Bóka László szerk.: Irodalomtörténet, 1954. 42. évfolyam
Tanulmányok - Harsányi Zoltán: Reviczky arcképéhez 428–469. p.
Igen sok idézetet lehetne felhozni Reviczky műveiből bizonyítékául annak, hogy a burzsoázia hanyatlásából származó és az egész emberiségre átvitt, mesterségesen tenyésztett pesszimista-dekadens világképet milyen megvetően utasítja el. Egy Véka nevű író Lajos pap c. történeti elbeszélését bírálva pl. a Petőfi Társaság Lapjában (nyolc évvel a Justh Zsigmondhoz írott versek és levelek előtt, ami nézeteinek körülbelül egész életében ugyanolyan mértékű hullámzására, illetőleg bizonyos pontokon már kezdettől mutatkozó kijegecesedésére is adalék) így ír : »Általában szívesen olvassuk a regényt oly korban, melyben a pesszimizmust széltében affektálják, s csak azért nyavalyognak az élet hiúsága, nyomora, baja fölött, mert ez most divat, s vagy fogadatlan, blazirt, beteges morál-prédikátorokká lesznek, vagy a nyegleséget, cédaságot, ledérséget hirdetik ezzel az örökös refrainnel : »íme mily nyomorult az ember.« — »Véka elbeszélésében nincsenek lélektani nuance-ok, nincs routinos meseszövés, a helyzetek (pedig itt-ott igen hatásosak) sincsenek eléggé kizsákmányolva , de igenis van e munkában történeti érzék, egészséges felfogás, mely nem nyavalygással, hanem erős — ha nem is eléggé megrázó — vonásokkal festi a lélek harcait, s elolvasása után nem érezzük azt a zsibbasztó, bénító hatást, melyet annyi modern schopenhauerizmus gyakorol ránk, s negatív érdemnek ez is érdem.« (Kiemelés tőlem — H. Z.) Végül így összegez : »... nem tanúskodik ugyan nagy tehetségről, de legalább nem hat a lélekre betegítőleg, mint annyi sok jelesnek híresztelt modern novella és regény«.23 Vértessy Arnold : Fényes házasság c. regényéről ugyancsak a Petőfi Társaság Lapjában ezt mondja : »A regény pesszimizmusa se kelt rokonszenvet, mert ez nem az a mély, az emberi lélekből s világrendből közvetlenül eredő pesszimizmus, mely jogot ad a nyomornak, mint Turgenyevnél vagy akár Tolnai Lajosnál is, hanem pusztán a XIX. század divatos hangja. Amily kapós volt egykor a wertherizmus, oly kapós most az ily pesszimizmus«.24 Ebben az utóbbiban már benne van a különbségtevés a pesszimizmus különféle meghatározásai között. Nagyon sokszor igyekszik a pesszimizmus pontos filozófiai meghatározását megtalálni. Dóczi Lajosnak élete utolsó heteiben még nyílt levelet akar írni a pesszimizmusról, mert úgy találja, ő is a világrenddel elégedett »optimisták« között van.25 Említsük meg itt, hogy Dóczit igen értékes írónak tartja. Ez egyetlen komolyabb tévedése kritikusi munkásságának. Természetesen a pesszimizmussal kapcsolatban az optimizmus fogalmát is pontosan meg akarja határozni. Az elszórt megjegyzésekből, cikkekből, cikkekbe, tanulmányokba beszőtt elmélkedésekből az optimizmusról és pesszimizmusról külön kis kötet kerekedne ki. Nála, mindenekelőtt, az optimizmus és pesszimizmus gyakran mást jelent, mint az általánosan elfogadott szóhasználat. Az optimizmus általában egyértelmű előtte azzal, hogyha valaki a világrendben mindent jónak, helyesnek talál. Az optimista alakja azonos szemében a hatalom hájas élvezőjével, kora hivatalos életének, irodalmának irányítójával. Optimista szemében pl. Greguss Ágost. Greguss legnagyobb bűne, amint Shakespeare élete c. könyvéről írt hatalmas terjedelmű bírálatában kifejti,26 hogy saját »optimizmusának« színvonalára süllyeszti le a nagy alkotót. Ez pedig a korlátolt, hatalmával eltelt, társadalmi helyzetében bizakodó nyárspolgár szintje. »Hisz a pesszimizmus éppen a nemesebb, fennköltebb lelkek tulajdonsága, s azt mondani Shakespeareről, hogy optimista volt, annyi mint őt köznapisággal vádolni, amelyről Heine azt mondta, hogy »erény, amely jóllakott«. A tiszta vágyak, nemes törekvések, ragyogó álmok és a hideg, közönyös kaotikus valóság harcából ered a pesszimizmus...« 2* Petőfi Társaság Lapja 1873. 21. k. 24 Újabb elbeszélők. Petőfi Társaság Lapja, 1878. 13. sz. 25 Koroda Pál: Reviczky Gyuláról. Magyar Szalon, 1889. aug. 26 Greguss új műve. A hon, 1879. dec. 28.