Bóka László szerk.: Irodalomtörténet, 1955. 43. évfolyam
Tanulmányok - Juhász Géza: Csokonai zsengéi 1–17. p.
zonossá Csokonai is szövegeit, mint ahogy a Zöld-kódex másolója cselekszi. De bajosan képzelhető, miért lett volna a költőnek olyan verses füzete, amelyben közvetlenül egymás mellé tisztázta ugyanannak a témának korai és késői kidolgozását. Márpedig a kódex éppen így kezdődik : fejletlen és fejlett darabok állnak benne egymás mellett. Mi célja lett volna ezzel Csokonainak? Gyönyörködtetni akart valakit, hogy mennyit haladt néhány éven belül? De fogadjuk el, hogy ez volt a céja, nyomban ott az új bökkenő : ha meg ezt akarta, miért nem valósította meg következetesen? Mert van még a Zöld-kódexben néhány kettős kidolgozású téma, a Lurida sub dulci és a Libertas optima rerum, azok szintén egymás mellett találhatók ; ellenben már a két Gloria calcar habet elkerül egymástól ; a Szüntelen közel van a halál meg a Mindég közel van a halál összetartozását pedig még a cím sem jelzi pontosan. Ráadásul a négy utolsó vers esetében módosul az eljárás : nem a fejletlenebb után következik az érettebb, hanem fordítva. Szóval , pusztán a sorrend miatt is bajos föltenni, hogy magától a költőtől eredt volna verseinek ez a furcsa — s következetlen — csoportosítása. Pedig azzal még nincs is vége a megoldatlan kérdéseknek, hogy miért ne tudta volna Csokonai hibátlanul megvalósítani a párhuzamos szerkezet elvét. Akármilyen talányos ez, kétségtelenül megnyilvánul benne valami rendező szándék, némi komponáló igény. Mivel magyarázzuk azonban, hogy például fejlett versek közt egyszer csak a Lurida sub dulci majdnem halandzsaszerű dadogása álmélkodtat el, majd meg kezdetleges zsengék tőszomszédjában olyan érett dal bukkan elénk, mint a Rövid nap és hosszú éj? Az még talán magyarázható a másoló figyelmetlenségével, hogy az Egyedül a tudományok című versnek csak 7 verssel hátrább olvasható a befejezése. De már A hadról világosan arra mutat, hogy nem költőnk szándéka öltött testet a Zöld-kódexben. Elkezdődik ez a vers az 51. levél hátlapján, de a következő oldal üresen marad, s ott már maga a költő írja be a folytatást, csakhogy nem ezét, hanem A tengeri háború toldalékát. Legnagyobb bökkenő azonban, hogyan bánik Csokonai ezzel az egybegyűjtött versanyaggal. A versfüzet-másolás elmélete egyedül azzal támasztható alá, hogy a kódex végén csakugyan együtt találunk tízegynéhány latin verset is, amelyek — úgy látszik — szintén költőnk zsengéi. Ez azonban bármilyen valószínű, maga Csokonai világosan kifejezte : ő ezekkel egy szikrát sem törődik. Közvetlenül a latin poémák előtt ugyanis sajátkezűleg egybeállította a kódex tartalomjegyzékét. De még a magyar versek közül is csak azokét, amelyeket sikerültnek tartott. A többit külön megjelölte ti-féle, (debeatur), azaz : törlendő jellel. Van a kódexben J.Secundusnak és Bonefoniusnak néhány latin Basiuma (Csók), amelyeket Csokonai másoltathatott le egy jobbítású diákkal, — nyilván mielőtt saját pásztorregényét, a Csókokat írta 1794-ben, — s föl is jegyezte ő maga a tartalomjegyzéküket. De a latin propositiókra ügyet sem vetett. Közlöm a Zöld-kódex teljes tartalomjegyzékét, hogy az elmondottak áttekinthetők legyenek. A Prop az egyes versek előtt a propositio rövidítése. A t)-s rangsorolás legkésőbb 1796-ban történt, de a tinta színéből azt gyaníthatjuk, hogy nyomban a Toldalékok írásakor sor került rá. Csokonai már akkor is szigorú bírája volt önön műveinek. (Kizártnak persze nem tekinthető Vargha Balázsnak az a föltevése sem, hogy ebben a rostálásban Földinek is volt része.) * * Zöld kódex Címlap 32/a Tartalomjegyzék 33/a—b Üres 34/a—36/b) Proo : Egy kies kert leírása 37/a u Proo : Szüntelen közel van a halál 37/b—38/a a Prop . Az Estvének leirása — Látod-e szép Phebust — 38/a Az Estve — A' Napnak hanyatlik — a. HD. Praep. — 3. Április 38/b—39/a 2