Bóka László szerk.: Irodalomtörténet, 1957. 45. évfolyam
Tanulmányok - Vargha Kálmán: Török Gyula arcképéhez 34–44. p.
adata határait átlépi és a művekről is nyilatkozik, nyomban kiderül a szerző kritikai ízlésének ingatag volta, esztétikai kultúrájának szegényessége. A negyvenes évek elején mintha némi Török Gyula-reneszánsz kezdődne. Ezekben az években különböző írói csoportosulások — „népiek" és „urbánusok" — kísérletet tesznek arra, hogy tisztázzák irodalomtörténeti hátterüket, irodalmi hagyományaikat. Elfeledett íróelődöket támasztanak fel, a népiek tábora programszerűen hirdeti a magyar irodalomtörténet revízióját, elég Féja Géza háromkötetes irodalomtörténetét említenünk példaként. Más nézőpontból, de feltétlenül az elvi tisztázódás és az íróelődök kiválasztása jellemzi az „urbánusok" olyan kísérletét is, mint a Ködlovagok c. esszékötet. 1941-ben az Irodalomtörténet hasábjain jelenik meg Lovass Gyula rövid esszéje Török Gyuláról. A már korábban felszínre hozott és elrendezett életrajzi adatokból az összefüggő lelki motívumokat keresi Lovass Gyula, és az életrajz rideg adataiból az író lélekrajzát vázolja fel. Ugyanabban az évben jelenik meg a Ködlovagok című tanulmánygyűjteményben Thurzó Gábor esszéje Törökről. „... Ha a magyar félmúlt íróit ategnapok ködlovagjainak nevezzük el, alig van kortársai között valaki, aki a feledettségnek mélyebb ködrétegéből lépne elénk, amikor alakját idézzük. Pedig a felejtés — ha jogtalan és méltánytalan — az ő esetében szívet szorongatóan fájdalmas is : irodalmunk egyik legjobbjáról nem tud az utókor, és ha a magyar irodalom XX. századának nagy alakjairól esik szó, az ő nevét soha meg nem említik" — írja Thurzó Gábor. Tanulmánya Justh Zsigmond és Török Gyula írói arcképeinek egyező vonásait kutatja. 1943-ban új kiadásban jelenik meg A porban Harsányi Zsolt bevezetőjével ; a következő évben A zöldköves gyűrűt adják ki újra és egy füzetnyi Török Gyula novellát Féja Géza bevezetőjével. Féja Géza nagy feltűnést keltett és sokat vitatott irodalomtörténetének harmadik kötetében 7 külön fejezet foglalkozik Török Gyulával. Féja Géza tanulmánya az első, amely a magyar irodalomtörténet folyamatában próbálja kijelölni Török Gyula helyét. Ebben a tanulmányban is érvényesül a Féja egész művére jellemző történelemszemlélet, amely sokszor elsősorban nem is tételeivel, hanem megállapításainak nem konkretizált, nem bizonyított, „kinyilatkoztatásszerű" jellegével váltja ki ellenérzésünket. Ilyen általánosítás Féja tanulmányának utolsó mondata is : (Török Gyula) „Helyét sem jelölték meg, holott ott van Ady Endre közvetlen közelében." Török Gyula történelemszemlélete igen fontos pontokban elválik Adyétól, legélesebben a polgári fejlődés, a polgári társadalom értékelésében. A konkrétabb, közvetlenebbül irodalmi részletkérdésekben azonban már sokkal könnyebb egyetértenünk Féja Géza megállapításaival. Az 1945-ös történelmi forduló óta méltatlan és érthetetlen némaság vette körül Török Gyula írói örökségét A zöldköves gyűrű idei új kiadásáig. Néhány zsurnalisztikus apróságon kívül csupán két jelentős regényelemzés jelent meg Török Gyulával kapcsolatban. Mindkettőt Rónay György írta. Rónay György két tanulmánya elsősorban didaktikai jellegű elemzésnek készült, de eredményeiben , értékes történelmi, irodalomtörténeti és esztétikai megállapításaiban mindkét elemzés fölébe emelkedik a pusztán didaktikus jellegű tanulmányok átlagának. Különösen azok az észrevételek igen termékenyek, ahol Rónay azokat a hajszálereket mutatja ki, amelyek Török Gyula két regényét a korabeli magyar irodalom egyéb alkotásaival összekötik. 4 Lovass Gyula: Török Gyula II, 1941. 97—105. 1. 5 Thurzó Gábor: Török Gyula: Ködlovagok, Budapest, 1941. 6 Török Gyula : A Rozál lánya. Novellák. Összeállította és előszóval ellátta Féja Géza. Nemzeti Könyvtár, 1944. 7 Féja Géza: Nagy vállalkozások kora. 1943. 200—205. 1. 8 Rónay György : A regény és az élet, Budapest, 1947. Török Gyula : A porban. Török Gyula : A zöldköves gyűrű. 302—314. 1. 353*