Bóka László szerk.: Irodalomtörténet, 1958. 46. évfolyam
Vita - Kiss Ferenc: Jókai Mór: Az új földesúr. [Szerkesztőségi lábjegyzettel.] 59–76. p.
KISS FERENC JÓKAI MÓR : AZ ÚJ FÖLDESÚR Az irodalomtörténet kezdettől fogva tudta, hogy Az új földesúr születése szorosan összefügg az 1860—61-es évek nemzeti mozgalmaival. Már csak ezért is meggondolkodtató, hogy a mű elemzésében, értékelésében, az indító élmények és a regény egészének szoros, az esztétikum legapróbb mozzanatáig ható összefüggéséről oly kevés szó esett. Az anyag, amelyből a regény cselekménye épül, kétségkívül a Bach-korszakból való. A dohánymonopólium körüli zavarok, a bürokrácia, a rendőri, a besúgói intézmények, a nagy tiszai árvíz s maga a passzív ellenállás félreérthetetlen jellemzői e kornak. Könnyű észrevenni, hogy a bonyodalom az ötvenes évek végén indul — az V. fejezetben ezt szinte évszámmal is jelzi a szerző — s az 1861-es országgyűlési választásokkal fejeződik be. Jókai, egy későbbi kiadáshoz írt utószavában (1895-ben) maga is bizonygatja, hogy Ankerschmidt s „az ál-Petőfi alakja, azután a bevándorolt hivatalnok csapat kíséretével, az új törvényt és rendeletet használó juris doktorokkal, a külhoni gazdászok, kiket a hibás tudományuk és ismeretlenségük jégre visz, s azok mellett a kárörvendő hazafi, aki szövetséges társának tartja a szegény legényt és az elemi csapást s belekacag a pusztító zivatar süvöltésébe, mind ennek a korszaknak a jellemalakjai". — Ez az utószó így fejeződik be : „De szép idők voltak! Mikor a protestánsok nagy gyülekezetén megjelentek a római katolikus egyházfejedelmek, mint jóakaratú hallgatók, s a honszeretet és szabadság lángjától áthevülve egyesíték buzgó imáikat az üldözöttekével, kitartásra buzdítva őket mindhalálig. De szép idők voltak ! Hála az égnek, hogy elmúltak!" A gyanakvó olvasót, aki elsősorban a Bach-korszakot kéri számon Az új földesúrtól, Jókai bizonygatása aligha nyugtatja meg. „És ma már — írja az író ugyanebben az utószóban — szépen kell kérnem az olvasót, hogy higgye el nekem, hogy ez a regény évtizedekkel az ő születése előtt valóban így történt meg." Nem hasztalan ez a kérlelés, hiszen ismeretes, hogy Jókai nagy páthosza, emberfelettivé fokozódott jellemei, koporsófeszegető bizakodása, legmélyebb és leggazdagabb indítékait a szabadságharctól s az azt előkészítő időktől kapta. Ezért ütődünk meg egy pillanatra, ha Az új földesúrra gondolunk, mely mértéktartó, szelíd érzelmességével, csendes, jóságos humorával, fegyelmezett arányaival, békíthetetlennek látszó ellentéteinek feloldásával éppen a szabadságharcot megtorló gyűlölt Bach-korszakot szelídíti meg. A látszólagos ellentmondást csak élesíti, hogy a nemzeti elégedetlenség 1861-ben, tehát a regény születésének napjaiban ölti a legnagyobb méreteket. 1848 után sohasem álltunk közelebb a negyvennyolcas igények teljesedéséhez mint éppen az 1859—61-es években. A kor magyarsága és sokan Európában így tudták ezt. S vajon éppen Jókai ne tudná, aki olyan érzékeny az uralkodó eszmék iránt? Ő éppen ekkor békülne ki a „megcsontosodott" ellenséggel? (Ankerschmidtet ugyanis Gyulaitól napjainkig szinte mindenki ilyen megcsontosodott ellen- 59