Bóka László szerk.: Irodalomtörténet, 1960. 48. évfolyam
Műelemzés - Hangay Zoltán: Rejtő István: Mikszáth Kálmán, a rimaszombati diák 220–222. p.
ki, ha összevetjük dolgozatának ezt a részét Várdai Béla monográfiájával. (Várdai műve a Mikszáth irodalomnak életrajzi szempontból talán legrészletesebb alkotása, mely a rimaszombati diák-éveknek is külön fejezetet szentel). Neki még rendelkezésére állottak a kortársak és a volt osztálytársak visszaemlékezései, de ő a források felkutatása helyett hamis vágányra téved. Beéri Törs Kálmán adataival (Mikszáth sem csinál belféle titkot, hogy ő bizony gyenge tanuló volt. i. m. 27.1.) és némi vélt ismerettel az akkori iskoláztatás uralkodó, de nem kizárólagos szelleméről; tetszetős, de végeredményben hamis képet adó fejtegetést komponál a sivár, magolásra épített oktatásról. A tanulmány ebben a részében túl is nőtt, megjelölt irodalomtörténeti keretein. Egy szinte még teljesen feltáratlan területen, az iskola és kultúrtörténet mezején kalandozik, érdekes adatokat villantva fel. A századforduló igen kevés, szegényes pozitivista feldolgozásán túl csak mutatóba akad erről a területről valamiféle feldolgozás. Pedig a reformkor, a szabadságharc és a kiegyezés nemzedékének teljes megértése lehetetlen a kor iskolái nélkül. Rejtő István művét tehát úgy is kell üdvözölnünk, mint ezen terület modern feldolgozásának egyik első fecskéjét. Az első rész ezenkívül még felöleli Mikszáth iskolai pályafutásának adatait. A tanév végi tudósítványokból közli osztályonkint tanárait, a tananyagot, majd az osztályozókönyv Mikszáthra vonatkozó adatait. Ezzel útját vágja a Mikszáth-irodalomban eddig meglehetősen elburjánzott általánosságokban mozgó vagy egyenesen téves (Gyöngyösy!) adatoknak. Pl. még Rubinyi Mózes három év előtti közleménye is (II. 1957. 505—508.1.), Fábry János osztályzókönyve ismertetése kapcsán, pontatlan adatokat ad meg Mikszáth helyszámairól, csak egyet közölve, tanévenként, de nem következetesen. Negyedikben és hatodikban a második félévit, harmadikban pedig az első félévét. De a Mikszáth-család felemelkedését is minden másnál jobban jellemzik az osztályozókönyvek kommentár nélkül egymás után felsorakoztatott lapjai. Nagyon is értékesek ezek az adatok, mert Mikszáth származásáról máig is téves adatok forognak közkézen. Az általános gimnáziumok számára 1951-ben kiadott Magyar Irodalomtörténet még mindig kisnemeseknek mondja Mikszáth szüleit, és ezt a megállapítását a következő sorokban is tovább építi. Mikszáth iskolai előmenetelét általánosságban ugyan már Kálniczky Géza is ismertette, de munkája amúgy is kevéssé hozzáférhető. A munka második felét Mikszáth önképzőköri írásainak első kiadása foglalja el időrendi sorrendben. Ezek közül az 1861/62-i tanév Albumában foglaltakat az irodalomtörténeti kutatások számára Rejtő István most tárta fel. Eddig csak a Magyarok bejövetele című elbeszélést említi Gyöngyösy műve (a 27. oldalon) „gyászos következményei" miatt. Főleg verseit találjuk az Albumban. Már a címek sokat mondanak: Hunyadi, Szilágyi Erzsébet levele Hunyadi Mátyáshoz Prágába, Aradi országgyűlés, A bizonytalan hajó, Lehel. A két elbeszélés pedig a fent említett Magyarok bejövetele és a Jurisics Miklós Kőszegen. A rimaszombati iskola légkörére az önkényuralom idején már nincs is szükségünk több bizonyító adatra. Ennek pontos feltárására pedig fontos adalék a fiatal Mikszáth politikai állásfoglalásához. Az egyes művek után Rejtő az iskolában használatos stilisztika (Sárváry Béla: Gyakorlati irályisme) megfelelő műfaji meghatározásait közli. Célja ezzel, mint írja, a további kutatás elősegítése, de óvatosan visszahúzódik az irodalmi párhuzamok keresésétől. Mindenesetre helyénvaló lenne legalább Veress Samu megállapításait közölnie, aki a legrészletesebben foglalkozott Mikszáth önképzőköri műveivel. A rimaszombati gimnázium 1909—10-i értesítőjében megjelent tanulmányában kifejti, hogy Mikszáth teljesen az iskolai szabályok szerint dolgozik, melyek a népies nemzeti irány diadalának második évtizedében is még Lessing és Aristoteles elvont és eszményi irodalmi elvein alapulnak. Mindezt pedig maga Rejtő is alátámasztja valamivel előbb. Terray Károlynak, az önképzőkör elnökének irodalmi eszményeit ismertetve többek közt Fábry János megemlékezéseit is idézi, melyben azt olvashatjuk, hogy Terray királya Kazinczyra és Kölcseyre emlékeztet" (45. 1.). Az Album alkotásai közül az Aradi országgyűlés című ballada emelkedik ki rendkívül gördülékeny verselésével. Az 1862/63-as Érdemkönyv anyagát már ismerte és méltatta a korábbi Mikszáthirodalom is. Sőt egyik darabja, az Egy Magyaroktól elvárhatatlan szív méltányos kitörése 1860-ban című szatíra a gimnázium jubileumi emlékkönyvében 1878-ban nyomtatásban is megjelent. Ez eddig elkerülte a Mikszáth-filológia figyelmét. Igen érdekes a Róma gyöngye című elbeszélés megszületésének ismertetése. Mikszáth ama megjegyzéséből, hogy forrása a „Gvadányi világ históriája" volt, Rejtő leközölve Gvadányi megfelelő szövegrészeit, mintegy bemutatja a fiatal Mikszáth eljárását, amint Gordianus intrikus figurájának megalkotásával a történelmi anyagot feszültséget teremtve, elbeszéléssé gyúrja át. Ezen írásoknál, mint már elöljáróban megjegyzi, a munka mindenütt leközli a korábbi 221 8.