Bóka László szerk.: Irodalomtörténet, 1962. 50. évfolyam
Tanulmányok - Kovács Győző: Szentjóbi Szabó László és Dayka Gábor szentimentális költészete 78–95. p.
S széjjel tépvén leveleit Sírjára hintegetem, S ifjúságom örömeit könnyezve emlegetem.12 A természet újfajta — a magyar költészetben eddig kevésbé ismert — szemléletéről tanúskodik A péczeli kert, az újfajta szemlélet programverse. 1789-ben meglátogatja Pécelen az öreg Ráday Gedeon grófot, hozzá írja költeményét. Szentjóbi e versében is feltűnnek már mindazok a motívumok, amelyek a későbbiekben költészetének — szemléletmódjának megfelelően — alapjaivá válnak. Helyet kap a szerencse kifürkészhetetlensége, az igazi boldogság kritériumának megfogalmazása, s e más hasznát kereső morális célzatú tanításnak — amelyben szerencsésen és sajátosan találkozik, keveredik a hagyományos költőszemlélet a felvilágosodás tipikus hasznosság-elvével — mintegy hátteréül szolgál a péceli kert, amelyet a költő maga „rendez" be. Az „én" és a „mások" — másfelől az egyes ember és az „emberi nemzet" korrelációjában nézi az együgyű természetet. A kertet idillien széppé igyekszik varázsolni — ezért rendezteti be „romantikusan" az idős gróffal. Rendet és rendetlenséget — az emberi törvények rendjével párosítja. A kert olyan legyen, mint a természetben: Láttasd itt a természetnek Pompás együgyűségét, És az emberi nemzetnek Nagyra ment mesterségét. Ültess ebbe hasznos fákat, S kedves ízű magokat, Teljes rózsák, violákat, S színes tulipánokat. E kert idilli helyei („árnyékos utak; gyepszélek lágy hantjai; álmot hozó halmok oldalai") mellett legyen hirdetője a korszerű kertkultúrának is: A völgyek tekervényébe Ültess szagos epreket, S a halmok déli részébe Szőlőtermő töveket. Legyen a kertben visszhang; egyszóval mindaz, ami a modern érzékeny léleknek a legmegfelelőbb és leghasznosabb — a természetes ész adta elgondolás szerint. Ész és szív, ráció és érzékenység összetalálkoznak az unokák köszönetében, akik „köszönvén hasznos munkáid, hamvaidon könnyeznek". Ilyen és ehhez hasonló versében indul el a modern költészet felé, miközben felfedezi önmagát és a természet szépségét. A középkor felfogásával ellentétben, a hagyományos költészet konvencióit maga mögött hagyja, és újfajta intimitást alakít ki: a gyermekkor emlékezetét. Tetőfokát Szentjóbi költészetében A gyermekkori idők emlékezetében és A tavaszban éri el. Költőileg határozott és erőteljes hangot majd Kisfaludy Sándor Kesergő szerelmében (27., 57. dal) kap. Szentjóbi saját gyermekkora utáni vágyódása is csak 12 A Szentjóbi-idézeteket, külön jelölés nélkül, Szentjóbi Szabó László Munkái-ból (Toldy F. kiadása, Bp., 1865.) és Szentjóbi Szabó László Költeményeiből (kiadta Gálos Rezső, Bp., 1911.) veszem.