Nagy Péter szerk.: Irodalomtörténet, 1975. 7/57. évfolyam
Tanulmányok - Németh G. Béla: Életképforma és regény. A Jókai-olvasás állomásai 501–520. p.
NÉMETH G. BÉLA ÉLETKÉPFORMA ÉS REGÉNY A JÓKAI-OLVASÁS ÁLLOMÁSAI Aki ma szól Jókairól, különös felelősséggel kell szólania. Múlt századi klasszikusaink közül talán mindmáig ő az, aki a széles olvasóközönség körében leginkább él és hat. Elhallgatni, elfedni művészetének ama valóságos árnyoldalait,melyeket az eddigi kritika ellene felhozott, éppúgy helytelen volna, mint nagyszerű epikájának egyetlen értékét is veszni hagyni. Művének minél többszöri s minél többoldalú megvilágítása a közönség kritikai és történeti, művészeti és világnézeti ítélőképességének egyaránt kitűnő fejlesztő iskolája. A közönség ugyanis, be olvasói élményeinél fogva, e kérdésben eleve nem csupán tájékoztatást váró hallgató vagy véleményre kíváncsi érdeklődő, hanem tevékenyen együttgondolkodó vitatárs is lehet. I. A rokon- és ellenszenv váltakozásai Jókait rendszerint kétszer tanuljuk megszeretni. Először ifjú, szinte gyermekéveinkben, midőn irodalmat, alkotott világot, regényt, epikát tanulunk olvasni. Másodszor, midőn regényt, irodalmat, epikát ismerünk már sokat, a műformák szerepének kérdéséről és származtatásáról is van némi tapasztalatunk, s az alkotott világ mögött az alkotó világát, világélményét, világértését keressük. Közben egy meglehetősen hosszú életszakaszon többnyire nem szívesen nyúlunk érte, kevéssé véljük érdekesnek, vagy éppen indulatosan érveket gyűjtünk ellene. Jókait mondunk rendesen, összefoglalóan, mert műveit valahogy egyetlen mű variációsnak érezzük, egyetlen egész más- Irodalomtörténet