Nagy Péter szerk.: Irodalomtörténet, 1975. 7/57. évfolyam

Tanulmányok - Németh G. Béla: Életképforma és regény. A Jókai-olvasás állomásai 501–520. p.

NÉMETH G. BÉLA ÉLETKÉPFORMA ÉS REGÉNY A JÓKAI-OLVASÁS ÁLLOMÁSAI Aki ma szól Jókairól, különös felelősséggel kell szólania. Múlt századi klasszikusaink közül talán mindmáig ő az, aki a széles olvasóközönség körében leginkább él és hat. Elhall­gatni, elfedni művészetének ama valóságos árnyoldalait,me­lyeket az eddigi kritika ellene felhozott, éppúgy helytelen volna, mint nagyszerű epikájának egyetlen értékét is veszni hagyni. Művének minél többszöri s minél többoldalú meg­világítása a közönség kritikai és történeti, művészeti és világ­nézeti ítélőképességének egyaránt kitűnő fejlesztő iskolája. A közönség ugyanis, be olvasói élményeinél fogva, e kérdésben eleve nem csupán tájékoztatást váró hallgató vagy véleményre kíváncsi érdeklődő, hanem tevékenyen együttgondolkodó vi­tatárs is lehet. I. A rokon- és ellenszenv váltakozásai Jókait rendszerint kétszer tanuljuk megszeretni. Először ifjú, szinte gyermekéveinkben, midőn irodalmat, alkotott világot, regényt, epikát tanulunk olvasni. Másodszor, midőn regényt, irodalmat, epikát ismerünk már sokat, a műformák szerepé­nek kérdéséről és származtatásáról is van némi tapasztalatunk, s az alkotott világ mögött az alkotó világát, világélményét, világértését keressük. Közben egy meglehetősen hosszú élet­szakaszon többnyire nem szívesen nyúlunk érte, kevéssé vél­jük érdekesnek, vagy éppen indulatosan érveket gyűjtünk ellene. Jókait mondunk rendesen, összefoglalóan, mert műveit vala­hogy egyetlen mű variációsnak érezzük, egyetlen egész más- I­­rodalomtörténet

Next