Nagy Péter szerk.: Irodalomtörténet, 1976. 8/58. évfolyam
A homályból - Bajomi Lázár Endre: Teleki Emma életéről és műveiről 910–941. p.
A Homályból 929 grófnéhoz, ki olyan mint volt, une momie ambulante."45 Justh nem éppen gáláns szavai („kétlábon járó múmia") ne tévesszenek meg bennünket: a századvég magyardús Párizsában kiemelkedő helyet elfoglaló, Krisztus-képű élveteg arisztokrata, aki előtt készségesen nyíltak meg a szalonok és budoárok, elég epésen nyilatkozott mindenkiről. A de Gerando családhoz azonban baráti szálak fűzték, amit Antoninának a Széchényi-könyvtárban őrzött levelei is bizonyítanak. Az idős Emma fáradhatatlan buzgalmára mi sem jellemzőbb, mint az a kis közlést, amely a Teleki Blanka Kör 12. Évkönyvének (1901) 6. oldalán olvasható: „Gróf Teleki Emma mértékletességi egyesületet alakított a falusi emberek közt, kik esküvel fogadják, hogy vissza nem fognak élni szeszes italokkal. Ha egy évig megtartják fogadásukat, ünnepet rendez számukra a kastélyban, falravetésekkel magyaráz nekik hasznos tudnivalókat és serkenti őket a jóra." Görög útikönyvét többek közt e szavakkal zárta Emma : „.. . lelkem életem utolsó perczéig mint menhelybe ide fogom szárnyalni és fényes egedtől erőt és vigasztalást kérni". Nem látta viszont a szabadság szellemét jelképező Göröghont. 1891 tavaszán jobboldali szélhűdés érte, de Zichy Géza tanácsára (Liszt kiváló zongorista-tanítványának a jobb karját 1866-ban a saját puskája szétroncsolta) megtanult írni balkézzel, s még halála előtt egy nappal is így másolt le egy Kossuth-levelet. 1893. április 30-án aztán Pálfalván örökre lehunyta szemét. Francia barátai megrendülten nyilvánították ki részvétüket a családnak. Edgar Quinet özvegye például ezt írta: „Edgar Quinet gyakran mondotta nekem, hogy csakis Plutarch nagy emberei közt volna Gérandónénak valódi helye . . Minden elnyomottnak a fölszabadulását, minden fájdalomnak az enyhítését, minden nemes tettnek megörökítését óhajtotta szívének minden egyes dobbanása." (A levelet Sebestyénné fordítása szerint idézzük.) A feledés pora azonban bizony már akkor kezdte belepni emlékét, mert az a Vasárnapi Újság, amelynek Attila és Antonina buzgó munkatársa volt, még külön nekrológot sem szentelt neki. A május 7-i számban csak az „elhunytak még . . ." rovatban közölte a hírt: „Özv. De Gerando Ágostné, az irodalomban jól ismert De Gerando Antonina és De Gerando Attila édesanyja, nagy műveltségű úrnő, 85 éves korában Pálfalván (ez persze tévedés, hiszen 78 éves volt!)." "JUSTH ZSIGMOND NAPLÓJA, sajtó alá rendezte, bevezető tanulmánnyal és jegyzetekkel ellátta HALÁSZ GÁBOR, Bp., 1941, 27. o.