Nagy Péter szerk.: Irodalomtörténet, 1991. 22/72. évfolyam
Műelemzés - Csűrös Miklós: Bodnár György: A „mese” lélekvándorlása 590–593. p.
Szemle értékét a mű tárgyának és az elbeszélő tudatos reflexiójának dialektikájában ragadja meg Bodnár. A finoman kidolgozott Gozsdu-fejezet a pszichológiai célzatú leírás és megjelenítés korai kísérletezőjeként állítja legalább részben új megvilágításba a Tantalusz és лг Anna-levelek íróját. Alapos olvasottság, egyénítő jellemző készség, fitogtatás nélkül érvényesített poétikai jártasság jellemzi az összképbe tömörülő portrésorozatot. S nem utolsósorban mértéktartó, sőt kritikus megközelítés: nem eshetünk túlzásba egy útkereső, átmeneti nemzedék teljesítményének megítélésekor, de újra meg újra tudatosítani kell, mit köszönhetnek nekik a nagy betakarítók. E tanulmányok meggyőzően szólnak Bródy naturalizmusáról s annak korlátairól, Thury Zoltán tárcanovelláinak tendenciózusságáról, a Cholnoky-novellák abszurd fantasztikumot a hagyományossághoz húzó anekdotikus és racionálisan magyarázkodó szemléletéről, Justh Zsigmond tételességéről — mégis mindig érzékeltetik a nemzedék erőfeszítéseinek történeti jelentőségét és azokat az okokat, amelyek miatt törekvéseik csak részben valósulhattak meg. Az átfogó világkép iránti belső szükséglet tükreként (másképp fogalmazva a nagyregény hiányának kompenzációjaként) a novellaciklus műfajának kultiválását emeli ki Bodnár, s e tekintetben a Szindbádot megalkotó Krúdy, a drámai és balladás elbeszélés kikísérletezésében Móricz elődeit látja a századforduló kismestereiben. A kötet második, leghosszabb része Kaffka Margitról szól, mint A Nyugat folyamatos poétikai forradalmának jellegzetes elbeszéléséről. Tézisét folytatva Bodnár a premodern novellisták kezdeményeinek egyik továbbfejlesztőjét látja benne, s hatásos az az érve, hogy a korai Kaffka lírája sokkal avittabb, mint az először 1903-ban megszólaló prózaíróé, bár egyazon szkeptikus, dezillúziós életszemlélet kifejeződései. A művek sorravételében monografikus teljességet megcélzó Kaffka Margit-portrénak kellően részletes boncolása hoszszabb tanulmány feladata, hadd térjünk ki ezúttal két lényeget illető kérdésre, Bodnár György korstílusfölfogására és elemző módszerére. A stílusértelmezés kulcsszavai a szecesszió (többes számban is), az impresszionizmus, a naturalizmus és az újrealizmus. Kaffka első novellái „inkább kivonulások, szecessziók az elbeszélői konvencióból, mint formateremtések, [. . .] szecessziók a szecesszióba". A közlésfunkció helyett a díszítő és a szerkesztő szándék kerül előtérbe a stílusban és újromantikus képek a motívumokban; ez a művészi küzdelem a Nyugat megindulása után keletkező művekben is felemás eredményre vezet, a cselekményre épülő novellák szándéka ellenére csak részben jut túl, impresszionizmusa keveredik az örökölt realizmus vagy naturalizmus vonásaival még a Színek és években is, de „a regény mikro- és makrostruktúráját egyaránt áthatja". Az alapos elemzés kitér a tematikai összetettségre (a dzsentri- és a nőprobléma