Nagy Péter szerk.: Irodalomtörténet, 1991. 22/72. évfolyam
Műelemzés - Kispéter András: Egy régi udvarház utolsó gazdái 600–606. p.
Szemle 601 a történettudomány és a helytörténeti kutatások számára tartalmaz értékes dokumentumokat, gazdagítja irodalomtörténeti ismereteinket is. Új adatokat szolgáltat a századvég legjelentősebb nőírója, Czóbel Minka életéhez, munkásságához, arra is rávilágít, hogy ez a szépen induló költői pálya a századforduló után miért rekedt meg. Különösen értékes dokumentumok a Justh Zsigmondhoz írt levelek, akkor is, ha Czóbel Minka leveleinek csak töredékét tartalmazzák (35 levél). Justh Zsigmondnak az írónőhöz írt közel másfélszáz levelét ismerjük, s ezekből kitűnik, hogy Czóbel Minka is az itt közreadottaknál jóval több levelet írt hozzá. Margócsy a kötetet az anarcsiák „történelmi periódusai" szerint, az időrendet követve osztja fel nyolc csoportra. Az egyes periódusok elé rövid bevezetőt ír, értelmezi, magyarázza a dokumentumokat, ismerteti a család akkori helyzetét, körülményeit. Az első szakasz (A-sorozat) még közel száz évet ölel fel (1772—1868); ez — Margócsy szavaival: „az anarcsiák szerző időszakát mutatja be." Ebből az időből még kevés a fennmaradt dokumentum, s az is inkább a család birtokviszonyairól tájékoztat. Az első, egy „Invesztigációs kérdőíves összeírás" még Mária Terézia korából származik, abból az évből (1772), ahonnan a magyar felvilágosodást számítjuk, amikor Bessenyei György kiadta az Agis tragédiáját. Több mint ötven évvel később (1823) követi ezt egy birtokfelosztási megegyezés, amely már közvetlenül a család történetéhez kötődik. Ezután sűrűsödnek a fennmaradt iratok, de így is az első időszakból mindössze 35 dokumentum található. Különös, hogy a Czóbel család — erre Margócsy is rámutat, bár nem tud rá elfogadható magyarázatot adni — nem vállalt semmiféle szerepet sem a megyei közéletben, sem az országos politikában. Ez meglepő, hiszen az első periódus idején döntő, sorsfordító események zajlottak az országban. Nyoma sincs, hogy az 1848 —49-es forradalomban és szabadságharcban részt vettek volna. Pedig a rokon családok (Vécseyek, Vayok) állandó aktív szereplői a megyei életnek, leginkább közülük kerülnek ki a főispánok. Czóbel Imre feleségének, Vay Evelinnek a testvérei a szabadságharcos szereplésük miatt egy időre emigrációba is kényszerülnek. Igaz, a hatvanas évek közepétől a Czóbelek is bekapcsolódnak a képviselő választások küzdelmeibe, Czóbel Albert képviselőséget is vállal, de — amint Margóczy megjegyzi — ezt sem veszi komolyan, számára: „csak alap és ürügy arra, hogy Pesten élhessen, szórakozhasson". A B-sorozat már csak kilenc év története (1869—1878), a család hanyatlásának kezdete. Ezek azok az évek, amikor a magyar birtokos osztály elindul a lejtőn lefelé, ekkor alakul ki a sokat emlegetett magyar dzsentri, amelynek életét Mikszáth, majd Móricz annyi nosztalgiával és iróniával ábrázolja. Létrejön a semmittevő, pazarló