Irodalomtörténet, 2012. 93. évfolyam

2012 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Bényei Péter: "Vetkőzd le az új embert, s öltsd fel a régit": Interszubjektivitás és individuáció az Enyim, tied, övé című Jókai-regényben

BÉNYEI PÉTER: „VETKŐZD LE AZ ÚJ EMBERT, S OLTSD FEL A RÉGIT" 349 sütésének, jelenlétének és széthullásának a folyamatrajzát viszi végig, tudatosan ügyel­ve az interszubjektivitás jelenségére, valamint az én és a világ viszonyának aspektu­saira. A regény dialógusba lép két korábbi, meghatározó Jókai-szöveg emberfelfogá­sával, az ott kirajzolódó személyiségfejlődés folyamatrajzával. Áldorfay Ince sorsala­kulása a Tímár Mihály-i és a Berend Iván-i modell alternatív változataként jön létre.* 4 Nem lehetetleníti el, nem vonja vissza azokat, pusztán a mitizáló szemléletmóddal életre hívott személyiségmintákat helyezi egy másfajta miliőbe és összefüggésrend­szerbe. Az 1848-49-es szabadságharc újabb alternatív reprezentációja is nagy súlyt kap a regényben: a kollektív­ nemzeti identitás kerete, megtartó ereje ugyanúgy kér­désessé válik a regény modernkori víziójában, mint az önmagát kiteljesítő ember Tímár Mihály-i modellje vagy a polgárosodó világ mítoszi eszményképe, Berend Iván lélek- és személyiségrajza. I. „És ebből a tömkelegből nincs már szabadulás” Az én kialakulása és széthullása Áldorfay Ince életútja egy integer személyiség létrejöttének, szükségszerű változásá­nak, majd fokozatos széthullásának a folyamatrajzát reprezentálja a regényben. A Ta­vasz című nyitófejezet — a szerzetes ifjakban munkálkodó vitalitás és szellemi erő képeiben, a természet lüktetésében felsejlő életlehetőségek víziójában — Áldorfay személyiségalakulásának a kezdő lépését mutatja be. Nyitott könyvként indul a szer­zetes-főhős (és elválaszthatatlan társa, Stomfai Gideon) élete, hogy bejárja az én és a személy születésének, világban létének és széthullásának útját. Az alakulástörténet modellszerű leírására - első megközelítésben - Martin Buber antropológiai vízióját hívom segítségül. Az Én és Te buber-i koncepciója a Másik által létesülő, interszub­­jektív viszonylatokban egzisztáló lényként ragadja meg az embert, illetve az ember és a környező világ között lezajló interakciókat: „mint legtöbb kortársa, így Buber számára is, az Én viszony és nem szubsztancia. Csak olyan Én-ként létezhet, aki vagy egy Te felé fordul, vagy egy Az-t ragad meg”.5 Én önmagában nem létezik, állítja Buber, mindig viszonylatok függvénye: „Önmagam egész lénnyé koncentrálódása és össze­olvadása soha nem történhet általam, és soha nem történhet nélkülem. A Te által le­szek Én-né. S hogy Én-né leszek, mondom: Te. Minden valóságos élet - találkozás.”­ Az Én-Te és az Én-Az alapviszony meghatározása meglehetősen misztikus, ám mégis pontosan rögzített fogalmi rendben történik az osztrák származású zsidó gondolkodó munkájában. Az Én-Te kapcsolat a Másik emberrel, a természettel és a szellemi létezőkkel megélt intenzív szeretetkapcsolat és egységélmény. Kulcsszava a Incét egy emberbe foglalni! Jókainak sikerül - mert neki minden sikerül, de aligha pszichológiai fej­lesztés, hanem ugró ötletek útján." Péterfy Jenő, Jókai Mór e­0ő., Válogatott művei, Szépirodalmi, Budapest, 1983, 618. 4 Lásd Szajbély Mihály, Jókai Mór, Kalligram, Pozsony, 2010, 272—273. 5 Emmanuel Lévinas, Martin Buber és a megismerés elmélete, ford. Tarnay László , Uő., Nyelv és közelség, Jelenkor, Pécs, 1997, 98. 6 Martin Buber, Én és Te, ford. Bíró Dániel, Európa, Budapest, 1991, 6., 15.

Next