Irodalomtörténet, 2015. 96. évfolyam
2015 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Surányi Beáta: "Optikai médiumok" Jókai Mór novelláiban
SURÁNYI BEÁTA „Optikai médiumok” Jókai Mór novelláiban Elnevezésük ellenére nehéz eldönteni, olvasás során a „primer” vagy a „szekunder” szövegek - maguk az alkotások vagy a recepciójukkal teremtett elvárások - határozzák-e meg inkább az újraértelmezéseket. Szilasi László Jókai Mór esetében az utóbbiak elsőbbségét hangsúlyozza. A szinte áttekinthetetlenül nagy Jókai-kánonról szólván arra figyelmeztet, hogy a szakirodalom ekkora szövegmennyiség esetén még erősebben befolyásolja az életmű befogadását és szelekcióját, mint általában. Maga a Szilasi-szöveg pedig ennek az állításnak az igazolása lehet egyúttal, ugyanis a regények hierarchiájában elmerülve az általa idézett kutatókhoz hasonlóan majdnem ignorálja a tényt, hogy Jókai novellákat is írt, méghozzá nem keveset. Az anyag gazdagsága ellenére a novellák szakirodalma igen szegényes - a szekunder irodalom e szempontból valóban a második helyen áll. S bár a közelmúltban több jelentős tanulmány foglalkozott némely novellával, a Jókai-kutatás regényközpontúsága hagyományosan annyira meghatározó, hogy a kisprózai műveknek alig jutott hely a kánonban. A pályakezdés elbeszélései e téren még szerencsés helyzetben vannak, mivel az életművet kronologikusan követő szakmunkák kénytelenek kitérni rájuk. Jókai előbb írt novellát, mint regényt. S ahogy „Jókai-olvasásunk gazdagodásához” vezethetne, ha észrevennénk, „hogy a Jókai nevű szerző esetleg nem (elsősorban) regényíró, hanem románcíró is volt”, valamint „Jókai nem egyszerűen író volt, még csak nem is egyszerűen kalandregény író, hanem újságokba író kalandregényíró”, úgy az igazítások retorikája folytatható. Jókai nem csak regényíró, hanem novellaíró is volt. Egyre közkeletűbb a belátás, miszerint a Jókai-értelmezés korszerűsödéséhez a kánon peremére szorult művek, így a novellák nagymértékben járulhatnak hozzá. Érdemes közülük néhány olyanról szót ejteni, melyben feltűnőek a manapság aktuálisan kiemelhető vizuális mozzanatok: a szöveg kötődése az optikai médiumokhoz. 1 Szilasi László, A selyemgubó és a »bonczoló kés«, Osiris, Budapest, 2000, 8-9. 2 Például: Fried István, Jókai Mór 1854-ben és 1904-ben, Tiszatáj 2014/5., 96-109.; Fried István, Egy Jókai-novella és ami körötte/mögötte lehet, ItK 2009/7., 826-835.; Hansági Ágnes, „A többit úgyis untig tudja már mindenki’’. Jókai forradalom-elbeszélései a 19. századi printmédiumokban, Tiszatáj 2014/5., 110—126.; Hajdú Péter, Krimi Jókai módra , Elbeszélés a 19- és 20. század fordulóján, szerk. Hajdú Péter - Kroó Katalin, L’Harmattan, Budapest, 2011,119-135.; Szajbély Mihály, Lám megmondtam: perverzió. Csáth-olvaásnyomok Jókai Dekameronjában, Tiszatáj 2014/5., 127—141. 3 Szilasi, I. m. 110. 4 Szajbély Mihály, Jókai Mór, Kalligram, Pozsony, 2010,12.