Iskolakultúra, 1997/1 (7. évfolyam, 1-7. szám)
1997 / 1. szám - SATÖBBI - Satöbbi
- létre kell hozni egy hon- és népismereti, néprajzi adatbázist; - lehetőség szerint meg kellene teremteni az adatbázisát a kisebb-nagyobb régiók népismeretének, hogy az általános ismereteken túl ezek is helyt kapjanak; - országszerte pedagógustovábbképző tanfolyamokat szükséges szervezni a hiányzó néprajzi ismeretek megtanítására és az egészséges nemzeti azonosságtudat illetve néprajzi szemlélet kialakítására. FELSŐOKTATÁSBAN: a Nemzeti Alaptanterv bevezetésével a felsőoktatás reformjára kell, hogy sor kerüljön, tehát döntő változásnak kell bekövetkeznie a néprajz oktatását illetően is. Ennek érdekében fel kell gyorsítani a folyamatot, hogy: - az egyetemeken tanárképes szakká váljon a néprajz és ki kell dolgozni a néprajz oktatási módszertanát; - a néprajz, szakként bekerüljön az óvó-, tanító- és tanárképzők képzésébe; - a pedagógiai főiskolák, a megyei pedagógiai intézetek bevonásával diplomamegújító, intenzív pedagógus továbbképzéseket kell szervezni; - fel kell mérni és ki kell dolgozni a néprajzi tanszékek és a pedagógiai főiskolák együttműködési lehetőségeit, a már meglevő gyakorlatot is beépítve; - létre kell hozni egy felsőoktatási adatbázist - a már szakmailag is megfelelő, a gyakorlatban is kipróbált tematikák, tantervek összegyűjtésével; - rendszeressé kell tenni a szakmai találkozókat, megbeszéléseket. Mindezen feladatok megvalósítását a Néprajzi Múzeum épületében létrejött Néprajzi Oktatási Központ kívánja segíteni. Játék és tánc az óvodában c. könyvről Az akkori OKK Néptáncosok Szakmai Háza gondozásában megjelent anyagot a gyermekek mozgáskultúrájának fejlesztése érdekében több ízben kifejtett kísérletek Satöbbi szervezőinek nevében köszöntöttük. Jelenleg pedig az MMK Néptáncosok Szakmai Háza közreműködésével megjelent Foltin Jolán - Tarján T. Katalin Kísérleti Szakanyag című gondos összeállítást Neuwirth Annamária szerkesztésében üdvözölhetjük nagy szeretettel. Az ajánlásból megtudhatjuk, hogy az összeállítás előkészítő anyagát képezi a néphagyományokon alapuló iskolai játékos-táncos nevelésnek. Ajánljuk tehát mindazoknak, akik 5-6 éves korú gyermekekkel szeretnék megismertetni a „magyar népi játékkincs egy-egy változatát és megszerettetni a népzenét, néptáncot”. A gyermekek életkori sajátosságai figyelembevételével készített kötet elismerésre méltó. Célját méltóan tükrözik Foltin Jolán szavai: „Foglalkozásaink 20-25 perces szerkesztésénél figyelembe vettük a gyermekek kicsiny, de egyre táguló világát, a közvetlen környezetből szerzett legfontosabb élményeket, tapasztalatokat. A természet rendje: évszakok, hónapok, az időjárás változása adja a keretét összeállításunknak. Ez tükröződik a választott mondókákban, rigmusokban. Fontos helyet kap a ritmus, a szöveg és a dallam kapcsolata, érzékelése testmozgásokkal. Névnapokról, pajtásaik névnapjáról emlékeznek meg a köszöntőkkel, névcsúfolókkal, melyeket mindig változtathatnak egyénekre szabva kedvük szerint. (Olykor maguk is alkothatnak hasonlókat.) Népszokásokból szándékosan csak anynyit merítünk, amennyi a „kis világukba” belefér és nem kelt zavart bennük. A szerzők példamutató célja a foglalkozást befejező tánccal kapcsolatban lényeges, mivel az életkori sajátosságok itt is legalább olyan meghatározóak, mint a népszokások helyes alkalmazásánál. Megfogalmazásuk szerint: „A tánc eredeti funkciójának megőrzése, örömükből, bánatukból fakadó természetes használata” egy életre elkísérheti a gyermeket. Az elképzelés helyességét megerősítendő idézzük Kodály Zoltán szavait: „Nekünk nemzeti ügy a tánc, mert ahogy benne a magyar karakter kifejezésre jut, az valami 123