Iskolakultúra, 2004/2 (14. évfolyam, 8-12. szám)
2004 / 9. szám - SZEMLE - Grossmann Erika: A migráns gyermekek nevelési-oktatási helyzete a Német Szövetségi Köztársaságban
nek adtak hangot, hogy ezt az arányt bármikor és következmények nélkül csökkenteni lehet. Komoly ellentmondás állt fenn tehát a migrációs politika célkitűzése és realitása között, ami a lakosság bizalmát is komolyan és alapjaiban megrengette. (Beck, 2001) Ez a tendencia volt tapasztalható a hetvenes évek vége felé, amikor a török, jugoszláv és görög vendégmunkások - és főleg azok családtagjainak - száma igen drasztikusan megugrott, amire senki sem nem volt felkészülve. Az utóbbi 10-15 évben bekövetkezett változások miatt azonban (a két német állam újraegyesítése, a volt kelet-európai országok határainak megnyitása, az EU- jogszabályokkal való harmonizáció szükségessége, konfliktus- és háborús helyzetek Európában és világszerte) fokozatosan szemléletbeli változás megy végbe és ezáltal Németország egyre inkább tudatosan kezeli a migrációt, mint egy állandóan, folyamatosan változó, szükségszerű társadalmi jelenséget, ahol ha külföldiről van szó, már nem csak a vendégmunkások jutnak az állampolgárok eszébe. Tehát amennyiben Németországról, mint úgynevezett bevándorló-társadalomról beszélünk, már nem annak tényéről kell vitatkoznunk, hogy valóban létezik-e ez a bevándorlói ország, hanem azt szükséges megvizsgálni, hogyan kezelhető, kezelendő ez a kérdéskör, milyen eszközökkel integrálhatók vagy illeszthetők be a bevándorlók és azok gyermekei a mai bonyolult társadalmi, illetve oktatási struktúrába. Ez a kérdésfeltevés természetesen maga után vonja annak további, mélyebb vizsgálatát is, hogyan integrálhatóak szociális és szakmai, foglalkoztatási szempontból a már hoszszabb ideje Németországban tartózkodó, immáron letelepedett migránsok, akiket korábban nem kis eufemizmussal vendégmunkásként („Gastarbeiter”) definiáltak. A két német állam újraegyesítése óta jelentős lépéseket tettek a német politikában - mind tartományi, mind pedig szövetségi szinten - a bevándorlók helyzetének széleskörű rendezése ügyében: ennek legeklatánsabb bizonyítéka a 2000. június 8-án született szövetségi parlamenti határozat, amely kötelezte a német kormányt, hogy állandó szakmai bizottságot hozzon létre, amely évente részletes jelentést tesz a legkülönbözőbb, széleskörű kutatások kapcsán a mindenkori migrációs helyzetről, problémákról, megoldási és törvényi javaslatokról. (Beck, 2001) E parlamenti döntés konzekvenciájaként számos tudományos kutatás, felmérés és elemzés indult el és igen nagy számban jelentek meg publikációk a németországi migránsok pontos számáról, származásáról, szociális helyzetéről, valamint az integrációval kapcsolatban kialakított koncepciókról. A migránsok többnyelvűségének aspektusa A Németországba érkező, legkülönbözőbb jogi státuszú és besorolású migránsok (mintegy tíz ilyen kategória létezik, ami jelzi a külföldiek igen sokrétű, szerteágazó és bonyolult jogi helyzetét) életkörülményeinek vizsgálata kapcsán talán a legszembetűnőbb, bár közel sem a legfontosabb és kizárólagos prioritású kérdés az, hogyan kezelik e családok és gyermekeik többnyelvűségi kérdését az egyes németországi tartományok, elsősorban azok oktatási intézményei. „A közös nyelv kulcsszerepű kvalifikációt jelent a társadalomban való aktív részvételhez. A Német Szövetségi Köztársaságban a német nyelv ismerete, a nyelvben való jártasság alapvető feltétele a szakmai kvalifikációnak és a munkaerőpiacon történő elhelyezkedésnek. A nyelv egyúttal a politikai kérdésekben való eligazodást, az inA nyelvi különbözőség nem minden esetben alapfeltétel a multikulturalitás meghatározása kapcsán. Legjobb példa erre a magyarországi roma, illetve a nagy számban a Vajdaságból, Erdélyből és Kárpátaljáról érkezett populáció, amelynek képviselői beszélik ugyan a magyar nyelvet, mégis igen nagy eltérés jellemző a kulturális, szociális stb. területeken. 117 Szemle