Szabó Béla - Horváth István: Nógrád megye története 2. 1849-1919 (Salgótarján, 1969)
Az 1867-es kiegyezés és a dualizmus (1867-1918)
megegyezést. A Hon 1872 áprilisi számában így kommentálta az eseményeket: „Az a jó becsületes palóc, ki a cilinderes úrtól az kérdezte, hogy hát végig van-e abban a feje? Ha meghallja a kompromisszum hírét valahol a piacon, hazamegy és az mondja, hogy nem lesz követválasztás, mert az urak kiegyeztek. Először csak azt sajnálja, hogy nem ihatik, de végre hetek után mégis csak elkezd egyik másik elmélkedni, azután arra a meggyőződésre jut, hogy az urak eddig is csak a fényes képviselői állásokért veszekedtek egymás között és elveszti hitét az eszmék harcában.” Ilyen eszmék nem léteztek, nem kellett attól félni, hogy a választók elvesztik a hitüket, sokkal inkább attól, hogy megegyezés ledobta az uralkodó osztály politikájáról azt a leplet, mellyel azt a mind ez ideig álcázni óhajtották. A nógrádi megegyezés azonban csak megelőzte a magyar uralkodó osztály két pártjának, a Deák-pártnak és a Tisza Kálmán vezette balközépnek 1875-ben bekövetkezett megegyezését, mely a fúzióhoz és a szabadelvű párt megalakulásához vezetett. A nógrádi birtokos osztály példát mutatott, és nem Nógrád követte az országot, hanem e durva megyei politikai módszert követte Tisza Kálmán az országos politikában.13 A nógrádi csoportok megegyezésével párhuzamosan hosszú életű változásokra került sor a megye vezetésében. 1872 áprilisában az uralkodó felmentette gróf Forgách Józsefet, s kinevezte a Kisterenyén és környékén több mint 6000 holdas birtokkal rendelkező gróf Gyürky Ábrahámot megyei főispánnak, ki 1889-ig maradt hivatalában. A főispáni változással párhuzamosan változások történtek az alispáni hivatal betöltésében is. 1872 januárjában lemondtak Frideczky Lajos első és Ottlik Ákos másodalispánok, akik helyét a megyében birtokos Veress Pál foglalta el. 1875 októberében azonban leköszönt hivataláról és Madách Károlyt, a költő testvérét, csesztvei földbirtokost választották meg alispánnak. Madách hosszú ideig, 1883 decemberéig vezette a megyét. Utána a nógrádi járás országgyűlési képviselőjét, a 2000 holdas Scitovszky Jánost választották alispánná.14 Az 1872-ben megkötött megegyezés hosszú életűnek bizonyult. A politikai küzdelmek több mint másfél évtizedre elcsitultak. A Tisza Kálmán nevéhez fűződő 15 évet a nagy politikai reformok gondos kerülése jellemezte. Miniszterelnöksége alatt nyugalmi helyzetet igyekezett kikényszeríteni, és került minden olyan tényezőt, mely megrázkódtathatta volna az 1867-es kiegyezési alapot. A nyugalommal óhajtottak konszolidálni és kormánytöbbséget kialakítani. Tisza Kálmán miniszterelnöksége alatt csak időlegesen sikerült a figyelmet a kiegyezésről elterelni. A kiegyezés után bekövetkező gazdasági fejlődés eredményeképpen a század végére megerősödött az új magyar ipari burzsoázia. A magyar és az osztrák burzsoázia között egyre élesebbé váltak az ellentétek. A magyar birtokos osztály egy része is egyre súlyosabban érezte — a tízévenkénti vámszövetség megújításával — az osztrák tőkéseknek a magyar gazdasági élet fejlődésére gyakorolt káros hatását. A 90-es években a magyar uralkodó osztály egy része, elsősorban a megerősödött ipari és kereskedelmi burzsoázia, egyre határozottabban vetette fel a kiegyezés revíziójának szükségességét. A kiegyezés elleni támadást össze kellett volna kapcsolni a tőkés fejlődés eredményeként kibontakozó belső társadalmi problémák megoldására irányuló 70