Tóth Lajos (szerk.): Szarvas járás-város szabad negyedszázada (Gyula, 1969)
II. fejezet - Szarvas története
képző közös kórushangversenye. Az egész háromnapos program anyaga önálló kötetben is megjelent. (Dr. Tóth Lajos szerkesztő, dr. Kovács György, Megyeri György szerkesztő bizottsági tagok munkája eredményeként.) A szakképzés elmélyítése és a kutató munka rendszeressé tétele, illetve a már dolgozó óvónők továbbképzése érdekében Évkönyveket, Tudományos Közleményeket ad ki az Óvónőképző. Az eddig megjelent nyolc kötetből álló sorozat első tagja 1961-ben jelent meg dr. Hanzó Lajos szerkesztésében. A következő két kötet (1962, 1963.) megjelenése is az ő nevéhez és munkájához fűződik. 1964-ben bekövetkezett korai és sajnálatos halála után az 1964, 1965, 1966. és 1967. kötetek szerkesztését dr. Tóth Lajos,az 1968. és 1969. évi kötetét pedig Elek László végezte. A nagy feltűnést és az óvodapedagógiában hézagpótló szerepet betöltő kiadványok 1963-tól a három magyarországi óvónőképző tanárainak közös munkájaként látott napvilágot, Neveléstudományi Közleménye címmel. A szarvasi képző tanárai félszáznál is több tanulmányt írtak a fenti kötetekben. A szakkritika mindig igen pozitíven értékelte ezt a munkásságot. „A kötetben közölt tanulmányok bizonyítják, hogy az intézet tanárai széleskörű tudományos érdeklődésre támaszkodó kutatói tevékenységet fejtenek ki, s fáradozásuk igen rövid idő alatt rendkívül figyelemre méltó eredményeket hozott”. (Dr. Köte Sándor, 1963.) A kutató munka eredményeinek közlése természetesen nem korlátozódott csupán az intézeti kiadványokra. Az országos szaklapokban, gyűjteményes és önálló kiadványokban (pl. Elek László: Justh Zsigmond, 1964. Gyula, 195 old.; Dr. Tóth Lajos: Benka Gyula munkássága és a szarvasi nevelőképző száz éves története, 1965. Gyoma, 426 old.), folyóiratokban jelentős számú cikket írtak a képző tanárai. Az írásos publikáció mellett évente tucatnyi előadás tartása, tanfolyamok rendezése révén segíti az Óvónőképző - 1967-től Szabó Mihály igazgató vezetésével - a dolgozó óvónők továbbképzését. Az Intézet állami és tömegszervezeti vezetősége figyelemre méltó erőkifejtéssel tevékenykedik a kulturális forradalomban reá háruló társadalmi rendeltetésének megvalósításáért. V. A HAGYOMÁNYOS SZARVASI MEZŐGAZDASÁGI SZAKKÉPZÉS (1945—1961) ELSŐFOKÚVÁ VÁLÁSA (1960—1970) A szarvasi mezőgazdasági szakképzésnek Tessedik Sámuelig (1742-1820) visszanyúló hagyományai vannak. Az 1767-ben Szarvasra kerülő agrárreformer félévszázadon keresztül vívott szívós, kitartó harcot az alföldi magyar táj képének megváltoztatásáért a szikes földek javítása, a feudális keretek közé merevedett extenzív mezőgazdasági termelés fejlesztése, a jobbágyparasztság társadalmi béklyóinak fellazítása révén. Sokoldalú elméleti és gyakorlati tevékenységének intézményessé tételét jelentette az 1780-ban létesített Gyakorlati Gazdasági és Ipariskola. Méltó elhelyezésére 1791-ben emeletes iskolát épített. A mezőgazdasági termelés és termékek feldolgozását szolgáló háziipari (élelmiszeripari) ismeretek gyakorlati alkalmazását, vagyis tényleges és hasznos termelési tevékenységet végeztek a tömegesen jelentkező tanulóifjak Tessedik iskolájában és a hozzácsatolt 6 kat. hold gyakorló területen. 118