Játéktér, 2020 (9. évfolyam, 1-4. szám)

2020 / 4. szám

TANULMÁNY, ESSZÉ Kiss Gabriella VALÓSÁGCSINÁLÁS1 GONDOLATOK A SZEGEDI EGYETEMI SZÍNPAD PETŐFI-ROCK CÍMŰ ELŐADÁSÁRÓL ÉS A DIÁKSZÍNJÁTSZÁS PARADOXONÁRÓL A­z 1973-ban bemutatott Petőfi-rock a magyar neoavantgárd színháznak az a paradigma­­tikus előadása, amely az 1968 őszétől ismét Paál István vezetésével működő Szegedi Egyetemi Színpadot végérvényesen egy, a hatalom által politikai beszédhelyzetbe kényszerített, kulturális képződménnyé tette.1­2 Jelen tanulmány a közösségi színház és a színházi nevelés ho­rizontjából járja körül ezt a tézist. Úgy vizsgálja a magyar „más színház” egyik legnagyobb legen­dáját, hogy közben kánonformáló szerepének egy másik arcát kutatja. Abból a feltevésből indul ki, hogy a Szóljatok szép szavak­­ Petőfi Sándorról című amatőr tehetségkutató műsor második helyezett produkciója és a József Attila Tudományegyetem 1973. március 15-i ünnepi műsora nemcsak a magyar rendezői színház, hanem a diákszínjátszás hazai történetének is fontos, mi több: művészetpedagógiai tapasztalatokban gazdag fejezetét alkotja. Ahhoz, hogy az „1848-ról és a magyar szabadságról” szóló „nosztalgikus rekviemet” ebből a hatástörténeti horizontból szólaltassuk meg, az önmagát a művészszínház és a drámapedagógia „paradoxonéban” pozícionáló, kortárs diákszínjátszás szemüvegén keresztül kell „újranéznünk” az előadást.­ Arra kell rákérdeznünk, hogy a nyílt ellenkezés kultúrájának ez a „tűrt” emblémája az ünnepi megemlékezéssel való nevelés milyen céljait valósította meg,­ illetve hogyan vált a mi­ 1 „Halász Péter nem direktor, nem színész és nem rendező, hanem valóságcsináló, magyarul theatermacher.” Esterházy Péter: Napról napra Halász - Szeptember 23. Budapest fürdőváros. Színház, 1994/11.1. 2 Cím: Petőfi-rock. Nosztalgikus rekviem 1848-ról és a magyar szabadságról. Bemutató dátuma: 1973. már­cius 14., illetve 1973. március 15. A bemutató helyszíne: Kiskőrösi Petőfi Sándor Művelődési Központ (Szóljatok szép szavak­­ Petőfi Sándorról, döntő), illetve József Attila Tudományegyetem, Auditorium Maxi­mum. Rendező: Paál István; Szerző: Petőfi Sándor, korabeli besúgói jelentések szövegei; Zeneszerző: Vági László; Dramaturg: Paál István és a Szegedi Egyetemi Színpad tagjai; Társulat: Szegedi Egyetemi Színpad; Színészek: Ács János, Dózsa Erzsébet, Keserű Imre, Krékits József, Paál István, Pallagi Anikó, Papes Béla, Papp László, Pusztai Mária, Solténszky Tibor, Szendi Mária, Szirtes Edina, valamint a Szegedi Egyetemi Színpad az adott előadáson részt vevő tagjai és a mindenkori előadások nézői. 3 E paradoxon kapcsán lásd Wolfgang Sting: Devising Theatre. In Gerd Koch, Marianne Streisand (Hg.): Wörterbuch der Theaterpädagogik. Uckerland, Schibi, 2003. 73-74.; Kiss Gabriella: A megfeleléskényszer apolitikussága, avagy mibe tudnak és mibe nem tudnak beavatkozni a színházpedagógiai programok? In Balassa Zsófia, Görcsi Péter, P. Müller Péter, Neid­l Nóra (szerk.): Színházi politika # Politikai színház. Pécs, Kronosz, 2018. 221-232. 4 Vö. pl. Körömi Gábor: Ünnep és iskola, https://kiadvany.suliszerviz.com/kiadvanyok/30-kiadvany-2019/ 1225-2019-koeroemi-gabor-toth-miklos-a-szinhaz-es-filmmuveszeti-egyetem-modszertani-fejlesztesei (le­töltés dátuma: 2020. 02. 01.). 19

Next