Játéktér, 2022 (11. évfolyam, 1-4. szám)

2022 / 1. szám

KRITIKA fellépésük sejteti, hogy Hamlet a tanulmányi évei alatt több nővel is viszonyt folytatott. Mivel az előadás szövegkönyve kisebb-nagyobb változtatásokkal Arany János fordítását használja, Hamlet, Rosencrantz és Guildenstern viszonyának újraértelmezése nem a szavak szintjén valósul meg. Táncra perdülnek, tangóval tartózkodnak. A szavak és a mozdulatok jelentésbeli eltéré­sének stilizált ábrázolása nemcsak Hamletben, hanem bennem is gyanút kelt: Rosencrantz és Guildenstern nem önszántukból jöttek Dániába, hanem Claudius hívatta őket. Ahogy a drámá­ban is, Hamlet egyedül a Wittenberg-csoport tagjaira számíthat, akik a barátság, hűség kép­viselői. Horatio (Bodolai Balázs), Marcellus (Gedő Zsolt), Bernardo (Buzási András), Francisco (Sinkó Ferenc) egy csapatként mozognak a színpadon (erre egységes, fekete jelmezük is utal), a színészek közötti összhang dinamikus jeleneteket szül. Az előadás alkotói különös hangsúlyt fektettek Ophelia (Tótszegi Zsuzsa) és Hamlet kapcso­latára: Hamlet gyerekkori énje (Lőrincz-Szabó Venczel) és Ophelia gyerekkori énje (Viola Sára) is megjelenik a színpadon, akik csak Hamlet és a nézők számára láthatóak. Hamlet megbabonázva hallgatja Ophelia gyermeki énjének hegedűjátékát, amely az előadás misztikus zenei alapjával (Vasile Sirii) kiegészülve ellenpontozza a technózene monotonitását. Hamlet emlékeihez menekül a kaotikus világ és halott apja kérése elől. A király holtteste (Lucian Chirila) egy transzparens üveg­koporsóba helyezve horizontálisan végiggurul a színpad hátsó részén, az automatikusan mozgó koporsót pedig Ophelia követi. Amikor a Szellem megjelenik, Hamlet és a Wittenberg-csoport tagjai nem a koporsó felé néznek, hanem a nézőtér sötétjébe. Mivel csak a közönség számára látható a király fizikai megjelenítése, a néző külső megfigyelővé válik, onnan követi, ahogy Hamlet verejtékezik a bosszú gondolatától, arcát megmossa apja hamvaival, anyját megalázva átöltözteti menyasszonyruhába. Belső harca expresszív, indulatokkal teli, ezt Vecsei H. Miklós a pátoszos és a természetes játékmód, színpadi jelenlét keveredésével teremti meg. Bíró József, Tőtszegi Zsuzsa, Vecsei H. Miklós, Szűcs Ervin. Fotó: Biró István

Next