Játéktér, 2022 (11. évfolyam, 1-4. szám)

2022 / 2. szám

SZÍNHÁZ ÉS JÓLLÉT {felleljük a felelőst?} (sz.) „A rendszer meg azt sugallja, hogy zsákmányold csak ki magad ügyesen. Minél mélyebben, annál tehetségesebb vagy. ” „Ki a felelős a kiégésért?” - így hangzik a következő kérdés. És rögtön érkezik rá a válasz: „a rendszer”. Na, de ki vagy mi áll a sokszor emlegetett „rendszer” mögött? Az egyik fiatal színész a következőképpen gondol vissza az egyetemi hangulatra: (sz.) „Már első évtől azt kaptuk, hogy tök jó, hogy itt vagytok színin, nagyon jó buli, de igazából esélyetek sincs elhelyezkedni. S már első évben megszületett egy félelem, hogy nagyon sokan vagytok Vá­sárhelyen, Kolozsváron, Magyarországról ne is beszéljünk, és csak úgy lehet, hogyha mindent fel­áldozol, és semmi más nincs, csak a színház az életedben. És sokkal több félelem fogalmazódott meg már első évben, így kezdtünk el dolgozni, és magunknak kerestük az alkotásnak az örömét.” Ezt megerősíti egy másik fiatal színész is, aki egyik tanárának mondatát idézi az egyetem első napjáról: (sz.) „Itt vagy te vagy a legjobb, vagy nem vagy. Vagy feláldozol mindent, vagy nem vagy." Hogy a diákok bizonytalanok, hogy nincs bennük szakmai önbizalom, azzal a beszélgetésre meghívott egyetemi oktató is egyetért. (e. o.) „Még nem kezdett el kialakulni az a fajta működési keret, ami nekik bizalmat adna vagy optimizmusra adna okot.” Ezt követően az interjúvezetők arra is rákérdeztek, hogy van-e a színházi karnak pszichológusa. Erre pedig az volt a válasz, hogy az egyetemnek van, a színházi karnak viszont külön pszichológust nincs lehetősége alkalmazni. A diákoknak azonban lehetőségük van a pszichodrámát mint tantárgyat választani, ami ugyan nem konkrét megoldás erre a problémára, viszont lehetőség arra, hogy a diákok pszichológussal találkozzanak, és ez talán elindíthat egyfajta önismereti folyamatot bennük. Később, pályakezdőként sem igazán kap­ják meg azt az önbizalmat, amit korábban az egyetemnek kellett volna megadni a számukra: (sz.) „Bekerülsz egy kőszínházba fiatalként, és tőled várják el, hogy Akkor most mutasd meg. Most akkor gyere. Most akkor te szántsd fel [a színpadot­. És tök jó, csak nem olyan könnyű egyedül, hogyha nincs, akit magaddal húzzál.” Itt újra megfogalmazódik a jelenlevők ré­széről, hogy egy színházon belül a csapat igenis felelős lehet egy-egy személy szakmai kiégéséért. (sz.) „Nem veszed észre, és te is belekerülsz ebbe a körforgásba, és fel tud fal­ni elég hamar egy csoportdinamika, ha csak nem kezdesz ellene dolgozni - ami nagyon­­nagyon nehéz.” Az egyik kulturális menedzser erre meg­jegyzi, hogy neki is hosszú időbe telt felis­merni, hogy ő maga szintén felelős lehetett a munkatársai kifáradásáért. (k. m.) „A munkám

Next