Játéktér, 2022 (11. évfolyam, 1-4. szám)

2022 / 2. szám

KRITIKA A fesztivál záróelőadását, amely Mácsai Pál Örkény-estje volt, Azt meséld el, Pista! címmel, bónuszként éltem meg. A budapesti előadás már több mint húsz éve fut, a szerep mondhatni összenőtt a sármos színésszel. Kétségkívül nagy élmény látni és hallani egy profit, érzékelni, hogyan éli meg a színészmesterséget. Technikai tudásán kívül az is érzékelhető, hogy évtizedek alatt csiszolódott simává ez az előadás. Mácsai a közönséggel nem szimplán kölcsönviszonyban van, hanem végig megtartja magának az irányítás jogát. Mácsai Örkény-estjének érdekessége, hogy mivel az előadás és a színész az évtizedek során összeöregedtek, Örkény neve lassan apropó lett, nem is annyira a sorok mögött megbúvó Örkényre kíváncsi már a néző, hanem a hatvan fölötti színész tehetségére. A szöveg egyébiránt ismerős lehet annak, aki meghallgatta ezt önvallomásként magától Örkénytől, aki Vitray Tamásnak adott televíziós interjújában mesélte el jó részét 1974-ben. Az író az eredetiben sajátos és szintén kellemes orgánumán szólal meg. Elbeszélői státusza miatt pedig a szöveg természetszerűen dokumentumjellegűnek, hitelesnek hat­ oral historyként fogható fel, melyen átszűrődik az író sajátos humora is egyben. Mácsai Örkénye nem ilyen. Mácsai egyszemélyes előadásában a néző saját családtörténete is felsejlik, mert Örkény története magába foglalja a XX. század tipikus és átkonvertálható elbe­széléseit. Örkény bővebb önvallomását Mácsai mellett Bereményi Géza igazította az eredeti, de nyersnek semmiképpen sem nevezhető szöveghez. Az Azt meséld el, Pista! mostanra egy üres színpadon ülő színész hangjával, jelenlétével és az előadás köré épült külön történetekkel összeérve mutatkozik meg. A hangsúlyozás, a színész energiája és főként a csendek kitartásai a szövegen túlmutatóan is beszédesek. Az előadásban azonban Örkény humora egyre nosz­­talgikusabb lesz, amit Mácsai pótolni igyekszik azzal, hogy az író életelbeszélését aktualizálja. Az Örkény István Színház előadásának gesztikuláris hangsúlyai vagy éppen súlyai és szünetei felérnek a jelen történéseire reflektáló figyelemfelhívásokkal. Mikor Mácsai a háborúra tér ki, a Mácsai Pál. Fotó: Vigh László Miklós

Next