Jel-Kép, 1987 (2. szám)
KÖZELKÉP - Lendvay Judit: Rádióhallgatás 1985-ben
66 RÁDIÓHALLGATÁS 1985-BEN Életkor és végzettség szerint különbözött a legjelentősebben a három adó közönségének összetétele az általunk vizsgált társadalmi-demográfiai változókat tekintve. A Kossuth adó, a Petőfi adó és a 3. műsor közönségének e két ismérv szerinti összetételét 1984-ben és 1985-ben a 2. ábra szemlélteti. Mint látni fogjuk, a fiatalokat legkevésbé a Kossuth adó, leginkább a 3. műsor kínálata vonzza. Arányuk a Kossuth és a Petőfi adón kissé csökkent, a 3. műsorban kissé nőtt a vizsgált időszakban (a 3. műsort 1984-ben naponta átlagosan 2, 1985-ben 3 percig hallgatták). A Petőfi adó közönségében arányuk annak ellenére csökkent, hogy több időt fordítottak az adón elhangzó műsorok hallgatására, hiszen a legidősebbek — miközben továbbra is hűségesek maradtak a Kossuth adóhoz — dinamikusabban csatlakoztak a Petőfi adó hallgatói közé, mint a fiatalok. A legidősebbek aránya egyébként a 3. műsor közönségében is nőtt a vizsgált időszakban, jóllehet nem hallgatták többet ezt az adót 1985-ben, mint korábban. Ez az aktív korú közönségrétegek jelentős visszaszorulásával magyarázható (arányuk az 1984-es 54 százalékról egy év elteltével 41 százalékra esett vissza). Az aktív korú közönségrétegek kismértékű lemorzsolódása a másik két adón is megfigyelhető. A Kossuth adó közönségének összetételében iskolai végzettség szerint nem tapasztaltunk lényeges elmozdulást a vizsgált időszak alatt. Továbbra is ez az adó, amely leginkább számot tarthat az iskolázatlanabb közönségrétegek érdeklődésére, bár ők is egyre szívesebben hallgatják a Petőfi műsorait. S amennyivel nőtt a Petőfi adón a nyolc osztálynál kevesebbet végzettek aránya, annyival csökkent az általánost végzetteké: az előbbiek 8 százalékkal több, az utóbbiak ugyanennyivel kevesebb időt fordítottak a Petőfin elhangzó műsorok hallgatására 1985-ben — a Petőfi adó közönsége körülbelül felerészt került ki közölük. A legalább középfokú végzettséggel rendelkező közönségréteg arányában a Kossuth és a Petőfi adó között nem volt lényeges különbség egyik évben sem, jóllehet az érettségizettek aránya valamivel a Petőfi, a főiskolát vagy egyetemet végzetteké valamivel a Kossuth adón volt nagyobb, a két adó közönségének összességében körülbelül negyede került ki e két közönségrétegből. Lényegesen nagyobb az arányuk a 3. műsor hallgatói között, ami az adó sajátos műsorkínálata és az iskolázottabb közönségrétegek korszerűbb készülékállománya miatt nem különösebben meglepő. A Petőfi adó közönségének összetétele nagyjában-egészében a felnőtt lakosság öszszetételéhez hasonlít, a Kossuth adóé és a 3. műsoré ettől jelentősen eltér. A Kossuth és a Petőfi adó összetételében mutatkozó különbségek elsősorban az életkorral változó hallgatói elvárásokból adódnak, amit az is alátámaszt, hogy az aktív munkavégzők aránya lényegesen kisebb, a nyugdíjas közönségrétegeké lényegesen nagyobb tényleges társadalmi súlyuknál a Kossuth adón. A 3. műsor sajátos közönség-összetétele inkább a társadalmi előnyök és hátrányok halmozódásának egyik megjelenési formája: a 3. műsor üzenete a kedvezőbb társadalmi helyzetben lévőkhöz nagyobb valószínűséggel jut el, mint a társadalmi hátrányokat hordozó közönségrétegekhez. Jegyzetek 1. A vizsgálatsorozat elemzéseit a Kedves hallgatóink 1980—1985 című tanulmánykötetben gyűjtöttük össze. Tömegkommunikációs Kutatóközpont, Budapest, 1986. Tanulmányok, XVIII. évf. 6 szám. 2. Dankonics Mária: A módosított műsorrend fogadtatása. In.: Kedves hallgatóink 1980—1985. Tömegkommunikációs Kutatóközpont, Budapest, 1986. Tanulmányok, XVIII. évf. 6. szám, 275. old.