Jel-Kép, 2009 (4. szám)
KITEKINTÉS - Szabó Ildikó: Láthatatlan történelem - Hallhatatlan történetek
-Nem tudom. Miért kérdezed? - Ma bejött az igazgató néni az osztályba. És Adriennek haza kellett mennie, hogy átöltözzön kisdobos egyenruhába. Mert Mária nap volt, és ő is ment a tanácsházra, felköszöntem a tanácsigazgatót, így: „tanácsigazgató". Ha az iskola vezetője az iskolaigazgató, a tanácsé a tanácsigazgató. Arról, hogy az előbbi milyen, Dávid sokat tud. Például azt, hogy az igazgató néni ,,kopogós sarkú cipőben megy a folyosón ". A főlépcsőn csak az igazgató és a tanárok mehetnek, a gyerekek csak a hátsó lépcsőn. Majd ott menjek én is, ha bemegyek az iskolába, figyelmeztetett. Nehogy baj legyen. Nyilván úgy vannak a dolgok a tanácsházán is, mint az iskolában. - Engem sem köszöntenek fel a névnapomon kisdobos egyenruhás gyerekek. Miért kell így köszönteni a „tanácsigazgatót"? - Mert az nem közönséges ember. Ekkor kajánul vigyorogva megszólalt Péter, Dávid nyolcadikos bátyja: - Na, jó. Ha nagyon akarod, a névnapodra majd mi is úttörőruhába öltözünk. Oké, Dávid? (Személyes közlés) Sátidrof „James Thurber A fehér szarvas című furcsa, groteszk meséje volt az egyik első fordításom 1982-83-ban. A mese egy pontján a herceg útbaigazítást kér a kóbor varázslótól, aki azt mondja: menj erre és erre, ott két puffogó fog állni, az egyik jobbról mondja, hogy puff, a másik balról, hogy puff, de te csak menj tovább! Itt két lökött név következett. Néztem, töprengtem, majd kiderült, hogy a két üresen puffogó szörny neve az amerikai Demokrata és a Republikánus Párt - fordítva. - Hogyan jött rá? -Néztem jobbról, néztem balról, azaz, visszafelé olvasva, a kóbor varázsló utasítása szerint. - Mit tesz ilyenkor a fordító a nyolcvanas évek elején, egypártrendszerű országban? - Kifundáltam két szörnyet, ez a Trápa és a Tnoripén lett. - Vagyis a Párt és a Népfront? -A szerkesztő gratulált az egész fordításhoz. A szöveg már átment a lektorokon, amikor elmeséltem neki, hogy ide ezt a tréfát helyeztem el. (...) A szerkesztőm legyintett: ugyan, ma már rég túl vagyunk ezen! Kinyomtatták a kötetet, s az 1984-es könyvhét előtt kaptam egy táviratot, hogy azonnal telefonáljak a kiadó igazgatóságára. Loholtam működő fülkét keresni. Az igazgató hihetetlen hangon hihetetlen dolgokat üvöltött a kagylóba. Ilyeneket ordított: az olvasó bájos erdei ösvényen halad, s maga aláaknázza... - Szóval, aláaknázta a szocializmust. - Meg is ittam a levét. Kiderült ugyanis, hogy a két szó miatt át fogják tördelni az egész ívet, s a kárt meg kell térítenem. Több százezer forintot emlegettek, nekem, az albérlőnek, csillagászati összegeket. Elkezdték átfűzni, kinyomtatták az egész ívet, a két eredeti angol szóval. De őrült lassan ment, így született egy könyvritkaság: a negyven-