Jelenkor, 1966. július-december (9. évfolyam, 7-12. szám)

1966-09-01 / 9. szám - IFJÚSÁG ÉS MŰVÉSZET - Bauer Tiborné: Irodalom - a jövő olvasóinak

Ismeretterjesztés vagy irodalom? Ismeretterjesztő gyermekirodalom? Napjaink­nak egyik gyakran vitatott kérdése. Hiszen a népművelés és a tömegek nevelése szempontjából igen nagy jelentősége van a magas színvonalú ismeretterjesztő művek­nek. A felnőttek közül sokan szívesebben olvassák ezeket a könyveket, mint a szép­­irodalmi alkotásokat. Vajon mennyiben van létjogosultsága az óvodáskorúak irodal­mában? Van-e szükségünk, igényünk az ilyenfajta könyvekre? A gyermekirodalom­ban főként az elbeszélésektől várjuk, hogy a realitásból kiindulva — a szépirodalom eszközeivel - érdekesen, izgalmasan mondjanak el megtörtént vagy megtörténhető eseményt. Nálunk az ismeretterjesztő elbeszélések témái elsősorban gyermektörténetek, de kapcsolódhatnak történelmi eseményekhez is, mert az elbeszéléseknek igen nagy je­lentőségük van az óvodai ünnepélyeken, évfordulókon. Sajnos ilyen jellegű munkánk igen kevés van. Nagy szerepük van az állattörténeteknek is. Ezeknek elmondásával nemcsak az a célunk, hogy a gyermekek érdeklődését, szeretetét felkeltsük az állatok iránt, de természetrajzi ismereteiket is bővítjük. Az idei könyvtermést olvasva a „Kispajtások mesekönyve'' sorozat: Csipogó postaláda c. füzetkéjében Pápa Relly címadó állattör­ténete egyike a legsikerültebbeknek ebben a műfajiban. Ugyancsak ebben jelent meg Medgyesi Károly: Rigó a városban c. kitűnően szerkesztett, kontrasztos képekben gazdag, érzékletes nyelven írt állattörténete. Mindkettő remek illusztrációja annak, hogy a kisgyermekeknek szánt ismeretterjesztés akkor a leghatásosabb, ha egyben igazi szépirodalom. Egyébként ugyanezek a törekvések tapasztalhatók Szász Imre: Kisanna Erdőországban c. kötetében is, melynek egyes részeit az óvodáskorúak is na­gyon élvezik. A szerző közvetlenségével, humorával oldja fel a helyenként már-már vontatottá váló leírásokat. Az ismeretterjesztő témák közül jelentősek még a társadalmi kapcsolatokat, je­lenségeket, a munkát színesen, érdekesen szemléltető elbeszélések is. A múlt évben a közlekedési szabályokat ismertető Stop! Szász Imre könyve újszerű írás, jó gyermekirodalmi alkotás. A meghökkentő események leírása, a rendkívül közvetlen nyelv, az intellektuális humorú hangvétel sok tekintetben hasonlít Janikovszky Éva könyvéhez. Szász Imre szövegéből azt a tö­rekvést érezzük, hogy a KRESZ gyalogosokra vonatkozó szabályait irodalmi élmény­ként akarja tolmácsolni. Kétségtelen azonban az is, hogy ennek a könyvnek elsősor­ban az iskolásoknál van sikere. Az óvodáskorúaknak csak néhány rövidebb részt ol­vashatunk fel belőle, mert ezek a szabályok számukra még egyelőre csak játékélmény­ként hatnak, s a Stop! legfőbb érdeme, a kedves humor, érthetetlen marad előttük. Bár nyolc éven felülieknek jelzéssel jelent meg, mégis felkeltette az óvodások érdeklődését Ács Kató: Tóbi, a kisautó c. munkája. Természetesen itt a téma hozta lázba őket. A kisautó naplójának felolvasásáról persze szó sem lehetett, hiszen ez a könyv műfajilag kisregénynek, gyermekregénynek tekinthető. A nagycsoportosok azonban rendkívüli komolysággal hallgatták azokat a részeket, amelyek az autó mű­ködtetésével kapcsolatosak. Különösen a defektes kerék kicserélése és az irányjelzést mutató Miriszláv mackó tevékenységéről szóló fejezeteket. Bendegúznak, a játéktig­risnek és az autó torzsalkodásainak leírása alig érdekelte őket. Természetesen igaz­ságtalan lenne, ha e néhány szemelvény alapján határoznánk meg helyét a gyermek­­irodalomban. Ezzel a könyvvel csak azt akartam vázolni, hogy a technikai témák mennyire érdeklik a kisgyermekeket. Az óvodáskorúaknak szánt alkotások között azonban alig találunk ilyeneket. Ezekben a történetekben - tapasztalatunk szerint - felesleges a keret, erőltetett a tárgyak beszéltetése. A realitásnak úgy kell érvénye­sülnie, hogy a gyermek érezze a tárgy, az eszköz és az ember kapcsolatát, lássa mind­egyiknek a helyét, szerepét a társadalomban és a környezetben. Ennek a nagyon kí­vánt és rendkívül hiányzó témasorozatnak gyermekirodalmi feldolgozását nehezíti még az is, hogy mindezt tömören, rövid elbeszélés keretében kellene elmondani. Ezek­nek a műveknek stílusában a legcélszerűbb és a legkorszerűbb lenne a Janikovszky Éva és Szász Imre által elindított úton haladni.

Next