Jelenkor, 1973. július-december (16. évfolyam, 7-12. szám)

1973-12-01 / 12. szám - Jankovich Ferenc: Találkozásom Csokonaival

(A csurgói kölcsön, ill. előleg történetéhez tartozik még, hogy Csokonai ruhája el is készült a vizsgára, mert már az egyházközségre nézve is kínos volt, hogy háziasszonya, özv. Nagy Gergelyné elhunyt férjének, a volt református papnak „egy bő és hosszú avult kaputjában'' járt; a ruha árát azonban levonták utólag tanári fizetéséből, amiért a költő megneheztelt, s önérzetből nem vette fel a fizetésül neki szánt 50 forintot. Érdemes meghallgatnunk Gaál Lászlót, aki ismét igen elevenen és meggyőzően írta le a költő csurgói napjainak ezt az emlékezetes epizódját: „Csoko-nak egy hibája volt,­­ hogy 50 évvel előbb született,­­ ő népszerű volt,­­ tanítványai és mindenek irányában, és ezen papiicolaságát, és philantropismusát az akkori papi­­­s professori Aristocratia rossz néven vette, sőt democratiára s függetlenségre magyarázta ... Csokonai mikor már Tanítványaival együtt­­ az Examenben (a Templomban volt az Examen) volt és javában examinálta tanítványait, akkor érkezett meg Sárközy István, a­ki Csokonainak elkészült szép ruháját is hozta; azért mihelyt ennek érté­sére esett hogy az examenben, a meghalt Nagy Gergely prédikátornak egy bő és hosszú avult kaputjában öltözködve volna, az Examenből ki­hívatva, addig erőltette, míg a szép ruhába őtet fel nem öltöztette,­­ a ruha ebből állott egy szép sinoros kék mente muszka fehérprémmel, egy laibli és szép sinoros magyaros nadrág - a­mint a bétsi réz metszés körülbelül ötet öltöztetve ábrázolja, ezüst sarkantyus szép zsizma, zsinos. . . kalap és még hozzá egy alkalmas kerek szürke köpönyeg.­­E ruhát Csokonai még akkor maga rendelte meg a Szabónál, mikor Sárközinél a Csurgói helyettes tanítóságot elvállalta. A ruha árát Sárközy - úgy tartom Csoko­nai rovására ki is fizette, — és ebből következhetett az hogy mikor utoljára a TV, évre 50 forinttal ki­fizetni akarták azt apprehensiobul el nem fogadta, mivel a többi része a fizetségnek úgy hiszem - a ruhája árába volt imputálva." VALLOMÁSOK CSOKONAIRÓL E vallomások egy tervezett nagyobb gyűjteményből valók, amelynek anyagát kérdőívek s baráti fölkérések alapján akkor kezdtem el összeszedegetni, mikor Cso­konai írói nyelvéről szóló munkámon dolgoztam. A nyelvészeti munka Csokonai dunántúli tájszógyűjtése címmel fog megjelenni a közeljövőben az Aka­démiai Kiadónál, a vallomásgyűjtemény anyaga azonban még gyűlik. Addig is, míg megjelenhet, vegye néhány darabját az évfordulón az olvasó, egy dunántúli költő s egy muzsikus tollából. SZILÁGYI FERENC JANKOVICH FERENC TALÁLKOZÁSOM CSOKONAIVAL „Szegény Zsuzsi a táborozáskor”! Ez volt az első Csokonai-vers, amit diákko­romban olvastam. Akkor én már ismertem hasonló leánysorsokat. Megragadott, mert a szegény, elhagyott parasztlány bennem alvó élményét ébresztette föl, fejezte ki. A Lilla-dalok, A tihanyi Echóhoz voltak diákkorom első kedves Csokonai-versei. Nyelvi ízeivel tanárjelölt koromban, a vizsgára készülés fáradt unalma közben vi­gasztalódtam. Behatóbban csak később. Iránytű a magyar irodalomban című könyvem írása közben mélyedtem bele Csokonaiba. Fiatalabb koromban sokszor megvigasz­talt Csokonai humora és bohémiája. 1099

Next