Jelenkor, 1973. július-december (16. évfolyam, 7-12. szám)
1973-12-01 / 12. szám - Fodor András versei
70 JELENKOR FODOR ANDRÁS Köszöntő Húsz évvel ezelőtt egy lakodalmi köszöntő elmondta: annyit vonatoztam érted, hogy útjaimat összeadva, körüljárhattam volna már az egész földgolyót. Azóta is csak körötted járok. Minden elindulásom tehozzád érkezés. És nagyon régről, nagyon messziről el kellett kezdeni, hogy most már szótlanul is megértsük egymás igazát. Ha nincs a súly, mi kösse tengelyét, érvénytelen a pörgés, minden kalandor gyorsasága semmit köszörüli. Mert ösztönöddel te tudod, miképp lehettem sorsok váltófutója, eredményről, bukásról elsőként te ítélhetsz. És nem lehet nagyobb akármi szerzett győzelem, mint a te csalhatatlanul megőrzött méltóságod, mely boltokban nem kapható. Sokáig nem volt gyerekünk, de rengeteg nagy mindig a családunk. Valahányszor kerestük egymást, ott voltak mindig szemünkben, szavunkban. Élhettünk volna másképp? Lassan már senki se kérdi. Támadva, hullva pályák élő ellipszisében körülszőttem vonzásodat. 1105