Jelenkor, 1989. július-december (32. évfolyam, 7-12. szám)
1989-07-01 / 7-8. szám - Kolozsvári Grandpierre Emil: Elvesztett otthonok (Kabdebó Lóránt interjúja)
KGB: Loretta semmi kivetnivalót nem talált a regényben. Voltak, akik nem ismertek magukra, pedig még a külsejüket se változtattam meg, a jellemükről, hibáikról, szokásaikról nem is beszélve. Nálunk oly silány az olvasási kultúra, hogy kevés olyanvalaki van, aki ráismer a róla készített karikatúrára. KL: - És hogyan reagáltak írásaidra a fiatalok? KGE: - Túláradó örömmel, kíváncsisággal. A fekete bula az Új írásban jelent meg 1967-ben. A példányokat napok alatt szétkapkodták. Szerkesztői értekezleten állást foglaltak az argó ellen. De csakhamar véleményt változtattak, a Magyar értelmező kisszótárban az argó kifejezései is helyet kaptak. Ebben talán közrejátszott, hogy a konkrét történetben a nehézkes hivatali nyelvet pellengéreztem ki. KL: - Hagyjuk nyelvészeti munkásságodat, térjünk vissza félregényeidre, ahogy te nevezed ezeket a regényeket. Pályád a Tegnappal és a Szabadsággal ért el első csúcsára. Az ötvenes években pályád megtört, aztán a hatvanas években ezekkel a fiatalokról szóló témákkal berobbantál az irodalomba. KGB: - Nem egészen pontos, amit mondtál, mert én nem ezekkel robbantam be, hanem A csillag szeművei. KL: De az még az ötvenes évek menedék-lehetősége volt. KGE: — Úgy van. Az ötvenes évek - hogy rendkívül enyhe kifejezést használjak - gusztustalanságai elől az irodalom egy másik régiójába menekültem, népmeséket írtam át a legkülönbözőbb tájnyelvekből magam kisütötte mesenyelvre. A csodafurulyát, A lóvátett sárkányt a gyerekek kitüntető szeretettel fogadták. Erre büszke vagyok, a gyerekek ítéletét nem lehet manipulálni. Megjelenése idején a Csillagszemű szenzációszámba ment. Menedék volt a történelem is: A törökfejes kopja című ifjúsági regényem; ugyancsak menedéket jelentettek az anekdoták, öt század legjobb magyar anekdotáit dolgoztam át, egységes anekdotás nyelvet alakítottam ki. A kötet Elmés mulatságok címmel jelent meg. Megannyi kirándulás. Ha valahol szó esik róla, hogy miért volt szükség erre, azt válaszolom, hogy két író vagyok, akik közül az egyik eltartja a másikat. Karinthys meghatározás. KL: - A meseíró tartotta el a regényírót meg az esszéírót. KGE: - Úgy van. Imádom az esszét, csakhogy az esszé soványan fizet. Példa: egy hónap kellett, hogy megírjam a Szellemi galerit, ötvenezeregynéhány forintot kaptam érte, a Pázmány Péterről írott esszém szintén egy hónap alatt készült el, a honorárium kétezerkétszáz forint volt. Első esszékötetem - A legendák nyomában - 1959- ben tűnt föl a könyvesboltok polcain. A kötet kisebbfajta botrányt kavart. Kiadóm vezetője nem volt sem bátor, sem okos, sem jóindulatú - az egykori divathoz képest utószót íratott a kötethez. Emiatt a kiadót és a könyvet egy kalap alatt támadták meg - ha szabad ezzel a metaforával élnem. Ha a kiadó megkérdezte volna, kitől kérjen utószót, valamelyik vezető kritikust választottam volna, aki örömmel kap az alkalmon, hogy belém rúghat, s ezzel nagy szolgálatot tett volna mind nekem, mind a kiadónak. Ám a kiadó egy ismeretlent bízott meg az utószó megírásával. A legjobb akarattal igyekezett mentegetni. Ezzel módot adott egy útonállónak a támadásra. Utószóval, mint a klasszikusok - ezzel a címmel rohant nekünk. Szóval, hogy a kérdésedre válaszoljak, így indult újra a pályám, lökésekkel, improvizációkkal, kényszermegoldásokkal, ahogy kifejezted magad, a megújulás felé. KL: Népszerű, közismert, vitatott íróvá ezekkel az „apró" regényekkel váltál. De tulajdonképpen egy idő után mintha eluntad volna, és pályádat visszacsatoltad a nagy csúcshoz, a Tegnaphoz és a Szabadsághoz, tehát a szűkebb családod, a te elvesztett otthonod történetéhez. Szerinted hogyan viszonyul Az utolsó hullám, az újabb önéletrajzi sorozat megindulása és a Nők apróban egymáshoz? KGB: - Lényeges különbség nincsen köztük, a félregény és az önéletírás egyformán a valóság közegében gyökeredzik, tehát ami a szemléletet illeti, az változatlan, a különbséget egyfelől a stílus adja, másfelől a téma, végül az anyag ismeretének sekélyebb vagy mélyebb volta. Megújulásomat az irodalompolitika változása tette lehetővé. Révai helyébe Aczél György lépett, hála ennek a személycserének, letérhettünk arról az eszelős kényszerpályáról, ahova a magyar szellemi élet legelvakultabb ellensége, Révai terelte a kreatív szellemeket.