Jelenkor, 2019. július-december (62. évfolyam, 7-12. szám)
2019 / 11. szám - Bod Péter Ákos: Semmi sem romlik el örökre: Sz. Koncz István beszélgetése
Hollandiában, Németországban. Kutatási területei pedig a monetáris politika, Kelet- Közép-Európa gazdaságpolitikája, továbbá a rendszerváltozás. Legutóbbi kötete Megint utat tévesztünk? címmel jelent meg a Norán Libro Kiadó Progress-könyvek sorozatában. A professzor szobáját a célszerűség határozza meg. Nagyon puritán, és bár az íróasztalára nincsen rálátásom, dísztelen is. A falon tábla az aktuális órarenddel és számomra értelmezhetetlen jelekkel, valamint egyetlen fotó: egy ifjú hölgy mosolyog rajta. Bod Péter Ákos rutinos nyilatkozó. Pillanatok alatt megteremti a bizalom légkörét. Finoman más időpontot kér a betoppanó kollégától, elnémítja a telefonját, ráfüggeszti a tekintetét a kérdezőre, és figyel. Megadja a partner, a beszélgetés, az együttlét tiszteletét. Ha egy kicsit is érzékeny az ilyesmire az ember, ha értékeli a nyílt, szemkontaktust kereső tekintetet, akkor meg van főzve. A professzor odaadó érdeklődését a legnagyobb vállalkozások közé sorolom. Elsőként persze a gyerekkor kerül szóba, magam pedig örülök, hogy a történet pár kilométerre a lakhelyemtől kezdődik. Bod Péter Ákos: A család anyai ágon baranyai papcsalád. Nagyapám, Ákos, akiről az egyik keresztnevemet kaptam, majd később esetleg szóba jön, hogy miért, egy Nagyváty nevű községben szolgált esperesként. Nagyváty a Szigetvár és Pécs közötti hadiúton volt található, de az ott lakók idővel beljebb költöztek a török elől. Kis falu. Édesanyám ott volt velem várandós. Apám pedig akkoriban keresett, majd kapott állást Miskolcon. Amikor eljött az idő, édesanyámat szekérrel beszállították Szigetvárra. Lehetne hintónak is nevezni, de inkább csak homokfutó volt. Egyéves koromban kerültem Miskolcra. Tehát ha kérdezik, hogy hova valósi vagyok, akkor azért jövök zavarba, mert életemből fél évszázadot Budapesten éltem, de hát Szigetváron születtem, és Miskolcon voltam általános és középiskolás, ott érettségiztem, ott értek az első szerelmek, az első kalandok. Sz. Koncz István: - Sőt, mintha basszusgitárosként ott lett volna az első munkahelye is. - A Borsod Megyei Vendéglátóipari Vállalatnál, diákként, nyáron. Mindent egybevetve azt szoktam válaszolni az ön által föl sem tett kérdésre, hogy miskolci vagyok. Ez abban az értelemben igaz, hogy ha érettségi találkozót szerveznek az osztálytársaim, akkor Miskolcra megyek. Édesapám ott halt meg, és egészen addig, amíg el nem hoztam az urnáját, ő is oda kötött. - Említette az előbb, hogy egyik keresztnevét nagypapájától kapta, s hogy esetleg ez később szóba jön még. Hozzuk szóba! - A Bodot is idehozom. Erdélyi hétszilvafás nemes lehetett Bod Péter, a jól ismert irodalomtörténész, prédikátor, Bethlen Kata papja és a magyar protestáns irodalom jelentős alakja. Utóbb ez az erdélyi ág kicsit nyugatabbra húzódott. Bod nagyapám, Lajos, már karcagi. Lehettem volna karcagi tehát, ha a család ott visz engem, illetve édesanyámat kórházba. Ugram most egy nagyot. Érettségiztem, elmentem katonának, mert hívtak. 1970 és '75 között jártam ide, a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemre. Ez volt akkoriban a becsületes neve. A dinamikus programozást, azt hiszem, harmadévben, egy bizonyos Bőd Péter tanította, aki a matematikai kutatóintézet munkatársa és egyetemi oktató volt. Amikor kiderült, hogy két Bőd Péter létezik, nem okozott gondot, de az első publikációnál figyelmeztetett a szerkesztő. Bőd elvtárs, van egy másik Bőd elvtárs, szúrjon be a nevei közé egy megkülönböztető betűt! Nem tetszett ez a megoldás. Hogy hívják a nagyapját? Lajos. És a másikat? Ákos. Jó. Ez olyan jól jön ki. Nézze, válaszoltam, írja be! Ez a hetvenes évek végéről származó publikációs név azután rajtam ragadt. A családtagok és munkatársak Péternek hívnak, a politikába lépve azonban már két keresztnévvel kerültem be, így ismertek meg. Az emberek kétharmada tehát Ákosnak szólít. Mindkét keresztnevemre megfordulok az utcán. - Visszatérve a borsodi évekre, hogy került sor arra, hogy először muzsikusként foglalkoztatták?