Jelenkor, 1835. január-december (4. évfolyam, 1-104. szám)

1835-10-07 / 80. szám

80. szám Pest, szerda October 7kem 1835. JELENKOR. Foglalat: Magyar- e* Erdélyország (az úrbéri falirá* ; kinevezések ; tem­plomszen­telések ’s a’ t.). Ausztria, Anglia (az Examiner’ trónbeszéd paródiája ; O’Connell útja’s beszédei). f-'rancziaország (Pepin újra fogva , JafFrenou megidézve , Armand Carrel ’s a’t.). Spanyolország (új Ministerium! Mendizabal fölira­sa , junták viselete , badi h­irek ’s a’ t.). Oroszország (kalischi pompa vége). Törökország (Selidtar Boda , Ferik Ahmed utazási czél­ja). Olaszország. Elegyhirek. Gabonaár ’s Pénzkelet. MAGYAR-­ég ERDÉLYORSZÁG. Pozsony. Sept. 28, 29. és 30dik napjain tartott kerületi ülésekben azon határozathoz ké­pest, hogy az adó fundusát (vagy alapját) rendel­tetésétől elvonni nem szabad, ezen elvnek kü­lönbség nélkül mindenkire kiterjesztése tekinteté­­t­ől, megállapítva lón, hogy mindazon úrbéri telek és föld, m­ellyek az urbér behoztakor akár mint né­pesek akár mint elhagyottak összeirattak, vagy később telepíttettek (a’ mennyiben természeti vi­szontagságok által használhatlanokká nem lettenek) a’törvény kihirdetésekor szorgalmasan írassák ösz­­sze ’s népesittetésök minden módon a’ megyék által eszközöltessék. Addig pedig mig a’ megte­lepülés eszközé tennék, az illy puszta telektől az fog adózni, ki azt használja. Az úrbéri tárgyban legújabban fölküldött föld­írás következő: Fels. Csász­ár, és ap. Király, Legkegyel­­mesb Urunk! A’ közelebb múlt aug. 19-én újabban fel­terjesztett törvényc­­ikkelyek iránt ugyanazon hónap 23kán kiadott k. kir. Választ tanácskozás alá vévén, mindenek előtt nem titkolhatjuk el hazafitti sziveinknek abból eredő újabb fájdalmát, hogy bátor mindjárt a’ jelen Országgyűlés kezde­tén fölterjesztettük, ’s több ízben is említett utóbbi Fel­írásunkban is megújítottuk azon nemzeti köz és méltó óhaj­tást, hogy­ a’ magyar nyelvet kétségtelenül illető elsőség te­kintetéből az Ország Rendeihez intézendő k. kir. Válaszok magyar ny’elven bocsáttassanak el, ’s a’ törvényczikkelyek is magyarul szerkeztetve alkottassanak; bátor továbbá Fel­séged f. e. április őkén költ kir. elébbi kegyelmes Válaszá­ban arról méltóztatott az Ország Kendéit biztosítani, hogy i. e. febr. 26diki Felírásunknak a’ magyar nyelvet érdeklő részére kegy. Válaszát legelső alkalommal kiadni méltóz­­tatik: ez most is nem csak nem történt meg, sőt inkább a’ magy­ar ny­elv iránt tett ama’ buzgó és igazságos kívánság a’ kir. újabb Válaszban csak érintve sem lévén, ebben a’ hi­vatkozás is mind csak a’ diák szerkeztetés szavaira téte­tik. Melly­hez képest nemzeti lételünk fenmaradásával, polgá­ri boldogságunk gyarapodásával, és Hazánknak is díszével a’ m­agy­ar nyelv virágzását, és a’ törvényhozási után is el­ső helyen állását egybe kapcsolván, ’s ezek képzetét egymás­­tól elválaszthatónak sem tartván, abeli mindméltó mind igazságos kivánatunkat, mellynek szorgalmazásával soh­a fel sem is hagy­hatunk , hogy t. i. Felség­e azoka , m­ellyek 1833ki mart. 30án , 1834ki május 28án , és f. e. febr. 26án, ’s aug. lőkén általunk e’ részben fölterjesztettek, teljesíteni, ’s ekép a’ fejdelme előtt igazságot sürgető hív magyar nemzetet meg­örvendeztetni m­élt­óz­­tassék , ismételve megújítjuk. Egyébiránt az úrbéri tárgyakban alkotandó törvények­re nézve további megállapodásunkat következőkben foglaljuk, úgymint: A’Ildik és következő törvényczikkelyekben előfordu­­­ló „Alsó Tótország“ nevezetet »Ily országos határozásnak, mellyet többé változ­atni nem lehetne, mind a’ nyilván fen­­tartott visszalépési óvásnál, mind pedig annál fogva sem is­merhetjük meg, mivel az Ország Rendes és a’Fejedelem közötti értekezések természete is azt hozza magával , hogy miután K­isc­ed az eb­be terjesztett országos megállapodásnak a’ bánsági Vármegy­ék nevezetét érdeklő ágát el nem fogat­­ta, ezt az országgyűlési további értekezés útjára igazította­ visz­­sza, ezzel a’ szinte azon természetű másik tárgy, úgymint: az „Alsó Tótországi“ nevezet iránt is az országgyűlési to­vábbi értekezések útját kétségtelenül, és egyiránt felnyitot­ta; azért is, ellenvetésül nem szolgálhatván e’ részben az is, hogy az úgy neveztetni kívánt „Alsó Tótországi“ 3 várme­gyében a’ jobbágytelki állományok mindenütt egyenlők, mi­vel ezen körülmény a’ bánsági 3 vármegy­ére nézve is egy­iránt fordul elő, sőt Pozsega vármegyében, ha bár a’ telki állomány közé tartozó holdak szánta nem is, de a’ holdak­­­ölei száma a’ más két vármegyéétől nevezetes mennyiségben különbözik; az 1715: 92dik és 1751: 23dik törvényczikke­lyek rendel­eteit ez is ragaszkodva, a’ kegy. kir. válaszi javas­latot továbbá sem fogadhatjuk el. A’ Midik törvényczikkely­­4dik ,1 2dik szakaszára a’ kegy. kir. válaszi javaslatot elfo­gadván, sőt hogy az „elbecsü­lés“ szó értelmére nézve min­den kétség és homályt eltávoztathassék, nyilványosan kifejeztet­ni kívánván azt, hogy azon elbecsü­lésen, melly­nek alkalma­kor a’ földesúr a’ jobbágynak ingyen adott épületi fák árát az általányos becsárból levonhatja, egyedül a’ Hármas Könyv Iső­rése 40dik czim­jének rendelete következésében történő elbecsü­lések eseteit érteni kelljen, a’ jelen szakasz szer­­keztetését változtatni így kívánjuk: „Azon helyeken pedig, mellyeknek határiban az uraság erdejében annyi épületi fa találtatik , hogy abból az erdei rend sérelme nélkül eladni lehet, ’s a’jobbágyoknak az Urbér, vagy következett urbéo­­ri rendbeszedések , vagy pedig a’ divatozó szokás szerint ingyen épűleti fairás haszonvétele engedtetett, a’ földesúr további is az eddig gyakorlatban volt ’s ennél nem nagyobb mennyi­ségben jobbágytelki vagy úrbéri zsellérház, és istálló fedelé­re (ide nem értvén azonban a’ sindelyt, és deszkát) a’ szük­séges fát ingyen adni köteles, egyedül a’ Hármas Könyv iső rész 40dik czikkelyének rendelete esetében történő elbe­­csüléskor szabadságában fog állani a’ földesúrnak az , hogy a’ jobbágyinak ingyen szolgáltatott épűleti fák árát a’ becsár ál­­talányos sommájából levonhassa.“ Egyébiránt, a’jelen 4dik szez 5dik szakaszában valamelly változásnak szükségét annál fog­­va nem látjuk, mivel abban nyilván kifejezve van az, hogy­­a* 4dik § 2 dik szakaszabeli esetekben az épűleti fairás haszonvétele a’jobbágyokat a’ határkivüli uradalmi erdőkből is fogja illetni. A’ llldik törvényczikkely zik­kere az or­szágos eddigi szerkeztetés, és a' k kir. valas/.i javaslat kö­zött főképen annyiból állván a’különbség, hogy ezen javas­lat szerint a’ jobbágy’ boltjának haszonbérbe szabad adásától, a’ helybeli és külföldi lakosok pedig haszonbérbe szabadon vehetésétől elzáratnának, ehez továbbá is azért nem járul­hatunk, mivel meg vagyunk győződve arról, hogy a’ boltnyi­tás, vagy kibérlés szűkebb korlátok közé szorit­tatásával ezen egész intézkedés egy részről a’ nemzeti szorgalom és keres­kedés gyarapítására irányzott czélzatnak nem felelne meg, más részről pedig a’ jobbágyságra nézve jótékonyságát na­gyobb részint elvesztvén , pénzének boltok építésébe fekteté­sére is nagyon csekély, ingerül szolgálna. Egyébiránt sem­mi okát nem látjuk annak, hogy azt, ki már helybeli lakos, ’s így­ a’ földesútr által is lakosnak befogadtatott, a’ jobbágy­­boltja kibérlésétől eltiltani, vagy erről más hely­en rendel­­kezni miért kellene? továbbá meg lévén szabva az is, hogy a' helységben lakossággal nem bizo­ntolly idegennek tilthassa el a’ bolt-kibérlést a’ földesúr? ezzel csak a’ földesúri önkény, nem pedig a’ jus korlátoztatik. Végre a’ 8ó utolsó szakaszá­ban azért lévén szükséges a’ boltjost gyakorló községektől nyilványos rendelést tenni, mivel illy­etén község több talál­kozván, ezeket törvényes rendelet nélkül hagyni, ’s a’ föl­des urak jósánál szelesebb jus gyakorlatával mintegy felruházni nem lehet, de ott is, hol eddig a holtadtól semmi taksa né.i

Next