Jelenkor, 1836. január-december (5. évfolyam, 1-104. szám)
1836-09-17 / 75. szám
reggd dél előtt Abcobendasig mentek. Itt azonban ismét járandóságukat követelték, ’s Madridba visszatéréssel fenyegetőztek. Leoane türelme ez által már igen megkisérteték. Ebbe állott a’ csapatnak , kiléptetett 6 gránátost ’s parancsold, hogy fegyvert töltsenek ’s lőjenek. „Kiríj?“ Jön a’ gránátosak kérdése. „Rám, vezértekre“ válaszolt Leoane, mivel inkább itt meg akarok halni, mintsem azon gyalázatra jutni, hogy veletek ismét visszatérjek most Madridba. Ezen elszánás sikeres hatású volt, a legénység melréijenző bajnok vezérét, s menetét tovább folytatá. A’ tartományi őrgránátosok közt is hasonló esetekről történik említés , ’s alkalmasint e’ körülmények, némelly alaptalan hírekkel toldva, szolgáltathattak okot , hogy némelly lapok, (mint ezt múlt számunkban említők) Calatrava ministeriumát katonazendölés által megbuktatottnak rebesgeték. Egyébiránt a’ ministerium még nincs is megalakítva, mióta t. i. Calatrava az előbbi ministerium tagjait hivataljokból elbocsátá,’s a’ Gaceta ennélfogva fölszólitást intéz mind azokhoz, kik egykor politikai állású tisztek voltak, hogy a’ megürült helyekre bejutni törekedjenek. — Isturiz, mint mondják, szerencsés volt aug. 19. este, a’ zavargás közben Madridból elszökhetni, ’s útját Lissabon felé akadály nélkül folytathatni. Alcala Galiianoml semmit sem tudni, annyira elrejtekezett. Ellene ’s Isturiz és ennek nemzetáruló minden egyéb tiszttársi ellen 123 aláírással költ folyamodást adtak be a’ madridi polgárok , azt követelvén, hogy az érintett személyek mint „nemzetsértők“ itélőszékekibe állíttassanak; mert olly kifejezéseket adtak a’ királyné szájába, mellyek a nemzet képviselőit megbántották. A’ granadai junta a’ tartománynak minden harangit eladatja a’ többet ígérőnek, csupán egyet egyet hagyván meg az illető egyházak számára. Mendizabalnak a’ pénzügyek iránti vonzalmát hasznára fordítá a’ kormány. Minthogy Miraflores marg., ki eddig a’ hazafias adakozásokat gyűjtő biztosság elnöke volt, e’ hivatalárul lemondott. Mendizabalt ruházta föl ezzel a’ királyné, meghatalmazván egyszersmind őt egyéb tagtársai kinevezésére. A’ malagai juntám, h.zkén megengedő 100-tól tizenhatfizetés mellett az idegen gyapotáruk bevitelét, 30 napig terjesztvén e’ szabadságot. Cadix megtámadd azt e’ hazafiatlan rendszabályért, ’s a’ vitának azon következése jön, hogy Malaga az érintett határozatot megsemmité. Egy madridi levelező illy tudósítást közöl aug. 26rul a’ spanyol ügyekre nézve. Senki sem tagadhatja, hogy itten Madridban, legalább e hónap elejéig bohóságnak sőt bűnnek tartaték az ír idiki alkotmányról még csak gondolkozni is. Minden lap illy értelműleg itt, az ellenző-párti levelek, szemtelen rágalom gyanánt hárították el magukról azon vádat, hogy ők kormánymegdöntést forralnak. „Az alkotmány régen túlélte már magát, meg kell tartani mind a két kamrát; az Estatuto real újításánál a’ franczia chartát kell alapul venni “ — ezek s illyesek valának az et hónapig megjelent lapokban kinyomatva előttünk fekvő állítások. Mindez az alkotmány-kikiáltással mint valamelly bűvös erő által, rögtön megváltozott. Minden lap s leginkább a’ szolgai Revista nagy véteknek nyilatkoztatják , a’ constitutio hibázhatlanságán kétkedést. Ama’ lapok szerzőji tehát előbb vagy szemtelen hízelgők, vagy pedig öncsaló vakoskodók lehettek. Most ismét e’ szabadelmüek, kik csak az ön-alakították constitutionak akarnak engedelmeskedni , azt kívánják polgártársiktul , hogy ezek , minden meggondolás ’s akaratjok iránti kihallgatatás nélkül olly alkotmányra esküdjenek, mellyrül kevés embernek van ismerete, ’s mellyre nézve előre föltehető, hogy nem sokára egészen meg fog változni. Tehát olly alkotmányra kellene esküdni , mellynek semmisége előre látható; ’s mind ezt, az igazgató királyné legfönségesb akaratjának hódolás végett , ki még arról is megfelejtkezett , hogy neki csak föls. leánya nevében szabad parancsolnia. (Hiányzik ugyan is 13kán kibocsátott rendeletében e’ kifejezés : „leányom nevében parancsolom.“) Az alkotmány 3ik czikkje szerint a’ felsőség a’ népé, ez tehát fönebb áll a’ királynál , ’s így csak a’ népnek van joga az ország alaptörvényeit kiszabni. Nincs e ezzel ellenmondásban a 13ki rendelet? Azonban a’ constitutio már eskü szerint is elfogadtatott, ’s igy azt kellene föltenni, hogy az, állítványaival ’s következményivel együtt erőbe lépett. Minthogy pedig szerinte a’ kizárólag urasági vadászatok megszűnnek, az itteni polgárok tüstint a’ vadászkerületekbe rontottak, mi a’ tulajdonosak közt elégületlenséget okozott. Kinek van most már igaza? A’ hazafiak a’ cortes hozta minden törvény visszaállittatását kívánják; de a’ királyné 20kán közzé tett rendeletében máskép határozá, vissza nem állítottak gyanánt kívánván tekintetni mind azt, miket ő megtartandóknak nem parancsolt vagy ezentúl parancsolni nem fog. E'végzemény olly rész benyomást tön, hogy azt a’ Nációnál alaptörvénymegszegésnek hirdeti, mellyért a’ ministerek a’ cortesnek felelettel tartoznak. Hasonlag nyilatkozik ellene az Eco is. Ez a’ ministereket több rendű mentekező és szépitkező nyilatkozásra birá. Vétségül tulajdonítják a’ ministereknek azt is , hogy a’ cortest a’ procuradorok szavazata szerint készült olly választási törvény értelmében hízták össze, mellyhez még a’ másik kamra megegyezése hiányzott. A’ mostani kormányzók tehát önkényes változtatásokat tesznek a’ még csak imént elfogadott alaptörvényeken. Nem azt várhatni e most már, hogy ha a’ bekövetkező választások nem a’ szabadelmü párt óhajtása szerint ütnek ki, ez ismét föltámadand a’ választásokat erőtleneknek nyilványitandja? Méltán kérdhetni azt is: minő joggal nagyobbitja a’ mostani ministerium az adót, ” hlolott ez csak a’ cortes szavalása ’s megyezése után volna szabad? Innét van, hogy a’ tartományi junták a’ királyné constitutio elfogadása után is nyilványos bizalmatlanságot mutatnak a’ kormány iránt ’s többnyire föntartják függetlenségöket, így p. o. a’ maiagai mindaddig létezőnek vallja magát, mig a’ cortesgyülés sikerét nem látandja, ’s ezen elhatározását következőkkel nyilványositja többi közt az igazgató királynéhoz tett felirásban: „Malaga tartomány nem tagadhatja meg ugyan az engedelmességet a’ királynétul, ki a’ hontul az ő fenséges gyámolitását nem vonta el, ’s anyai érzelmeinek iránta kétségtelen bizonyságit adá; de a’ tartomány fölkelését okozott körülmények még nem szűntek egészen meg; ennél fogvást az igazgató junta mindaddig megmaradand hivatalában, mig a’ nemzet képviselőji az alkotmány értelmében összegyűlnek ’s a’ nemzet elsajátithatlan jogait biztositandják. Malaga tartományt megyőzte a’ szomorú tapasztalás minden politikai előrajz (programma) semmiségéről; ő ugyan teljes bizodalmat helyez fölséged nemes gondolkozásmódjába; de kételeg a’ kormányzással fölruházott férfiak szilárdságában. Ennélfogva kötelességének ismert helyzetét mindaddig megtartani, mig üres szavak helyett alapos cselekvényeket láthatand. A’ józan észben feneklett illy elveinél fogvást azt végezé, hogy jelen körülmények közt a junta tovább is folytassa igazgatását, ’s óhajtja , hogy fölséged kormánya egyenesen vele értekezzék. (Következnek az aláírások.) Ugyan Madridból aug. 2zról kelt levél szerint a’ fónérintett katonaság, tisztek nélkül érkezett Guadalajarába. A’ legénység engedetlensége okozá, hogy tisztjeik őket oda hagyák. A’ kormányférj fiakat a’ ministerium fosztogatja hivatalaiktól. Ez történt Aranával, Lopez Banos és Palareával. A’ constitutio-kikiáltatást ’s hozzá-esküvést aug. 22-én teljesitteté sergeivel Espartero. Cordova még f6kán költ tudósításában azt mondta, hogy ő nem találand ellenkezésre a’ constitutio kikiáltás esetében, s midőn Esparteronak átengedőleg, a’ parancsnokságot ideiglen Mendez-Vigora bízta, következő levelet intéze Ulibarri vezérhez: „Tartsuk főn a’ hazát, bármilly alakban is, kíméljük a’ vért, ’s forduljunk a’ szabadság valódi ellenségei az utálatos carlosiak ellen. Becsületem ’s hűségem tiltják aláírásommal javalni azt, a’ mi történik; mivel azonban ezt elkerülhetlennek tartom, nem akarom az általános veszélyt sokasítni. Tehát rendet, mérsékletet! Semmi kicsapongást! Az istenért, semmi vérrel ’s vérekkel ne fertőztessük meg az ügyet; a’ nemzet határozza el, mi neve legyen a’ gyermeknek. Biztosítson Ön mindenkit, hogy nincs mit félniük ellenségeskedéstűl. Föltevén, hogy hazugnak, hálátlannak vagy pulyának mutatkozásra nem kinszerítnek: egyébkint mindenre kész vagyok. Cordova:“ Nem vala tehát gondolatában is balul használni azon befolyást, mellyel a’ seregre tagadhatlanul bírt. Néhány tiszt 's 150 katona kíséretében m. h. 19kén Calahorrába érkezett; innen Pamplonába távozandó. A’ M. Postot magányos levelek tudósiták Madridból, hogy ott nagy zűrzavar uralkodik, s az utolsó történetek által felelőssé lett személyek a’ fővárost minél előbb odahagyni iparkésznak. Munozt, San-Románt és las Amarillast eltűntnek mondják, s maga a’ királyné is örömest távoznék, csak lehetne. Készítettek egy száműzési névjegyzéket, mellybe az előbbi kabinet minden tagjai, ’s kivülök Toreno, Cordova, Manso, Montes és Martinez de la Rosa is beiratvák. Bayonneból 24rül írják, hogy Calomarde, VII Ferdinand egykori kedvencze és ministere átkelt a’ pyrennei határokon, d. Carloshoz menendő. Megérkezte alkalmasint jele fog lenni Erre főminister megbuktának ’s a’ leoni püspök d. Carlos kabinetébe jutásának. A’ Temps szerint Alava csakugyan vonakodott, mint említők, Calatrava parancsa szerint Parisban a’ constitution megesküdni, ’s követsége személyeit és másokat arra megesküdtetni.Mielőtt hivatalát odahagyá, jegyzéket nyújtott be a’ fr. kormánynak, mellyben azt kívánja, hogy a’ segédsereghez fogadott ’s a’ határon együtt levő 4 ezer ujoncz Spanyolországba küldessék. Ő követelőleg Spanyolországéinak mondja azokat, mint kik annak ruházatát viselik, tőle zsoldot kapnak, ’s egyenesen csak annak szolgálatára szedettek. Párisi lapok szerint a’ Gaceta oficial d. Carlosnak egy hirdetményét közli, mellyben ez azt nyilványitja, hogy a’ háborút rögtön bevégezni szándékozik, de kénytelen néhány napig hű katonábul elválni ’s Parisba menni, hol legfőbb nyomosságu ügyeket kell szorgalmaznia. Barcelonában tikén kiáltatott ki az alkotmány. Midőn a’ nép Mina palotája elibe gyülekezett, ez súlyos betegsége ellenére is leviteté magát kezébe és szinte maga megerőtetéseig beszélt csilapitólag. A’ nép többszörös éljent kiáltott neki, de midőn Mina öntudat nélkül lakába fölviteték, még is kikiáltá az alkotmányt. Mendizabal még mindeddig nem mondott le ígérő s hitegető rendszerérül. Ő tárcza nélkül is lelke a’ ministeriumnak. Merőben azt állítja, hogy ő akar és fog pénzt előteremteni, s hogy ennélfogva ismét 50 ezer főnyi sereg összeírást kell kezdeni. Miután a’ la granjai zendülést mindenképen igyekezve létre hozá, rendet ajánl ’s a’ junták szétoszlását kívánja. Egész bizodalmassággal erősíti, hogy a’ külföldi adósság novemberi osztaléka ki lesz fizetve. Calatrava csak név szerinti elnöke a’ ministertanácsnak, de ő a’ hitel föntartása végett semmit sem cselekszik. Mendizabal részt vesz ugyan a’ ministertanács titkos ülései ’s tanakodásiban, de úgy látszik, nem szándéka mindaddig föllépni, migyen a’ körülményeket megérve nem látandja. Ő nem az a’ férjfiu, ki politikai barátinak 302