Jelenkor, 1838. január-december (7. évfolyam, 1-103. szám)
1838-01-13 / 4. szám
c 14 ) -ketést a’ nép’ tulajdon parliamentjére biza. (Halljuk!) De a’ canadaiak törvényhozó tanácsukat is épen úgy kívánók választhatóvá tenni mint a’ követ vagyíilésházat, s ezenkül minden statustisztet kényük szerint hivatalától megfoszthatóvá. Mivel e’ kívánatjokat nem lehetett megadnunk , megtagadák tőlünk az adót és megakaszták az országos erőmű mozdulatit. Őfelsége miniszerei ekszerint csupán védelmileg viselik magukat Alsó-Canada irányában. Azonban, ha minden tőlünk követelt változtatáshoz egyezésünket adnák is, az még nem biztosítná a gyarmat nyugalmát ’s egyetértését. Anglia mostani helyzete Canadához ’s az , mellyben Amerikához állott, egészen különbözik egymástól. Midőn a’ mult parliament ülésiben keresztül mentek az ismert törvényhatárzatok , nem engedek magamnak semmi határzott jóslatot; reményemet fejezem ki mindazáltal, jó következményeik iránt, noha talán eleinte csekély és mujlékony ellenszegülést támaszthatnának. Most, midőn megkezdek az ellenszegülést, épen nem érzek aggságot következménye iránt. Megvallom ugyan, miszerint a’ britt hatalom azon gyarmatban a nemzet világos akaratja ellen, sokáig fon nem fogja magát tarthatni (Halljuk! néhány radical követ résziről) ; de nem hiszem, hogy a’ canadai nép roszindulatot táplálna keblében Anglia ellen. Én a’most támadott ellenszegülést mesterkélési szüleménynek tartom. (Tetszés az ellenzési oldalon.) Ha ez ellen ö szegülést becsületes eszközökkel megszüntethetni, nem látom át, mért nem maradhatna meg Anglia fölsége alatt Canada, melly törvénygyakorlata ellen nem panaszkodhatik, mihelyt ezen izgatás megszünend. (Halljuk!) Mindenek daczára, mik három év óta történtek, nem tartom szükségesnek ’s nem is reménytem megtörténendőnek Canada elválását az anyaországtul. Ha éjszakamerikai gyarmatink függetlenséget óhajtnak , némelly ellenséges indulatu külhatalmak, mellyek mindenkép erőnket gyöngitni ’s hatalmunkat csökkenteni törekszenek , ellenünk czélba vett vállalatiktól nehezen fognak elrettenni, mostani engedékeny bánásmódunkat látván. Lehetőnek mondák azon esetet , hogy idegen hatalmak vegyülendnek e’ csatába. Ez állítás reám épen semmi hatást nem gyakorol. (Tetszés az ellenzési oldalon.) A’ harcz még most nem is gyanítható véget fog ugyan érhetni, ’s külhatalmak is járulhatnak fegyveres erővel hozzá; de ha Anglia félénk, kislelkü hangon szóland , (Halljuk!) ha azokat föláldozzuk, kik utalmat várnak tőlünk, ’s a’ britt alattvalókat, kik mindi°- hír ragaszkodással viseltetének irántunk, katonáinkat visszahúzva kíméletlenül ellenség dühének áldozzuk föl; ha mondom , gyalázatos gyáva bánásmódhoz nyúlnánk, magunk szólitnák föl ellenünk támadásra a’ külhatalmakat, ’s alkalmat adnánk nekik imigy szólhatásra : „Nézzétek a’ nagy britt nemzetet! miután annyi dicsőséget nyert harcziban ’s jólétet békenapjaiban , most egyik saját gyarmata irányában gyalázattal kénytelen elvonulni a’ hareztérrül!“ A’ világ minden esetre azt gondolná, hogy a’ sokáig világított napfelhők mögé rejtezék. (Halljuk!) Ha azon hang, mellyen szomorúságomra többen szólnak, ma e házban általányosan uralkodóvá lenne , vagy pedig mi több, az egész országban , úgy az valóban káros következményeket vonna maga után, mint bármelly canadai zendület. (Hangos tetszés az ellenzési részen.) Ha már magunk összeesküszünk bukásunkra ’s lealáztatásunkra, ám vesszenek el akkor bízvást canadai tartományaik, ’s még arra sem lesz szükség, hogy azért tanácskozásra gyűljön össze a’ parliament. — “ Harvey egészen egyértelműleg szólt ezután Leaderrel. Canadában jobbadán az egész ellenzési sajtót elnyomó ugyan a’ kormány; de mégis montreali lapok is majd egyértelműleg állítják , miszerint Papineau’s O’Callaghan parancsi alatt mintegy hatezer harczos áll fegyverben , ’s igy csakugyan nem igen adhatni némelly tory lapoknak hitelt, mellyek kétségbeesettnek mondják a' zendületi pártot. Nov. 2-án Belle-Riviéreben három szint zászló tűzetvén ki, számos fegyveres franczia csoportait össze kerülte, ’s a‘ tartomány egyéb részeiben is élénkül fegyverkezik a’ nép. Montrealban naponkint növekszik a’ rémülés, ’s már mindenütt védtorlaszokat (Schuzbarricade) emelnek az utczákon , a' kapuk nagyobb részét pedig befalazok, ’s a’ hatóság önkényteseket szólita föl a’ város védelmére. Az elkeserültség legfőbb fokra hágott már a’ két párt közt; a’kormánypártiak ugyanis fölgyujtatni parancsolák valamennyi föllázadt helységet, ezek lakosi pedig minden királypártit kínos halállal fenyegetnek. Számos elfogatás történt ugyan már , de a’ legnevezetesb foglyok az egyesült státusokba illantak el, honnan már több ezer puskát csempéztek Canadába vajas hordókban. Még a’ kormánypártiak közt is nyugtalanító forrongás uralkodik. Az M. Post Cambridge, vagy ha ez nem akarna menni, tehát Wellington liget kívánja Canadába küldetni alkirályul, a’ lázadást fékezni. — O’ Connell már két iratot intéze megbízóihoz a’ szegényi törvény ügyében, mellynek leginkább azon két pontját gáncsolja, melly szerint pap ne viselhessen szegényi gondviselőséget, ’s a bérlőkre több rovassék szegényi adó fizetésül, mint a’földbirtokosokra. — A londonbirminghami vasúton erősen dolgoznak, ’s a legroszabb állomásokon már szerencsésen túl haladtak munkálatikkal. Reményük , hogy az egész vollalt 1. év. odt. elején meg fogják nyithatni. A’ Courier szerint Canadába néhány skót ezredet szándékozik szállíttatni a’ kormány, mivel a’néppártiak hatalma folyvást növekszik, noha inkább csatárul és egyéb közelebbi körülményekről erejük iránt, még eddig kimerítő részletes tudósítások nem érkeztek, miknek tökéletes hitelt lehetne adni, mert eddig mind a két párt túlzó szikekkel füsti helyzetét. — Canadát 1496ban bizonyos John Cabot bristoli polgár fedezé föl. Először IGOSban szállíta gyarmatosakat e’ tartományba Francziaország, kiktül azt 1626 ban az angolok elvevék. Hat év múlva azonban ismét visszaadák, ’s ezóta egész 1759ig békén bírták a’ francziák , midőn aztán a’ quebeki csata után ismét Anglia hatalmába került a’ gyarmat, 's 1791 ben alkotmányt kapott az angol kormánytól. Népessége most egy millióra mehet. — A’ Standard szerint az ismért tory aláírat ed frartczia követ nőstül ellenben szüntelen az udvarban forganak 's általányos hir szerint igen mély kegyébe jutának a’ királynénak. Mivel Ofaliának ministerelnökké neveztetése által egyik kormánydtáknokság megürült, vélik, hogy a’ kormányzó királyné Zea Bermudez urat, kit VII Ferdinand Ofalia gr. helyettesévé neveze ki végintézetében, azonnal Madridba fogja idéztetni e’ hivatal-elfogadásra. A trónkövetelő dec. fogytán szemlét tarta néhány zászlóalj fölött, ezt a carlospártiak indulási készületnek nevezgetik a’ főváros ellen. Cabrera Saragossához közelíte, de me°‘támadás nélkül azonnal ismét visszavonult. A’ föloszlatott angol segedcsapat harczosi még mindig San Sebastianban tartózkodnak; az angol követ mindent elkövet az spanyol kormánynál követeléseik legalább egy részbeni kielégíttetése iránt, hogy mégis végre visszatérhessenek hazájukba. A dzsidások mindazáltal alkalmasint ismét spanyol szolgálatba lépnek. Az trónkövetelő végre csakugyan mégis meguné az hosszas veszteglést Amurrioban ’s dec. 22ikén Ordoniába téve át főhadiszállását, Garcia tábornok pedig ugyanazon napon az új hadszállítvány első osztályával Llodioból megindult é s Castiliát szándékozik megtámadni. Utóbbi, dec. 26iki levél Bayonnebul e’tárgyban ezt írja: ,,A’ carlosi sereg egy része átment Ebro folyamon ’s erős állást foglalt Castiliában. A katonák ruhával ’s egyéb szükségessel jól ellátvák; rendeltetésüket azonban még bizonyosan nem tudhatni. Narvaez tábornokot mindenkép akadályozni törekszenek munkálatiban a’ carlos-párti guerilla-csoportok elannyira, hogy csak legnagyobb erőködéssel képes előmozdítani a’ reá bizott új tartalék-sereg- alakítást. Legújabb madridi hírek szerint az alig összeállótt ministerséget már ismét bomladozás fenyegeti, ’s Espartero tábornokon kívül, ki megtartani szándékozik a’ hadi tárczát, az egész ministerség megujuland , mellynek jövendő tagjaiul többi közt Toreno grófot ’s Martinez de la Rosa urakat is emlegetik. Ugyan e’ hírek Cordova tábornokot éjszaki főparancsnokká ’s navarrai alkirállyá teszik. Calatrava az Eco del Comercioban megczáfolni törekszik Martinez de la Rosa azon okait, mellyeknél fogvást az a’ cortesben állító, hogy a’ franczia kormány visszavoná a’ spanyol határszélekről az együttmunkálatra szánt franczia sergeket, ’s azt vitatja, hogy nem a’ la granjai zendület miatt maradt el az óhajtott együttmunkálat, hanem azért, mivel a’ tuileriák kabinetje soha nem tudott aziránt magával megegyezni, különösen pedig Lajos Fülöp mindig idegenkedett katonaszállítástól Spanyolországba; egyébiránt azonban tökéletesen egyértelműleg nyilatkozik Martinez de la Rosaval Calatrava ’s ő is azoni meggyőződését jelenti, hogy a’ négyesszövetségi szerződés csakugyan együttmunkálatra kötelezi Francziaországot. — A’ papságjavitási corteshatárzatot félrevető rendeletében, többi közt ezeket mondja a’ kormányzó királyné: „A papságjavitási határzatot nem hagyhatom ugyan helyben; de következőket parancsolok mint kormányzó királyné: 1) Junta neveztessék, most említett elvek szerint kidolgozására a’ papságjavitási törvénynek; 2) E’ juntával minden a’ kormány hatalmában levő ’s e” tárgyat érdeklő oklevél közöltetni fog; tagjai pedig egy érsek, egy püspök ’s két követ leend. “A Carlosi lapok sokat dicsekvének a’ trónkövetelő fényes hadával, melly ismét Castiliába vala nyomulandó, ’s ime most kisült, hogy az egész roppant sereg alig menend 4500 harczosra, kik jól föl vannak ugyan öltözve; de rendezetük módfölött rész. Villareal nem fogadd el a’ parancsnokságot e’ magasztalt sereg fölött, lehet, hogy majd Gomez nyerendi el azt, ha csakugyan végkép kibékül vele a’ trónkövetelő. A N G L I A. Visszatérőleg az alsóház érdekes vitáira Alsó-Canada ügyében, Russell J. 1. beszéde főpontjait érintjük, mellyel Leader aggságit eloszlatni törekvék: „En mondó többi közt, a’ ház üléseit felr. Esője helyett január 16áig nem azért kívánom elhalasztatni, mintha rögtön veszélyháritó segélyhez nyúlást tartanék szükségesnek, hanem, mivel az alatt hétről hétre érkezhetnek újabb tudósítások ’s egy nyomos hirt kaptunk is már, mellynek következtében ellenkeznék e ház rendezetével ’s haza alkotmányával, öt hétnyi hosszú időre elhalasztani a’ parliamentet a’nélkül, hogy ez előbb megegyezését nyilványithatná a’ kormánytól e’ tárgyban követelt politikai intézkedés iránt. Igen sajnálnom kell azon hangot, melly a mai beszédek némellyikében uralkodott. Ha Canada bir joggal elvárást követelni, mint némellyek erősitni törekszenek, miért nem állhatnának ez ország egyéb részei is elő hasonló kívánattal? Tegyük föl például: Skótzia nem akar uralkodót hannoveri házból ’s mi megtagadjuk tőle ellenkező kivánatát; ugyan van , ezért Skótziának joga uniófölbontást sürgetni ? Ha erre igennel válaszolunk, úgy rövid idő múlva minden társulati rendviszony megszakadna. Ha Anglia, engedve Canada kivonatának elkerülni törekednék a polgárháborút, ő fölsége alattvalóji közül számosan utalom nélkül maradnának Canadában , ’s élet-é s vagyonvesztési veszélynek maradnának kitétetve. (Halljuk !) Nem hallónk , ez nem canadaitól vagy külfölditől, hanem egyik tagjától e’ háznak, örömnyilatkozást a britt sergek veszteségin, s minden nyilványos és magányos vagyon előrelátható megsemmittetését; olly vagyonát, mit angol törvények kezessége és szentesítése alatt kaptak Canadában tulajdonul a’ gyarmatosak ! (Halljuk !). Állitás szerint az itteni kérdés egészen ahoz hasonló, mellybül az éjszakamerikai függetlenségi háború születik. Ellenben én azt állítom , miszerint a két kérdés lényegesen különbözik egymástól , s reményiem, a siiker is különböző leend. Amerika kész volt részévél pótolni a’ kormányzati költséget; de megtagadó a’ parliamenttül azon jogot, hogy megegyezése nélkül a’ bélyegtörvényt divatba hozhassa tartományiban. Van-e Canadában hasonló eset? Az alsó-canadai alkotmány 1791 ben lépett életbe, ’s néptül választható saját,törvényhozó testtel ajándékoztaték meg a gyarmat. Anglia nem törekvék adóztatni a’ canadaiakat, hanem e’ joggyakorlatot ’s adósokról rendelkez