Jelenkor, 1841. január-december (10. évfolyam, 1-104. szám)

1841-01-16 / 5. szám

18­ ­,óznánk. 8) Mivel az igazgatást ’s felvigyázást husvétig a’ lehető legnagyobb gondossággal, csupán felszólításra, és minden jutalom nélkül tennék, nemcsak a 'történetből hanem még a cseléd vigyázal­lanságából eredhető kárért sem állhatunk jót ’s nem is állunk. — Ezek tehát azon feltételek, mellyeket előadtunk, ’s mellyek nagyobb részében mégis egyezett a’ t. alválasztmány, csak az utolsót nem akará elfogadni, sőt a’ jótállást követelte; mi pedig, mi­vel úgy vagyunk meggyőződve, hogy a’ megszólításra, jutalom nélkül aján­lott , felvigyázásban ,és igy igenis unilateralis szerződésben) a’ lehető legna­gyobb szorgalom ’s gondosság mulasztásából húzható legkisebb hibát (culpa levissima) sem lehetne beszámítani, magunkat kötelezni nem akartuk. Mert, miért is tartoztunk volna mi többel, mint akár az előttünk volt, akár az utá­nunk következett igazgatás, m­ellynek igazgatása alatt ha megégett volna, vagy megégne most a’ színház, bizonyosan neki be nem számíttatnék ’s a’ kárt meg nem fizetné, mi pedig négyen , a’ tűzveszélynek annyival inkább lehető eseté­ben, mivel már kétszer is majd megégett a’ színház, 160 ezer forintnak, vagy talán még többnek is, fizetésére kötelezzük magunkat? — Ez tehát azon súlyos föltétel, mellyet a’ tisztelt választmány érint, — igaz is, hogy igen súlyos, de csak ránk nézve lehetett volna az, hat.i. mi azt elvállaltuk volna. Hogy pedig valami kedvezések adattak volna, erről szó sem lehetett; mert mi csak a’ felszólítás után ’s jutalom nélkül ajánlván az igazgatás el­vállalását, kedvezést el sem fogadhattunk. Az pedig, hogy a’ színház fentar­­tására bizonyos summát adott volna a’ tisztelt választmány, gondolom, épen nem kedvezés; mert a’ színházat fentartani már a’ törvények publicatiója óta úgy is kötelessége lett volna. — Végre, hogy a’ tisztelt országos választmány a nemzeti színház- igazgatást úgy kívánja egyedül tekinteni, mint az eddiginek folytatását, jóllehet nem hiszem, hogy ennek a’ részvényes társaságra legkevésb következése is lehessen, mégis kénytelen vagyok ez iránt is az ország minden részeiben lakó részvényesek értesítése tekintetéből, azt megjegyezni, hogy miután a’ színház annak rende’s módja szerint, minden hozzá­tartozóval együtt, az országos küldöttségnek már átadatott, resignál­­tatott, annak fentartására kivántató pénzt az országos küldöttség adja, ő ne­vezett igazgató választmányt; igazgató is választatott; ez a’ r­­észt. Boldog­­asszony hava­lsó napján a’ színházat egész világítással megnyitotta; a’ színi czédulákon a’ „nemzeti színházra szokottnál nagyobb betűkkel nyomva volt; uj szerződések is létettek; következéskép, midőn mind a’ háznak ’s egyéb hozzá tartozónak tulajdonosa; mind az igazgató választmány, ’s igaz­gatóság ’s egyebek is változtak, mikép lehessen mégis ezek munkálkodását, „egyedid az eddigi folytatásán­ak, tekintenire nem tudom. A’ részvé­nyesek részérül legalább kijelentetik, hogy azt ollyannak nem tekinthetik; mert azt a’ ,,nemzethez illő diszszel, és fénnyel leendő husvétutáni meg­nyitás sem következtetheti, annyival kevésbbé, hogy a’ volt igazgatás is, mint tudva van, kétszer nyitotta meg ezen színházat; hála Istennek, hogy egyszer sem zárta be! Költ Pesten Boldogasszony hava­dikén 1841. K­ölsváry Gábor.­­ T­or­o­n­t­almegyéből jan. 9kén: A’ torontáli tiszti nyugintézet múlt évi oct. 20-án tartá­ndik nagyülését, mellyben előadatván, hogy az intézet pénztára a’ megyei uradalmak ’s magányosak nagylelkű adakozásiból olly ked­­vező állapotban legyen, miszerint két elaggott volt tisztviselőt nyugdíjjal meg­­ajándékozhat, a’ társaság az együttlevő szavazatok olvasásához fogott, ’s mi­­vel a’ megkivántató részvényesi szavazatok a’ nyugalmazásra teljes számmal, s még azonfelül is tapasztaltattak lenni, magát alakitottnak nyilatkoztatván, a’ folyamodók közzül, kik számosabban valának ugyan, de az alapszabályok zerint csak ollyan volt megyei tisztviselők, vagy ezek özvegyei is árváji igén­yelhetnek nyugdijt, kik szolgálati idejük alatt fizetésöknek p­entes levonásá­­ul az intézet főpénzének neveléséhez járuljanak, következő urak nyugalmaz­­ittak: Torontálmegyének veteránja Sztarikovics Sándor volt főszolgabíró, ki ’ megyét 3­6 év hosszú során keresztül lélekismeretes buzgósággal, ’s való­­i becsületességgel szolgálván, tiszttársainak szives hajlandóságát teljes mér­tben megérdemelte, ’s ki hivataláról, mellyben megőszült, már annakelőtte mondott, volt az első, kinek a’ nyugalmazó társaság élte fogytáig évenkint irandó 300 pengő ftot, ’s igy a’legnagyobb mennyiséget egyhangú felkiál­­ssal megadni határozta, holott az alapszabályok mind a’ nyugalmazási ké­tséget, mind a’ nyugpénz mennyiségét titkos szavazással rendelik megvlta­­ttatni; azonban a’ szavazás itt fölöslegnek találtatott, mert egy volt a’ szán­­k, és köz az akarat az érdem jutalmazásában. Második a’ különféle megyei vasasokat szinte pontos igyekezettel ’s hűséggel folytatott dezseri Cicatricis zsefa’ megye volt fizetéses tbirája vala, kinek a’társaság hasonlóul a’ fenebb­etett, legnagyobb járulékot titkosan szavazta meg. Áldás a’ nagylelkű ala­­ókra, kik a’ megyei birtoktalan tisztviselők ingatag jövendőjét imigy bizt­atják! bárcsak minden vármegyei birtokosak hasonló jótéteményre lelkesülné—­­! legalább nem lennének kénytelenek a’ közszolgálatban megrokkant, ’s adt tagjaikat öregségükben pihentetni vágyó vagyontalan tisztviselők a’ fe­­­ felett pálczát törő tisztújítótoktól remegni, ’s néha még táplálatukról is tudni! — Közelebb múlt nov. 23-án tartatott soronkivüli közgyűlésben beadók órásbeliek a’ törvények értelmében készített ujonczozási öszszeírást, melly- t következtében némelly elvek megállapítása után a’ sorshúzás mind az öt jó­ban külön választmány által dec. 14k én elkezdelni rendeltetett, mellyek ak­­munkálkodásukhoz is fogtak, de eleinte nem legnagyobb sikerrel, mert­­ eset, például Bánlakon, hol a’kitűzött napon egy lélek sem jelent meg, a’ küldöttség tovább menni kénytelenittetett, másutt hasonlag sokan elvon­­magukat, ’s ezeknek már csak azért is katonákká kellvén lenni, kérdés: van kerestetnek elő a’ rendelt időre? jó szántukból meg nem jelennek, utól­­ is fogatós lesz a’ vége. Mit a’ megye ezek iránt határozand , annak idé­­n közlendjük. Továbbá érintett közgyűlésben a’ kisgyű­léseknek állandó­­nap rendeltetett, t. i. minden hónap első hétfője, ’s ha erre ünnep elnék, a­ való nap, ennek következtében a’közgyűléseknek is állandó időhatár in­ditványoztatott, melly azonban a’ többség által, mivel sok körülménynek te­­t­kintetbe vétele szükséges, el nem fogadtaték, hanem a’ tiszti küldöttségnek aziránt véleményes jelentés-tétel hagyatott meg. lorontal, melly a’nemes.. ’s vidám társalkodást kecses és miveit szépei körében mindig teljes mérték­ben élvezte, a’ gyönyört e’ most beálló farsangra is fentarta magának. Nagy- Becskereken a’ tánczvigalmak ezidén először fognak a’ nemzeti casinotársa­­ságnak begentuli épületében tartatni, a’ hely, a’ termek felosztása, ’s elren­dezése, azonkívül a’ bálrendező választmány, melly a’társaság kebléből táncz­­ra termett fiatal urakból áll , kényelmességről, csinnul, ’s jó zenéről keres­kednek. Strauss és Lanner milly bálványai, sőt istenei vagytok ti a’ fiatalság­nak ! bájzenétekre az ősvilág sarjadéka mozgásra kel, elmerülve a’ lejtés gyö­nyörében , ’s valamint Napraforgó nap felé néz hervadásaig , Az ifju hölgyére néz láb-szakadtáig. A’ vigalmak i. e. január 19kén kezdődnek, ’s mindöszsze gyűlések alatt et adatik, mellyekre a’ cs­i­n­o­s , szép, és igen jó tánczos uracsok szívesen láttatnak. Be­re­tton (Zemplény) dec. végén. Az aug. újjászületés jelei hosszas tespedés senyveiböl, nemcsak az administratio ügyeiben kezdenek jelentkezni. Tisztviselő karunk koszorújában férfiakat látunk, kik a’ közjó és haladás füg­getlen emberei, a’ Bzekkel társkezet fogva, jövőnk fellegeiben az olly rég óhajtott reform reményét hagyják feltüntetni. Figyelmes szemekkel szándékozva kisérni életkezdetünk minden mozgalmit, egyelőre itt csak a’ kezdet eredményeiröl. Orsz. hirű azon ínség, mit a’ felföld árvizei tájunk ’s a’Bodrogköz természetáldok­étle­­nén majd minden évenként elárasztnak. T­i­z­s­z­er­e­s áradás tízszer tette tönkre az idén több mint nyolczvan helység mindenét. Igaz, mozogtunk is, eseng­­tünk is; a’ mozgás eredménye néhány ölnyi, csatornának keresztelt árok, ’s az esengésé a’ küldött vizmérnökök levének.­­Ez voila tout. Végre fölnyilt sze­münk. Láttuk, hogy itt nemcsak tétetni, de tenni is kell, ’s őszön a’ felsőbb tájak birtokosai egyesületet alakítónk birtokarányos részvényfizetés kö­­teleztetésével. A’ szükséges oklevelek szerint majd közlendjük a’ valóban or­szágos érdekű ügyet. Addig csak ezt: Alig vévé e’ hírt megyénk ’s tette ma­gáévá, ’s ime Breczenheim hg inditványzatára az alsó tájak urai példánkat kö­vetve, a’ megkezdett vízszabályozás bevégzéséül már hasonló társaságba áll­tak , rövid idő múlva munkálataikat meg is kezdendők. — Értésb­e esvén továbbá a’ megyének, némelly kath. pap ellenzései a’ vegyesházasságok ismert ügyeiben, a’nov. 2­7. 8. 9. ’s a’ roppant többség mellett is dec. u­d. és köv. halasztott, példátlan népességű gyülésinkben, elhatároztatott, az 1647. 4 dik t.czikk szigorú végrehajtása minden, a’ vallási tárgyban rég működő­­foly­tonos választmánynak ’s ennek utján a’ megyének bejelentendő áthágás (re­ményleni nem akart) esetében. ’S itt kötelesség a’ papság illedelmes és jog­értő viseletét is kiemelnünk.­­ Szőnyegre került végre azon férfiak ügye, kik a’ múlt évi tisztválasztás következtében, kereset alá vétetve, a’ megye akkori ismert szellemében, a’ szavazás sőt beszéd jogától (perse hasztalan) eltiltanak. Melly mint a’józan észszel épen úgy, mint az emberjog és polgár­törvény szellemével daczoló határzatot, a’ meg nem számítható többség eltör­lesztette, önkény erőszakának nyilványitván az ártatlannak található polgár vég­ítélet előtti büntetését és milly büntetését! —Innen láthatni, hogy félrelökve minden globaeadstrictus megyeszerelmi vakságot, e korszaktól kezdve szabad leend végre, fölkiáltanom : Zemplény előre! K. G. — (Nyilt­ levél visszaigazitásul.) Kassa dec. 30kán 1840. A'Jelenkor 103- dik számában egy nevét elpalástoló beregi tudósitó a’­t. ez. olvasó közönség­nek többek közt azon hírrel is kedveskedik, melly szerint ns Bereg ügye köz­gyűlése csekély személyemről is megemlékezve , azt egy minden hitelesség nél­kül ellenem koholt rágalmi szövevény következtében nyilványos megvetéssel bélyegezte volna meg. Valóban legsúlyosabb megvetésüket érdemleném megns Bereg vgye­lminek, ha föltehetném , miszerint egy díszes megyei közönség olly alkalommal, midőn a’ drága időt komolyabb és a’ haza javát érdeklő dol­­gokral­ tanácskozásokra fordítani eltökélte , egy kétes ’s ismeretlen forrásból bugygyant hírlapi tudósításon kapva, ’s annak hitelt adva, csekély személye­met nyilványos megvetésével ostorozta volna; mert puszta ráfogást merő próba gyanánt venni, és valakit minden bizonyítás nélkül amúgy nyakra főre elma­­rasztani, egy­ej megye méltóságával egybe nem férő fonákság lenne. Nem egyéb pedig gyalázatos ráfogásnál azon legesül is a’Sürgönyben, ’s abból a’Nemzeti újságban közlőtt ’s engem tárgyazó czikkely , mellyben állittalik, hogy én a’ kassai kir. akadémia teremében az iskolai bevezetés alkalmával mondott beszé­demben ,,nemzeti nyelvünk felett nem a’ legkedvezőbben nyilatkoztam, és azt még igen neveletlennek állítottam legyen“; — hogy a’ mondott alkalommal illyesmi eszem ágában sem volt, szabad legyen bizonyságul fölhínom azon szá­mos és válogatott hallgatóságot, melly azon kérdéses beszédemet hallotta ’s m­ellynek tagja az engem legesül is a’ Sürgönyben marczangló ismeretlen tu­dósító bizonyára nem volt; szabad legyen továbbá hivatkoznom akadémiánk fő­igazgatója m. Richter Aloiz arra, ki bizonyára országszerű magas hazafisá­­gánál fogva legszigorúbb felelősségre vont volna, ha az ellenem támasztott vád alaposságának csak legkisebb árnyéka is fenforog vala ; — szabad legyen végül fölhínom ns Abauj megyénk Rédeit is, kik bizonyára drága nemzeti nyel­vünknek ns Bereg megye Rendeinél nem kevésbbé féltékeny őrjei lévén, ’s kö­zelebbről is érdekelvén őket a’ dolog, hazafi­ai rászalásukat csakugyan nem vesztegeltették volna , ha magamat arra méltóvá teendettem. Mind­ezek nyo­mán egyebet józanul föl nem tehetek, minthogy a’ 19dik század műveltsé­gének és gyöngéd kímélő rendszerének avallan apostola lehetett az, ki a'Je­lenkor 4­03dik számában olly irgalmatlan gyöngédséggel sújtotta rám azon megvetés villámát, melly egyedül csak emberszerető keblében fakadva, ’s azn­­nak szenvedélytől lakott kamráit tul sem czikázva — csak azért bujt egy új megye bitorlóit palástja alá, mert önmaga előtt letörpülve hatalmas­ álarcz

Next