Jelenkor, 1841. január-december (10. évfolyam, 1-104. szám)
1841-08-14 / 65. szám
160 szebb 40 kr, külvárosokba 48 kr, városerdőbe 1 ft 12 kr, Hombach fürdőjébe 1fr. 12 kr, Ludoviceumba 1fr. 12 kr, várakozásbér 1 A órára 5 kr, viszsza mindenünnen a’ vitelbér fele fizettetik, vízi városbul várba 30 kr, hídhoz 24 kr, rudasfürdőbe 20 kr, Sárosfürdőbe 32 kr, városmajorba 30 kr, országúira 24 kr újvárosba 32 kr, a’többi úgy mint a’ várból; a’hídtól: várba 24 kr, rudasfürdőbe 16 kr, Sárosfürdőn tuli vámvonalhoz 20 kr, Krisztina városi teremtéspiaczig 30 kr, városmajorba 36 kr, országúira 30 kr, uj városba 40 kr, Óbudára 48 kr, Pestre, az uj piaczig vagy zöldkertutczáig 30 kr, tovább 40 kr, külvárosokba 40 kr, a’ városerdőbe 1 fr, Rombach fürdőjébe és Ludoviceumba 1 fr, a’város körében 1 órára 1 fr, Vátrára 30 kr, egész napra 4 fr, a’ szép pásztornéhoz 1 fr. 24 kr , Laszlovszky-majorig 1 fr, temetőbe 48 kr. igében. Ezen határzott rendszer sokkal jobb a’pesti árszabásnál, mert a pesti bérkocsisok a’ várba most is csak 1 pgő forintért visznek nem egészen fel óra alatt, holott az árszabás szerint ezért csak 24 krt követelhetnének, s azt mondják, hogy az árszabást csak Pestre alkalmazhatni, de azonnal akármennyit követelhetnek, mihelyt a’ hídon át kell hajtaniok.• Nemzeti színpadunkon f. hó Gikán „Zampa“ dalj. 3 felv. adalék ; Zikén „Babérfa és Koldusbot“ szinj. 4 felv.; Bikán „Állatalani“ bohózat 2 felv.; Székfy a’czímszerepben mint vendég; 9ikén: „Két Philibert“ vigj. 3 felv.; 1likén „Lázára’pásztor“ szinj. 5 felv.; Ilikén„Belizár“ dalj. 3 felv., Carl Henriette és Abresch mint vendégek; 1likén „Az őrült gyermeke“ szinj. 5 felv., Lendvay mint vendég lépett föl, ’s érdemlelt fogadtatásban részesült. N. I. — Szigethang. Okán: Öt éve múlt már el, mióta megyénk tisztujitási jogával, több fő tisztség ellen történt feladások miatt, melly feladott viszszaélések megvizsgálására kormányzó főispánunk kir. biztosnak kineveztetett,— nem élhetett; miután pedig főispán önmsága kinyilatkoztatása szerint az akadályok , mellyek a’ tisztujitást megtartatni gátiák, megszűntek, a’ Bdek kívánságát betöltendő fényárutókét tűzte ki határnapul. Már elött-való nap nagy számú nemesség többnyire apró oláh lovakon jött a’városba, mellynek fölső - vidéki része az oláhok — Mánt, az alsóvidéki oroszság ’s 5 koronavárosi nemesség Pogánytohajtási alispánnak, ezekkel fogának kezet a’ szabadelmüek is. Nem is említvén a’tisztujitási megelőzött és soha nem igazolható itatásokat, mellyek mintegy a’ tisztujitási eszmével összekapcsoltatvák ’s mellyek a’ köz nemesség jellemét megvesztegetik, sok szemtelenség szülő okai, ’s előbb utóbb azt eszközük, hogy min magunkra nézve terhessé válván az illy rendetlenségek, midőn több ízben kevésbbé lenne a’ tisztujitási kebeleikben tartó városokra nézve egy jól rendezett, ’s féken tartott katonai megszállás félelmes, mintsem egy leitatott néptömeget, mellyre nézve a’törvény ’s igazság fel van függesztve, keblében tartani, — kénytelenek leszünk a’ tisztujitást korlátozni , holott véleményem szerint ezen korlátozás az alkotmányt tápnedvétől fosztandja meg, vagy pedig, mint jelen esetben, katonaság felvigyázása alatt foghatunk csak ezen jogunkkal élni, melly szinte veszedelmes kiskorúságunkra mutat, de jelenleg tűrnünk kell; mellőzöm továbbá az áldozatokat is, mik szintén el nem maradtak, mert két helységbeliek ugyan egy pártból a’ zászló vitele felett összeveszvén mintegy 10 ember maradt sebesülve a’csatahelyen. A’ megyeház udvarán sátorban foglalá elnöki székét a’főispán, környezve több mint 4 ezer választótól, kiknek őseik többnyire a’ tatár berohanások alkalmával mutatott vitézségük jutalmául nyerék az alkotvány kiváltságit. Elnök főispán kimondá a’jelölteket, ’s közöttük mind a’ két párt kedvenczét. A’ négy ezer alak, mind kettőt együtt kiáltozá a’ lelkesülés magos hangján, ’s igy a’ főispán mind kettőt a’ megye megválasztatott alispánjainak nyilványitá, — bárha a’ kik alispánságra jelöltek neveit ki nem mondá is, mit bárminő erős legyen is a’ közbizalomnak egy férfiúban központosulása, még is a’ törvény szent szavának betöltése mindenkor megkíván, melly aggályt — a’törvénytisztelő főispán a’jegyzőkönyvben megszüntette. Utóbb köv. tisztikar alakult: Felső járásban főszolgabíró lett Szaplonczay Zsigmond, al: Mánn József, és Selevér Elek. Esküitek: Balás Lajos, Mánn Péter és Rednik Mihály. Kaszóiban főszolgabíró : Szaplonczay János, al: Jurka János, esküitek: Vincz János, és Vincz György, Szigetidben főszolgabiró Mihályi Gábor, al Szaplonczay József, és Móricz Antal, az esküitek Szaplonczay Gábor, Réthy Ferencz, Reviczky Károly és Vláh László megerősittettek. Alsóban főszolgabiró Kovásy Mihály, al. Kovásy Károly és ifj. Asztalos Pál, az esküitek (Szilágyi György, Selevér Pál, Benkő Ferencz, és Pogány Lajos) megerősittettek. A’ verhhovinai járásban főszolgabíró: Pogány Albert, al. Mihályka László, esküitek: Szaplonczay Károly ’s Fogarasi Gáspár, házi föpénztárnoknak id. Asztalos Péter, hadinak Szaplonczay Pál, főügyészeknek Kovásy Illés ’s Tóth János, alügyészeknek pedig Császár Mihály, és Fábián János választattak; a’ számvevőségben Tarr Gáspár megerösittetett; aladószedők: Gyenge János Kovásy György ’s Tóth András. Másnap a’tisztujitás folytattatván főjegyzőnek Váradi Ádám elsó aljegyzőnek Nánási Lajos, kiknak Reviczky János, tiszteletbelieknek Török Lajos és Szabó Lajos neveztettek ki, levéltárnoknak Bogdány Mózes megerössittetett’s tiszteletbelinek Hatfaludi Sándor kineveztetvén egyszersmind, mivel a’ levéltárnoki munka igen megszaporodott egy második levéltárnoki hivatal megengedéséért, mellyhez pörtárnokság csatoltabib, felírás létetett. Csendbiztosoknak Dragus Antal, Dunka János, Mich Simon, Tánka Márton, ’s Ivády Miklós; kiadónak Sárkány Mihály neveztetett ki, az Írnokok ’s t.hivataljokban megerősittettek,egy megürült helyre Szöllösi Miklós tétetett. Ezekután a’ főispán ur által azon kérdés terjesztetvén a’ édek eleibe, kívánnák az eddigi szokás szerint, hogy tiszteletbeli tisztviselők neveztessenek, két ellenző szavazat ellenére a’ többség ezek kineveztetésöket kérte,’s ekkor tiszteletbeli fő, és alszolgabirák, esküitek, és ügyvédek számosan neveztettek ki. Báró Sztojka Imre indítványára pedig a’ Rdek jegyzőkönyvileg óvást tettek a’főjegyző, és levéltárnok kineveztetése ellen, mellynek gyakorlatából a’ Rdek nem otly régen estek ki, valamint szinte a’ törvényszéki két kinevezett táblabiró ellen is, miknek jelenleg Móricz Péter és Váradi Antal neveztettek ki, a’ törvény azt rendelvén, hogy minden biró szabad választás útján tétessék. Az egész tisztikar bírja a’köz méltánylást, és bizodalmát, de tisztujitási ünnepélyünket nem kevéssé tetézte, hogy e nagyméltósága a’ Rendek kivonatára a’jeles Deák Ferenczet, kinek hon iránti nagy érdemeit számos jegyzőkönyv megismerte, a’ táblabirói díszes koszorúba iglalni kegyes volt. Ezen jutalom nem nagy, de mivel egyedüli, méltánylásra méltó, legalább a’ köz-elismerést tanúsítja. Rend uralkodott folyvást, csupán Pogány Béla választásakor ütött ki csekély versenygés az oláh és orosz atyafiak közt, minek némi sikere volt a’ választás alatt levőnek győzelme. — Nem messze a’ megyeháztól egy csapat katonaságnak az alkotványos érzelmüek hiedelme szerint a’személybátorság ’s vagyon-biztositás volt egyedül főczélja, mi az egyébiránt kellemetlen benyomásu intézkedést igazolta. Délelőtt ugyanis a’közbátorság, apróbb czivakodásokat kivéve, nem veszélyeztetett, dél után azonban botránkoztató események fordultak elő : a koronát nagy vendéglőnél levő pincze erőszakkal feltöretett ’s kiraboltatott, a’ boltokat erre mind hirtelen bezárták ’s igy a’ részeg nép ellenében a’ katonaságnak kelle kiállani, mire a’ csend helyre állott. (Nyavalyatörési orvos) Aug. Zkén, Baracskán . Van egy betegség, mellynek gyógyításán a’ legjelesebb orvosok tudománya ’s munkás fáradozási is megtörnek , melly a’beteget egész éltén keresztül kisérvén, minden örömtül minden élvtől megfosztja. Ezen magyar honunknak majd minden részeiben szélesen elterjedt betegség neve Nyavalyatörés, nehéznyavalya. Sok alkalmatlansággal és szenvedéssel van e’ betegség öszszekötve ’s az benne sinylödöket itt Baracskán Aranyházy János ur csupán külső orvosi szerrel igen nagy sikerrel és szerencsével gyógyítja, így adta viszsza előbbi egészségét’s gyógyította ki terhes nyavalyatörésből Ercsényben Bokonics István jobbágy feleségét; Martonvásáron Vaskó Józsefnét és Kusztermann Miklósnét; Baracskán Baranyai György kulcsár lyánykáját; Sz. Péteren Moharos András biró fiát; Veszprémben Weiszleiter Anna fiát, Jánost; Bessnyőn Muzsics Istvánt; Sz. Lászlón Szilágyi Pál, gazdasági hajdú lyányát. Vannak gyógyítása alatt Budán és Pesten többen, kiknek betegségök rohamai már kisebbültek ’s ritkábban jelentek meg. Szerencsétlen ’s nyavalya-törésben szenvedő polgártársimat, bátor vagyok figyelmeztetni Aranyházy János úrra, ’s őt lelkiismeretesen ajánlani, kiben kivált szegényebb sorsú polgártársimnak, kiket ingyen gyógyít, egyszersmind egy lelkes emberbarátot lesz szerencséjük megismerhetni. K. — (Borzasztó eset.) Nemes Alsó-Fehérvármegyében Mág nevű helységben lakó postamester és táblabiró Molnár Gábor testvére Juliana, N. Szebenben lakó néhai kincstári ingressista Szikszai József özvegye nem elégedvén meg a’ bátyjától egyezvény utján nyert jószágosztálylyal, ’s többet hiában követelvén julius 23 kán estve fiával Szikszai Ferenczczel, ki saját feladása szerint kincstári gyakornok, leányával Juliánnával, és egy svájczi vándorlegénynyel Mágra mentek, ’s ott az említett Molnár Gábort megrohanván bottal földre verték, egyik szemét kiszúrták , mindkét kezét eltörték, ’s midőn a’ szerencsétlen könyörgeni kezde, hogy bár még egyszer imádkozni engedjék, a’nő azt mondá: „hadd el! itt a’te istened!“ ’s egy választó vízzel telt üveget ve Yén elő torkába akarta tölteni, egyik fogát kiülve, hogy könnyebben betölthesse , de a’ lármára egy helybeli közlakás beérkezvén az aszszony dühében őt öntötte végig, ’s mellét szánakozás-gerjesztőleg öszszeégeté. Ez alatt a’falusi bírák is berohantak, a’ nőt és fiát elfogták, a’ leány, és vándorlegény elszöktek, Molnár Gábor pedig Orláthra vitetett orvosi kézbe, de éltéhez kevés a’ remény. A’ nő és fiú rögtöni nyomozás után börtönbe kisértettek N. Enyedre. Közli if. Farkas Dániel. (Vakhit borzasztó példája.) Fogaras vidékén Alsó-Porumbák nevű faluban 20 héttel ezelőtt egy az életet nyomorral kezdett, nyomorral folytatott’s nyomorral végzett közlakos, Ilia Nini halván-el, kevéssel végperczei előtt úgy nyilatkozók neje előtt, hogy éltében szenvedett nyomoruságiért még sírjában is nyugtalan lesz. Ezt neje, neme szokásakint csak hamar kihirlelős a’ falusi közönség babonás értelmet tulajdonita e’ szavaknak. Az idő mostoha járása elösegíté e’ balvéleményt, ’s az országszerte és igy Porumbákon is uralkodó nagy szárazságot onnan kezdék magyarázni, hogy Illa Nini,mint boszorkány, sírjából éjszaka kijárván megiszsza a’vizet, mellyböl esőnek kellene lenni. A’ falu köztörvényszékén — a’ csapszékben — a’ falu tudósabbjai, azaz kik jobban tudnak másoknál inni, pálinkázás közben elhatározák ,hogy a’ falusi közönség kísérete mellett 12 ifjú leány a’meghalt sírját áztassa meg, hogy ne szomjazzék. Ez meg is történt, ’s f. évi jun.i 7ikén a’ hirt indító Damascén Cerimonia vezérlete alatt az egész közönség, még lelkésze is jelen lévén ’s némelly idegen utasokkal is szaporodva kimentek a’sirhoz, azt dühösséggel körűlállották, egy e’ végre előre elkészített hegyes fakarót a’meghalt sirja fejénél a’ sir fenekéig beszúrtak, ’s ennek nyomán addig töltettek belé a’ 12 leánynyal vizet, mig a’ sir felső színén a’ viz kiütközött. Ezzel nyugodtan haza tértek. F. é. jul. 18-án több helység között Porumbákon is olly dühös szél fűlt, hogy az épületek nagy részének födölét megbontotta. Ezt a’ tudákosok arra magyarázták, hogy a’ meghalt boszorkány mérgében támaszta a’ fergeteget, azért Damascén Cerimonia és Melti Tanaszia főbb ingerlésére Kilikén egy hoszszu fanyelű taglaló-vasbárddal fölfegyverkezve egész méltósággal kimentek a’ sírhoz, koporsójáról a’ földet elhárították, ’s midőn látták, hogy koporsója vizes és penészes, feledve hogy ennek ők okai, teli torokkal bűnösnek kiállók őt, ki az esőt magánál tartotta. Ekkor egye’ végre megfogadott Urli Györgye nevű eszelős, bárddal a’ holt testre rohant, ’s hallatlanul szét darabolta, miután azt újra eltemették. A’ borzasztó eset után történetesen a’ nagy szél megszűnt ’s eső kezdett hullani, mi vakhitökbelt még jobban megerösité így teltek be a’ szegény nyomor fiának elkeseredtében ejtett szavai, hogy még sírjában sem lesz nyugta. Valóban fájdalmas ér-