Jelenkor, 1841. január-december (10. évfolyam, 1-104. szám)

1841-08-14 / 65. szám

160 szebb 40 kr, külvárosokba 48 kr, városerdőbe 1 ft 12 kr, Hombach fürdőjé­be 1fr. 12 kr, Ludoviceumba 1fr. 12 kr, várakozásbér 1 A órára 5 kr, viszsza mindenünnen a’ vitelbér fele fizettetik, vízi városbul várba 3­0 kr, hídhoz 24 kr, rudasfürdőbe 20 kr, Sárosfürdőbe 32 kr, városmajorba 30 kr, országúira 24 kr újvárosba 32 kr, a’többi úgy mint a’ várból; a’hídtól: várba 24 kr, ru­dasfürdőbe 16 kr, Sárosfürdőn­ tuli vámvonalhoz 2­0 kr, Krisztina városi terem­­téspiaczig 30 kr, városmajorba 36 kr, országúira 30 kr, uj városba 40 kr, Óbudára 48 kr, Pestre, az uj piaczig vagy zöldkertutczáig 30 kr, tovább 40 kr, külvárosokba 40 kr, a’ városerdőbe 1 fr, Rombach fürdőjébe és Ludoviceumba 1 fr, a’város körében 1 órára 1 fr, Vá­trára 30 kr, egész napra 4 fr, a’ szép pásztornéhoz 1 fr. 24 kr , Laszlovszky-majorig 1 fr, temetőbe 48 kr. igében. Ezen határzott rendszer sokkal jobb a’pesti árszabásnál, mert a pesti bérkocsi­sok a’ várba most is csak 1 pgő forintért visznek nem egészen fel óra alatt, ho­lott az árszabás szerint ezért csak 24 krt követelhetnének, s azt mondják, hogy az árszabást csak Pestre alkalmazhatni, de azonnal akármennyit köve­telhetnek, mihelyt a’ hídon át kell hajtaniok.­­• Nemzeti színpadunkon f. hó Gikán „Zampa“ dalj. 3 felv. adalék ; Zikén „Babérfa és Koldusbot“ szinj. 4 felv.; Bi­kán „Állatalani“ bohózat 2 felv.; Székfy a’czímszerepben mint vendég; 9ikén: „Két Philibert“ vigj. 3 felv.; 1­likén „Lázára’pásztor“ szinj. 5 felv.; Ilikén„Be­­lizár“ dalj. 3 felv., Carl Henriette és Abresch mint vendégek; 1likén „Az őrült gyermeke“ szinj. 5 felv., Lendvay mint vendég lépett föl, ’s érdemlelt fogadtatásban részesült. N. I. — Szigeth­ang. Okán: Öt éve múlt már el, mióta megyénk tisztujitási jogával, több fő tisztség ellen történt feladások miatt, melly feladott viszsza­­élések megvizsgálására kormányzó főispánunk kir. biztosnak kineveztetett,— nem élhetett; miután pedig főispán ö­nmsága kinyilatkoztatása szerint az aka­dályok , mellyek a’ tisztujitást megtartatni gátiák, megszűntek, a’ Bdek kíván­ságát betöltendő fé­nyárutó­­két tűzte ki határnapul. Már elött-való nap nagy számú nemesség többnyire apró oláh lovakon jött a’városba, mellynek fölső - vidéki része az oláhok —­ Mánt, az alsóvidéki oroszság ’s 5 koronavárosi ne­messég Pogánytohajtá­­si alispánnak, ezekkel fogának kezet a’ szabadel­­müek is. Nem is említvén a’tisztujitási megelőzött és soha nem igazolható ita­tásokat, mellyek mintegy a’ tisztujitási eszmével összekapcsoltatvák ’s mellyek a’ köz nemesség jellemét megvesztegetik, sok szemtelenség szülő okai, ’s előbb utóbb azt eszközük, hogy min magunkra nézve terhessé válván az illy rendet­lenségek, midőn több ízben kevésbbé lenne a’ tisztujitási kebeleikben tartó városokra nézve egy jól rendezett, ’s féken tartott katonai megszállás félel­mes, mintsem egy leitatott néptömeget, mellyre nézve a’törvény ’s igazság fel van függesztve, keblében tartani, — kénytelenek leszünk a’ tisztujitást korlá­tozni , holott véleményem szerint ezen korlátozás az alkotmányt tápnedvétől fosztandja meg, vagy pedig, mint jelen esetben, katonaság felvigyázása alatt foghatunk csak ezen jogunkkal élni, melly szinte veszedelmes kiskorúsá­gunkra mutat, de jelenleg tűrnünk kell; mellőzöm továbbá az áldozatokat is, mik szintén el nem maradtak, mert két helységbeliek ugyan egy pártból a’ zászló vitele felett összeveszvén mintegy 10 ember maradt sebesülve a’csa­tahelyen. A’ megyeház udvarán sátorban foglalá elnöki székét a’főispán, kör­nyezve több mint 4 ezer választótól, kiknek őseik többnyire a’ tatár beroha­­nások alkalmával mutatott vitézségük jutalmául nyerék az alkotvány kivált­ságit. Elnök főispán kimondá a’jelölteket, ’s közöttük mind a’ két párt ked­­venczét. A’ négy ezer alak, mind kettőt együtt kiáltozá a’ lelkesülés magos hangján, ’s igy a’ főispán mind kettőt a’ megye megválasztatott alispánjainak nyilványitá, — bárha a’ kik alispánságra jelöltek neveit ki nem mondá is, mit bárminő erős legyen is a’ közbizalomnak egy férfiúban központosulása, még is a’ törvény szent szavának betöltése mindenkor megkíván, melly aggályt — a’törvénytisztelő főispán a’jegyzőkönyvben megszüntette. Utóbb köv. tisztikar alakult: Felső járásban főszolgabíró lett Szaplonczay Zsigmond, al: Mánn József, és Selevér Elek. Esküitek: Balás Lajos, Mánn Péter és Rednik Mi­hály. Kaszóiban főszolgabíró : Szaplonczay János, al: Jurka János, esküitek: Vincz János, és Vincz György, Szigetidben főszolgabiró Mihályi Gábor, al Szaplonczay József, és Móricz Antal, az esküitek Szaplonczay Gábor, Réthy Ferencz, Reviczky Károly és Vláh László megerősittettek. Alsóban főszolga­biró Kovásy Mihály, al. Kovásy Károly és ifj. Asztalos Pál, az esküitek (Szi­lágyi György, Selevér Pál, Benkő Ferencz, és Pogány Lajos) megerősittet­tek. A’ verhhovinai járásban főszolgabíró: Pogány Albert, al. Mihályka Lász­ló, esküitek: Szaplonczay Károly ’s Fogarasi Gáspár, házi föpénztárnoknak id. Asztalos Péter, hadinak Szaplonczay Pál, főügyészeknek Kovásy Illés ’s Tóth János, alü­gyészeknek pedig Császár Mihály, és Fábián János választattak; a’ számvevőségben Tarr Gáspár megerösittetett; aladószedők: Gyenge János Kovásy György ’s Tóth András. Másnap a’tisztujitás folytattatván főjegyzőnek Váradi Ádám e­lsó aljegyzőnek Nánási Lajos, kiknak Reviczky János, tiszte­letbelieknek Török Lajos és Szabó Lajos neveztettek ki, levéltárnoknak Bogdány Mózes megerössittetett’s tiszteletbelinek Hatfaludi Sándor kineveztetvén egyszersmind, mivel a’ levéltárnoki munka igen megszaporodott egy második levéltárnoki hivatal megengedéséért, mellyhez pörtárnokság csatoltabib, fel­írás létetett. Csendbiztosoknak Dragus Antal, Dunka János, Mich Simon, Tán­­ka Márton, ’s Ivády Miklós; kiadónak Sárkány Mihály neveztetett ki, az Írno­kok ’s t.hivataljokban megerősittettek,egy megürült helyre Szöllösi Miklós tétetett. Ezekután a’ főispán ur által azon kérdés terjesztetvén a’ édek eleibe, kíván­nák­­ az eddigi szokás szerint, hogy tiszteletbeli tisztviselők neveztessenek, két ellenző szavazat ellenére a’ többség ezek kineveztetésöket kérte,’s ek­kor tiszteletbeli fő, és alszolgabirák, esküitek, és ügyvédek számosan ne­veztettek ki. Báró Sztojka Imre indítványára pedig a’ Rdek jegyzőkönyvileg óvást tettek a’főjegyző, és levéltárnok kineveztetése ellen, mellynek gyakor­latából a’ Rdek nem otly régen estek ki, valamint szinte a’ törvényszéki két kinevezett táblabiró ellen is, miknek jelenleg Móricz Péter és Váradi Antal neveztettek ki, a’ törvény azt rendelvén, hogy minden biró szabad választás útján tétessék. Az egész tisztikar bírja a’köz méltánylást, és bizodalmát, de tisztujitási ünnepélyünket nem ke­véssé tetézte, hogy e nagyméltósága a’ Rendek kivonatára a’jeles Deák Ferenczet, kinek hon iránti nagy érdemeit számos jegyzőkönyv megismerte, a’ táblabirói díszes koszorúba iglalni kegyes volt. Ezen jutalom nem nagy, de mivel egyedüli, méltánylásra méltó, legalább a’ köz-elisme­­rést tanúsítja. Rend uralkodott folyvást, csupán Pogány Béla választásakor ütött ki csekély versenygés az oláh és orosz atyafiak közt, minek némi si­kere volt a’ választás alatt levőnek győzelme. — Nem messze a’ megyeház­tól egy csapat katonaságnak az alkotványos érzelmüek hiedelme szerint a’sze­mélybátorság ’s vagyon-biztositás volt egyedül főczélja, mi az egyébiránt kelle­metlen benyomásu intézkedést igazolta. Délelőtt ugyan­is a’közbátorság, apróbb czivakodásokat kivéve, nem veszélyeztetett, dél után azonban botránkoztató események fordultak elő : a koronát nagy vendéglőnél levő pincze erőszakkal feltöretett ’s kiraboltatott, a’ boltokat erre mind hirtelen bezárták ’s igy a’ részeg nép ellenében a’ katonaságnak kelle kiállani, mire a’ csend helyre állott. (Nyavalyatörési orvos) Aug. Zkén, Baracskán . Van egy betegség, melly­nek gyógyításán a’ legjelesebb orvosok tudománya ’s munkás fáradozási is meg­törnek , melly a’beteget egész éltén keresztül kisérvén, minden örömtül min­den élvtől megfosztja. Ezen magyar honunknak majd minden részeiben szé­lesen elterjedt betegség neve Nyavalyatörés, nehéznyavalya. Sok alkal­matlansággal és szenvedéssel van e’ betegség öszszekötve ’s az benne sinylö­­döket itt Baracskán Aranyházy János ur csupán külső orvosi szerrel igen nagy sikerrel és szerencsével gyógyítja, így adta viszsza előbbi egészségét’s gyó­gyította ki terhes nyavalyatörésből Ercsényben Bokonics István jobbágy fe­leségét; Martonvásáron Vaskó Józsefnét és Kusztermann Miklósnét; Baracs­kán Baranyai György kulcsár lyánykáját; Sz. Péteren Moharos András biró fiát; Veszprémben Weiszleiter Anna fiát, Jánost; Bessnyőn Muzsics Istvánt; Sz. Lászlón Szilágyi Pál, gazdasági hajdú lyányát. Vannak gyógyítása alatt Budán és Pesten többen, kiknek betegségök rohamai már kisebbültek ’s ritkáb­ban jelentek meg. Szerencsétlen ’s nyavalya-törésben szenvedő polgártársi­­mat, bátor vagyok figyelmeztetni Aranyházy János úrra, ’s őt lelkiismerete­­sen ajánlani, kiben kivált szegényebb sorsú polgártársimnak, kiket ingyen gyógyít, egyszersmind egy lelkes emberbarátot lesz szerencséjük megismer­­hetni. K. — (Borzasztó eset.) Nemes Alsó-Fehérvármegyében Mág nevű hely­ségben lakó postamester és táblabiró Molnár Gábor testvére Juliana, N. Sze­­benben lakó néhai kincstári ingressista Szikszai József özvegye nem eléged­vén meg a’ bátyjától egyezvény utján nyert jószágosztálylyal, ’s többet hiában követelvén julius 2­3 kán estve fiával Szikszai Ferenczczel, ki saját feladása sze­­rint kincstári gyakornok, leányával Juliánnával, és egy svájczi vándorlegény­nyel Mágra mentek, ’s ott az említett Molnár Gábort megrohanván bottal földre verték, egyik szemét kiszúrták , mindkét kezét eltörték, ’s midőn a’ szeren­csétlen könyörgeni kezde, hogy bár még egyszer imádkozni engedjék, a’nő azt mondá: „hadd el! itt a’te istened!“ ’s egy választó­ vízzel telt üveget ve­ Yén elő torkába akarta tölteni, egyik fogát kiülve, hogy könnyebben betölt­hesse , de a’ lármára egy helybeli közlakás beérkezvén az aszszony dühében őt öntötte végig, ’s mellét szánakozás-gerjesztőleg öszszeégeté. Ez alatt a’fa­lusi bírák is berohantak, a’ nőt és fiát elfogták, a’ leány, és vándorlegény elszöktek, Molnár Gábor pedig Orláthra vitetett orvosi kézbe, de éltéhez ke­vés a’ remény. A’ nő és fiú rögtöni nyomozás után börtönbe kisértettek N. Enyedre. Közli if. Farkas Dániel. (Vakhit borzasztó példája.) Fogaras vidékén Alsó-Porumbák nevű faluban 20 héttel ezelőtt egy az életet nyomorral kezdett, nyomorral folytatott’s nyomorral végzett közlakos, Ilia Nini halván-el, kevéssel végperczei előtt úgy nyilatkozók neje előtt, hogy éltében szenvedett nyomoruságiért még sírjában is nyugtalan lesz. Ezt neje, neme szokásakint csak hamar kihirlelő­­s a’ falusi közönség babonás értelmet tulajdonita e’ szavaknak. Az idő mos­toha járása elösegíté e’ balvéleményt, ’s az országszerte és igy Porumbákon is uralkodó nagy szárazságot onnan kezdék magyarázni, hogy Illa Nini,mint boszorkány, sírjából éjszaka kijárván megiszsza a’vizet, mellyböl esőnek kel­lene lenni. A’ falu köztörvényszékén — a’ csapszékben — a’ falu tudósabbjai, azaz kik jobban tudnak másoknál inni, pálinkázás közben elhatározák ,hogy a’ falusi közönség kísérete mellett 12 ifjú leány a’meghalt sírját áztassa­ meg, hogy ne szomjazzék. Ez meg is történt, ’s f. évi jun.­i 7ikén a’ hirt indító Da­­mascén Cerimonia vezérlete alatt az egész közönség, még lelkésze is jelen lévén­ ’s némelly idegen utasokkal is szaporodva kimentek a’sirhoz, azt dü­­­hösséggel körű­lállották, egy e’ végre előre elkészített hegyes fakarót a’meg­halt sirja fejénél a’ sir fenekéig beszúrtak, ’s ennek nyomán addig töltettek belé a’ 12 leánynyal vizet, mig a’ sir felső színén a’ viz kiütközött. Ezzel nyugodtan haza tértek. F. é. jul. 18-án több helység között Porumbákon is olly dühös szél fűlt, hogy az épületek nagy részének födölét megbontotta. Ezt a’ tudákosok arra magyarázták, hogy a’ meghalt boszorkány mérgében tá­maszta a’ fergeteget, azért Damascén Cerimonia és Melti Tanaszia főbb in­gerlésére Kilikén egy hoszszu fanyelű taglaló-vasbárddal fölfegyverkezve egész méltósággal kimentek a’ sírhoz, koporsójáról a’ földet elhárították, ’s mi­dőn látták, hogy koporsója vizes és penészes, feledve hogy ennek ők okai, teli torokkal bűnösnek kiállók őt, ki az esőt magánál tartotta. Ekkor egye’ végre megfogadott Urli Györgye nevű eszelős, bárddal a’ holt testre rohant, ’s hallatlanul szét darabolta, miután azt újra eltemették. A’ borzasztó eset után történetesen a’ nagy szél megszűnt ’s eső kezdett hullani, mi vakhitökbelt még jobban megerösité így teltek­ be a’ szegény nyomor fiának elkeseredté­­ben ejtett szavai, hogy még sírjában sem lesz nyugta. Valóban fájdalmas ér-

Next