Jelenkor, 1841. január-december (10. évfolyam, 1-104. szám)
1841-10-20 / 84. szám
1841. §4,ik szám. Pest, szerda, oct. 20. FOGLALAT: Magyarorsz. és Erdélykinevezések; Kolozsmegye: országgyűlési utasítás; ’sat., gömörmegyei ref. hitv egyházi gyűlés; az 1815ki dec. meth. ügyében; Pest-Nagyszombat közti utazási adatok. Nádasdy Ferencz gr. váczi püspök egyházi vizsgálata Ksz. Miklóson; templomszentelési ünnepély Győrött; ipar-’s tözsérügy:’sa’t.) Amerika (Tyler elnök a’bankindítvány ellen veto-val nyilatkozott;’sa’t. Spanyolország (Pamplona Krisztina részire nyilatkozott; Ortigosa és Estella O’Donnellhez pártolt; Bilbao, Vitoria és számos carlospárti fönök szinte fölzendült Krisztina ügyében; Lajos Fülöp az új zendülést támogatja;’sa’t. Anglia (parliamenti ülések; a’ parliament hat hétre elnapoltatok, ’sa’t.) Francziaország (a’ National fölebbvitelhez folyamodott elitéltetése után. ’sat.) Külföldi elegyhir. Gabonaár ’s dunavizállás. — Magyarország és Erdély. Ö cs. ’s ap. kir. Fels. a’ rozsnyai káptalanban Hegyessy Pál olvasókanonokot nagypréposttá ’s Villecz János sáros-megyei levéltárnokot az eperjesi kerületi tábla iktatójává méltóztatott legkegyelmesebben kinevezni. A’ nm. m. kir. udv. kamra a’ kokavai erdész-hivatalra Párvy Lajost, a’ kir. erdei főfelügyelőség díjas gyakornokát alkalmazd.—A’ bácsi kamrai uradalmakban a’ szivaczi kasznár-hivatal megürült. F. évi oct. 16kán délutáni 4 órakor, mint múlt szombati naplónk előleg röviden érinté, tévéje fölig nádorunk, úgyis mint e’ hármas megye örökös főispánja öcs. k. fensége Pestmegye ujdon épített házának alapkövét teljes ünnepéllyel , a’ nm. polgári ’s katonai kormányhatóságok, megyei tisztikar, kir. város , tud. egyetem sz. testületek számos tagjainak tisztelgő jelenlétében tömérdek szemlélő néptül körülhullámozva, midőn is a’ diszhintajábul leszállott főlignádor-főispánt m. Prónay Albert főispánhelyettes ur a’ nagy kapu alatti tornáczban,hol az egész ünnepies tény végbe ment, szivemelő beszéddel üdvözléseidre szokott nyájassággal válaszolván ő fensége azonnal az alapkő-tételhez fogott, mellybe az ez évi arany ezüst pénzeket és léghatlan üvegbe zárt emlékiratokat behelyezvén sokszoros harsány éljennel üdvözöltetett mind érkeztekor , mind az alapkőtétel- eszközléskor, mind eltávozásakor. Az ez alkalomkor szétosztott emlékiratot, mint egyszersmind a’pestmegyei háznak történetrajzát, mai Társalkodónk közli. — Alsó-Fejér vármegye országgyűlési követeivé b- Kemény Dénes és b- Kemény István; Marosszékeivé: Gálfalvi Imre és Nagy József; Brassó városa ’s vidékeéivé: Graef József és Musz Károly tanácsi tagok választattak. (Kolozsmegyei gyűlés. Vége.) Od. Gkána’jegyzőkönyv hitelesítése után olvastatott az utasítási javaslat ama’ pontja, melly az articularis küldöttségekről szól; azt véli ugyan is a’ választmány, mikép e’ küldöttségek elhatározása ’s kinevezése az országgyűlés jogai közé tartozik minden felsöbbi megerősítés kirekesztésével, ehez azért a’ követek továbbra is ragaszkodjanak, a’ nemzet sürgetőbb szükségeit azonban, minek a’tisztválasztás, földesúr és jobbágyközti viszonyok és adó, per excerpta tárgyalják Már a’ megelőzött napon kiemelék b. Kemény Zsig. és Kovács Laj. e’ pont elhatárzó fontosságát, menynyiben a’nemzet jövendő haladása azon ösvénytől függ, mellyen a’törvényhozó test első lépését teszi, attól t.i. váljon rendszeresen vagy kiszemelve akar-é dolgozni? E’ kérdés megvitatása szőnyegre kerülvén, b. Kemény Zsig. azon módszert, mellyel kihirdetett országgyűlésünk fontos munkálatit tárgyalandja, olly sarkkérdésnek tekinti, mellyen Erdély egész jövendője fordul meg. Egyenvonalt húz a’ hisztériái iskola és codificatio közt, ’s miután kifejté a’ két tant elkülönzö vezéreszméket, igyekezett megmutatni, minő befolyást gyakorol azok alkalmazása a’népéletre. Kimondá: miként törvényhozásban szoros értelműn vett rendszert nem óhajt, mert a’ tömegmozgató eszmék’s érdekek fogantatásukban rendszert nem követnek; állítá, miként minden törvénynek sajátságos értelmét azon irány adja meg, mellyben az végrehajtatik, ’s ha nem érti a’ nemzet a’ kötelező erővel felruházott czikkeket, senkit kötni nem fognak azok, ’s tolmácsoljanak bár legszentebb érzéseket, midőn a’ tömegben rokonszenvet nem lelnek, hideg betűkké válnak, magukban életet nem foglalók, mint a’sirkat, melly halottat rejt illy—forma nézetekből indulva ki, a’ codificatio ellen’s az úgy nevezett hisztóriai iskola részire nyilatkozik annyival inkább, mivel a’ történészet (história) tanulése szerint rendszeres törvénykönyvekben a forradalom és zsarnokkény korszakai szoktak lenni legtermékenyebbek. ’S mi életbe hozatalukat és szoros teljesedésbe vételeket illeti, az, egyenlő miveltség mellett az absolutismus alatt létező országokban könynyebben, a’képviseleti, de központosítással biró állományokban nehezebben, az alkotmánynyal ’s kifejlett helyhatósági rendszerrel dicsekvő országokban pedig (mint Erdély) csak tömérdek erőfeszítéssel létesíthető. Ezen előzmények után a’ kérdés derekára térvén mutogatá, miként a’ rendszeres biztossági munkálatok egyik nemét teszik a’ codexeknek, mig a’ kiszemelve tárgyalás, melly csak terjedelmesb indítványnak tekinthető, a’ hisztériai iskola által pártolt módszerek sorába számítható. Miután a’ codificatio általányos gyarlóságit a’ rendszeres biztossági munkálatokra is kiterjesztette, ’s ezek fölött még azon nehézségeket is előszámlálta, mellyek helyi körülményinknél fogvást az illy után megkísértendő javítások létesítését kétségeseik,kérte a’megyét, ha lehet teljességgel ne, vagy csak nagy óvakodással ’s a’ kevésbbé sürgető tárgyakra nézve adná a’ systematica deputatiók kinevezésére helybenhagyását Mi azon kérdést illeti: iktattassanak, törvényezikk de a’ rendszeres biztosságok vagy nem articularis felküldés mellett szavaz, mert 1489. óta soha sem kétkedett a’ nemzet ezen módszert követni; mert az 1791 ki Ildik tezikkedik pontja, hol ezen szavak állnak „systematic,ae Deputationes per SS. et 00. denominantur“ aligha a’ felterjesztés ellenzőinek olly feltétlenül szól részökre. Nem állitották-e ők, hogy a’ denominatio azon indokból teszen végelintézést, mivel az országos hivatalokra történendő választást rendező 1791ki törvény ezt mondja „SS. et 00. eligant (ti. tisztviselőt) et pro denominatione Majestali substernant“ tehát a’ denominatio értelme szükségkép különbözik ezen szónak ,erectio‘ értelmétől? ’S nem voltak-é viszont ők azok, kik midőn a’ másik párt hangosan követelé , miként a’ denominatio a’ kormánynak által rendszeres biztosságra kijelölt tagoknak felkiáltás útján leendő helybenhagyását jelenti, ezen hibás véleményt az által czáfolák meg, hogy ő felségének a’ kir. biztoshoz intézett iratában a’ denominatio ,electionak‘ magyaráztatik, melly kétségbehozhatlanul titkos szavazást jelent? Fejtegeté továbbá, miként ezen főszempontok mellett azért is szavaz articularis felküldésre, mert nem foghatja meg, hogyan lenne ezen tény által az inditványozási jog csonkítva ? ’S mi kára lenne a’ nemzetnek a’ felküldésben, midőn az igazgatás maga sem állítja azt, hogy a’ biztosságra kiválasztott egyedek közül egynek is nevét kihúzni ’s helyébe mást iktatni jogosítva volna? Különben is úgy véli, az országgyűlés hivatása szentebb és magasb, mint egyes törvénypontok glossatorává válni, akkor midőn ez által nemzeti érdek koczkáztatnék, ’s milliók sorsa maradna tovább is bizonytalanságban. Ismételten kéri tehát a’ megye ideit: ha csakugyan akarnak némelly tárgyakra rendszeres biztosságot nevezni ki, tegyék ezt tczikkileg. Mi pedig az urbért ’s más haladási kérdéseket illeti, adják utasításul követeiknek, hogy azok minden esetben kiszemelten tárgyaltassanak. Ne tántorítsa a’ megyét ezen szándékában meg azok ellenvetése, kik mondanák, miként a’paraszt viszonyainak illy móddali elrendezése elnyomatásán csak egyoldalúlag könnyíthetne. Anglia a’gyakorlati élet hona, ott is ezer fonadékkal kapcsoltatik a’ kenyértelen tömeg a’ nyomorhoz. A’ gabonatörvény, a’ véd- és kiegyenlítő vámok hüvelyéből kivetkeztetve, így szól „fizess, minden mérő búza után , természetes árán felül, terhes adót, azon okból, mert a’ hús saját szántóföldjét kegyeskedik meg mivelni.“ A’ szegénységi taksát rendező törvény, homályos magyarázatba rejtve a’Valóokot, parancsolja, hogy azon népes családok, mellyek napszámuk után elégséges jövedelmet nem kapnak, közadóból tartassanak. Melly más szókkal (miután a’ napszámos, ha magára hagyatnék, annyi bért venne, mennyi élte fentartására nélkülözhetetlen) viszont ezt teszi: fizessetek, hogy a’ dúsak gond nélkűl éljenek’s köztük a’földbirtokos olcsó napszámmal szántsa meg telkét’s arassa le vetésit. Ha e’két ürügy alatti törvényes kizsebeltetését megunja a’birtoktalan ember, ’s földet vásárlani akar, melly ne haszonbérleti, hanem sajátja legyen, földet bár akkorát, mintegy sírhely, útjában állhat a’ 3 dikterv, melly ezt mondja; e’ szigeten a’ fekvő birtok tettleg egyedárusi czikk. Nincs-é tehát a’ nép nagy részének ezen három nemű nyomatása a’legteljesb lánczolatban, ’s nem kiálthatnának-é fel igy a’ theoria emberei: kapcsolatban orvosoljuk a’ bajt! De az angol most csak a’gabonatörvényen kíván változtatni, mert ő nem olly szomjas rendszerező, mint mi. Vennénk bár mi is török példát, midőn úrbérünkröl van szó; ne vagyjunk igen bölcsek lenni, hogy eléggé értelmesek maradjunk- B- Kemény Zsig. hoszszas beszédéhez három indítványt csatolt: 1) ha némelly tárgyakra rendszeres biztosság fog törvényczikkileg kineveztetni, keressék meg e fels ez articulusnak még országgyűlés alatti leküldésére; 2) fejeztessék egy feliratban a’ nemzet azon kívánsága ki, hogy minden törvényit azon országgyűlésen, mellyen hozatnak , óhajtaná megerősítve látni; 3) kiszemelve tárgyalandó kérdésekre a’ nemzeti gyűlésekből neveztessék választmány ki. Ezek után Kovács Laj. a’ közelgő országgyűlés jelentőségét kiemelve , egyenvonalt húzott a’két testvérhon törvényhozása történeteiből, ’s abból következteté, mikép 1841. az erdélyi törvényhozásban azon korszak, melly 1832 a’ magyarhonra nézve volt, midőn föl kell a’nemzetnek valahára lépni a’ haladás ösvényére, mert minden sérelem-orvoslásnak egyedül legbizonyosb módszere a’nemzeti erő kifejlése. Áttért továbbá a’codificatio és excerptákbani törvényhozatal fejtegetésire; az elsőt az inditványzóként a" revoutio vagy absolutismus emanatioinak, másikat alkotványos nemzetek önkéntes kifejlödési procedúrájának állitván. És pedig az alkotványos nemzetek egybehasonlításából még különösen alkalmazást tön a’két magyarhonra, hol a’törvényeket magának a’ nemzetnek kell életbe léptetni’s így mulhatlan szükség, hogy a’ törvények a’nemzet lelkéből ’s koronkénti szükségeiből meríttessenek, felhozá a’ kormány ’s nemzet közti állást, melly a’codificatio tehetségét is kizárja, mindezt magyar törvényhozásból merített példákkal, mellyekből kifejté, mikép országos (articularis) küldöttségekre csak ott van szükség , hol azt végrehajtási bizomány igényli, például, a’viszszacsallás ügye különben Erdélyre nézve egészen mellőzhető, mert ugyanazon alkotványos bölcsőből kifejtett két nemzet egymás munkálatit, mellyek ugyanazon alapra épitvék, fölhasználhatja; Illyen a’ büntető codex, élelmezési munkálat, mellyekben a’ magyarhon Erdélynek előre dolgozik. Illetőleg az utasításban kijelölt ösvényét a’ munkálatoknak, nem látja át, miért ragaszkodjék a’nemzet olly makacsul az 1837ki országgyűlésen kimondott elvekhez, miután e’ kérdés gyakorlati szüksége hiányzik, de tagadhatlan is, hogy hol systematica választmányról van szó, ott a’ kormány befolyását nem is rekeszthetni ki; különben , mig e’kérdés az igazgatás és nemzet közi vita mezején áll, a’ létesítésben fog hajótörést szenvedni; azon elvekhez tehát annyival kevésbbé ragaszkodnék, mivel annak szükségét is kérdésbe vonja. Azonban országos választmányok iránti befolyását a’kormánynak magyarhoni értelemben veszi ’s ezektől megkülönbözteti az országgyűlési választmányokat , mellyek annak folyamában munkálkodnak ’s ezek által nemcsak veszélyeztetni nem látja, mint állíttatik, a’ nemzet kezdeményi (initiativai) jogát, sőt inkább csak egyedül így képzeli következetesen fentarthatónak ’s gyakorolhatónak. Végzetre érinté a’ haladási kérdéseket ’s röviden kiemelé, mikép a® ausztriai ház uralkodása kezdetétől szünetlen serkenté a’ nemzetet a’ szegény adózó nép sorsáról valahára gondoskodni, de a’ nemzet hideg keble zárva maradt, mi szükségkép szülte a’ néposztályok egymás iránti bizalmatlanságát. Most van ideje valahára megnyerni a’ nemzet keblét a’ szegény nép panaszainak, mellynek kiáltása törvényink szerint az égre hat ’s ime! még is fájdalmasan kell látnunk, miként a’ nép életkérdése, a’mulaszthatlan szükség igényei, olly formalitásokhoz köttetnek, mellyeknek fontossága nincs ’s mégis azokat lönakasztja. Ki kell tehát elhatárzottan nyilatkoztatni a’ nemzetnek, miként urbért föltétlenül ’s minden józan áron kíván; szükség, hogy e’ tekintetben ne vesse magát a’ nemzet gátul a’ kormány jó akaratának, de példájával híja fel a’kormányt is az adórendszerre nézve eddigi néppártolási elveinek megfelelés végett. Kívánja azért az inditványtó b. Kemény Zs értelmében, hogy az országgyűlés elején mindjárt nemzeti ülésből választmány neveztessék, melly sürgetőleg úrbéri javaslatot készítsen, melly még ez országgyűlés folyama alatt mulhatlan ’s halaszthatlan tárgyalva őfelségének fölterjesztessék. Szentiváni M. (b. Kemény Zs. és Kovács L. előadásaihoz) tarlózatként adja, hogy a’magyar nemzetnek mind magányos mind közéletén egy magában lappangó mérget rejtő ’s eredményeiben veszélyes elvet lát átvonulni, melly egyeseknél bukás előjele: „Qui habet tempus, habet vitám.“ Mint egyesek adósságot csinálunk, perlünk ’s mindent teszünk, a’ halogatásban keresve egyetlen üdvöt; nem gondolva meg, hogy a’ baj hógomóként növekszik; de hiába, midőn a’hátulütő bot utóiért, akkor mi már csendesen alszunk a’ föld alatt, ’s a’ ki hátul marad, tegye be az ajtót, ha szegénynek már akkor lenne ajtója. Ez átment közéletünkbe is. 10 ügy közül 9et nem igazítunk el, csak egyik vállunkról másikra vetünk , mig az idő önként elenyészti, vagy elbirhatlanná súlyosul, vagy a’szükség kinő alóla Ez utóbb a’biztosság sorsa ’s jelesen a’ rendszeres biztosságoké. Nem emlékszünk esetre, midőn ezek sikert adtak volna. De magokban is roszszat rejtenek, mert már eredetileg nem mind ollyakból állnak, kikre hazánk jövendőjét óhajtanák bízni; munka közben még szaporodik ezek száma, ’s gyakran a’jobbak is tűzön vizen védik a’biztosság némelly tán gyarló tetteit, csak azon kis hiúságból, hogy az édes övék Az elfogadáskor pedig az elmék a’ kifejtett