Jelenkor, 1842. január-december (11. évfolyam, 1-104. szám)
1842-06-25 / 51. szám
PEST szerda junius 25én, 1842. •»*ikssá ;»• martosáéi vitéz ven v a. araibonu p.im Kszaiymv «ho«, ,...........' - ^ - , . X mar ’ seg és kálóm,tartás, a' koraiéi »magyar kereke, leírni bank partollatanra sziillalik föl, kaanmalom, rondorseg. hatarzalol . a t.magyar gazdasági egyesületi közgyűlés folytat«.»; Mosol,groegye lisztválasztó gyűlése s uj tisztikara ; ’s a t.) Spanyolország (a maisterségi fordulat meg folyvást tart ■ s a’ I I (O’ Connell különös nyilatkozata a’ vallás ügyében; növekedő országos ínség; az alsóházi ölesek jellemzése; s a t.) Francziaország (a’köveiken,ra feloszlatva; ’s a’ I.) Schweiz (» geo« aj alkolvímy; ’s a’ I. Portugália (angolokkal szerződés köttetik.) Encsimn. - j Tfajgyarország és Erdély. Ö cs. ’s ap. kir. fels. Vitéz János abaujmegyei első alispánt kir. tanácsos czimmel felruházni; a’ szepesi káptalannál Nemessányi Gáspárt éneklőkanonokká; Biaczovszky Domokost őrkanonokká, Dulovics Jakabot székesegyh. főesperessé; Andreanszky Menyhértet árvái főesperessé, Kolbay Józsefet liptai főesperessé; Loretz Imre nyitrai kanonokot a’ hold, szűz rákonyi czimzetes apátjává;Hollók Imre történet- és hittudományi tanítót a’ rozsnyói káptalanban tisztb. kanonokká; Francovich Jánnkereskedőt, a’ fiumei kir. váltó- ’s kereskedői , egyszersmind tengerügyelési e. b. törvényszékhez a’ kereskedői testület keblebeli ülnökévé kinevezni; végre Fridrik József, Miklós czár huszárezredi kapitánynak’s Fridrik Károlynak szintazon ezredi hadnagynak nevük Békefyre magyarítását megengedni kegy. méltóztatott. — A’ felsőbányai főhatássá Cseh Lajos, — bányász-gyakornok léptetett elő. — Az erdélyi nagyfejdelemségbeli főm. kir. fökormányszék ifj. Incze Mihály, Botos István, Bartha Mózes, ifj. Szilágyi Sámuel, Szölösi Pál, Pákei Lajos, Medvés Mihály, Reich Józsefet és Greising Vilmost fökormányszéki rendes fizetéses kanczellistákká nevezte ki. Másfelől a’ tartományi számvevő hivatalnál ingrossista Zonda István számvevő tisztté, accessista Kovács Lőrincz ingrossistává , és diurnista Ignácz Márton accessistává neveztettek. (Állagv. gazdasági egyesület közgyűlésének folytatatása.) A’ szakosztályok munkálatait illetőleg szívből örvendhetünk azon eredményeknek, mellyeket a’ gazdasági ismereteket terjesztő kifejteni szerencsés vala. Ugyanis a’Mezei Naptár, mellyről 1839 ik évben csak 5000 példány ’s 1840ben 15 ezer nyomatott, mult évben egy pár hónap alatt 40 ezer példányban kelt el , ez idén pedig a’ közönség növekedő részvételéhez képest már 60 ezer példányban fog kiadatni; mi mezőgazdaságunk felvirágoztatása iránt annyival szebb jövendővel kecsegtethet, mennyivel bizonyos!), hogy a’ földmivelő köznép, ha megrögzött aggszokási ’s hal véleményeiből kivetkezve , az okszerű gazdaság elveivel megbarátkozandik : nagyobb földbirtokosink is könnyebben fognak czéljokhoz juthatni s az ipar és kereskedés szinte naponkint tágabb mezőt nyerend , menekülve azon bilincsektől, mellyekben eddigelé a’kézi munkának szűk volta ’s a’ nép vigyetlensége nyomasztak. A’ Magyar Gazda czimü gazdasági folyóirat, mint a’ tek. egyesület egyik életműszere szinte naponkint gyarapodó részvétnek örvend ; éspedig mindaz irot, mind az olvasó közönség részéről , mi azt tanúsítja, hogy miveltöbb gazdáink száma nő, ’s ez által ismét az ország gazdasági állapotja is tetemesen javul. Az 1840ben kitűzött pályafeladásra, több jelen munka érkezvén, ezek közül három koszorúztatott meg , mellyek egybeolvasztva rövid idő alatt meg fognak jelenhetni, az okszerű gazdaság elveit a’falusi iskola-növendékség szivében sikerrel foganatosítandó. — Be fognak mutathatni a’ 1. egyesületnek a’múlt évi kérdésre érkezett pályamunkák is, mellyek szigorú átvizsgálásául ’s a’jutalom odaítéléséül bírákat legyen szives választani a’t. egyesület. A szőlőmüvelési szakosztály a’ gondviseletére bízott szőlőiskolában az ország különféle vidékeiről ide fáradott hazafiak és szőlőgazdák segélyével regkezdé a’ fajok elrendezését. — A’ tavai szüretelt bornak egy részével próbakisérletek létetnek. — Az okszerű szőlőmivelés intézeteinek terjesztéséül több érdemes tagtársunk saját költségeiken vinczelléreket külde a’ szőlőiskolába, hogy ezek a’szőlőkezelési munkákat igazgatónk felügyelése alatt gyakorlatilag tanulhassák meg;miután pedig a'nemesb fajú szőlővesszők eladásában olly részvét fejlődött ki, rendeles tetetett , hogy az iskolában létező szőlőfajok lehetőleg szaporíttassanak , ’s a’szaporodás ismét az ország bortermő vidékeire terjedjen. Vajha a’ kormányzó választottság azon igyekezeteit, hogy a’ szőlőiskolában valahára egy alkalmas hajlék és prézsház építtethessék, a’ hazafiak méltánylása legalább önérdekükhöz arányos bőkezűsége minél előbb sikerrel koronázná. A kertészeti szakosztály meggyőződvén a’ gyümölcsfanevelés és szaporítás országos hasznairól és sürgető szükségéről , külön aláírást nyitott egy Pesten létesitendő gyümölcsfaiskola megalapítására ’s addig is míg a’ megvásárlandó telek költségei be fognak gyűlni, egy ideiglenes faiskolával kezdé meg munkálkodását. A földészeti, állattenyésztési, erdészeti és méttani szakosztályok körében legközelebb kifejtett eredményekről külön jelentések fognak a’ t. egyesületekbe terjesztetni. Ez volt, mit őszintén igyekezve csekély erőnkkel egész éven át tenni képesek valánk, ’s mit a’ t. egyesület tanácskozásinak megnyitásául számadólag előadni kötelességemnek tartottam, de a’ mi legfontosabb, egyszersmind legörvendetesebb; szándékosan elhallgattam; egy részt, mert hittem, hogy ennek előrebocsátása a’ közfigyelmet minden mástol el fogja vonni, másrészt, hogy miután a’ tek. egyesület szives türelmét tán kelletén túl is megkísértettem, annál bővebb mértékben nyújthassak erette öröm-élvezetet. — A’ magyar gazdasági egyesület t. i. múlt évi folyamodása következtében főherczeg-nádor ő cs. kir. fenségének kegyes közbenjártára fels. urunknak hazánk jólléte iránt annyiszor tanúsított atyai gondoskodássá párosult kegyelméből, mikint ő cs. kir. fönségének e’ napokban hozzám intézett kegyes leiratából a’ tisztelt gyülekezet értesülni szives lesz , országos áriasra emeltetve , új díszt és előmenetelt nyert, ’s miután mélyen tisztelt nádorunk ő cs. kir. fensége a’ pártfogóságot elfogadni kegyes vala, többé mitsem kétkedünk, hogy védszárnyai alatt intézetünk ’s honi gazdaságunk naponkint sebesebb léptekkel haladand a’ tökélypont felé. A’ t. egyesületnek ime uj alkalom kínálkozik fels. urunk ezen atyai kegyelmét, 's főherczeg T nádor ő cs. kir. fenségének magas kegyét hálás köszönettel viszonozva ismét uj kötelékkel erősbiteni azon bizodalmát, mellynek tartós alapjain a’ kormány és nemzet kölcsönös igyekezetei legsikeresebben mozdíthatják elő az egyesek boldogságából emelkedő országos jóllétet. Én szerencsésnek vallom magamat, hogy e’ magas kegyelem felől a’ t. egyesületet legelső értesíthetem ; szívből óhajtva, hogy a’ t. egyesület hazafias áldozatait, őszinte munkás igyekezeteit, türelmét és szilárdságát szeretett hazánk jóllétének gyümölcseivel állandó béke, tartós egyetértés , kölcsönös szeretet, ’s mindiinnen áldás kövesse ! — (Folytatása következik.) Hullala!»esti napló. — Peshinyije határzata és Horvátország. — Azt határozta többek közt f. hóban tartott gyűlésén. Pestmegye : tétessenek jövő országgyűlésen lépések, miszerint a’ köztünk és horvátok közti szövetkezés a’képen módosíttassák , hogy ők mitőlünk közigazgatásilag ’s törvhozás tekintetében elválasztatván, minden egybefüggésünk jövendőre csupán abban álljon, hogy Horvátország a’ magyar sz. korona tartománya maradjon. Az eszme sok tekintetben helyesnek látszik, sőt, ha a’ zágrábi legújabb eseteket tekintjük, (l.alább) sürgetőleg elfogadtatni kellőnek. A’ horvátok, legalább azok egy része, úgy látszik , járomnak tekintik a’ velünk egybefüggést, sőt még ennél sokkal tovább menve a’ helyett, hogy elégületlenségöknek okát adván, panaszukat az e’ tekintetben egyetlen törvényes után , a’ közös törvényhozó testekbe juttatva , ettől orvoslást kérnének, valóságos lázongó érzelemmel magok kívánnak magokon segíteni, bennünket ellenségeiknek tekintenek, ’s ennek bizonyságául saját honfitársaikat, kik ellen egyedül azt hozhatják fel, hogy vakbuzgóságukban társaik lenni nem akarnak, mint ,magyar pártot, irgalmatlanul üldözik is. úgy látszik valóban, ilyen hálátlan társnemzetnek legjobb felmondani a’ szövetséget, ’s legjobb magára hagyni azt, ki tőlünk, kiket ellenségeinek tart, bizonyosan a’ legszebb ajándékot, a’ leghasznosb szolgálatot sem fogja ezentúl elfogadni; míg másrészről nemcsak tőlünk azt, mivel tartozik , megtagadja, hanem még annak is, mit nélkűle véghezvihetünk, teljesítésében,cselekvényinket hatásukban lebilincsezi. Ugy látszik, hogy midőn a’ mi czélainkat nem tartják többé magokéinak, legjobb volna, nekik megengedni, sajátjaik követését, ’s erre nézve hatáskörüknek a’miénktöl teljes elválasztatását.Pestmegye lelkes Rendei is bizonyosan e’ szempontból indulva hozták fentebb említett határozatukat. Én ezen országdöntö, és a’ magyar birodalmat, mellynek hajdán három tenger vete határfalat, szivében megrázó kérdés iránt a’ pestmegyei határzókkal sokáig egyenlő véleményben voltam. De többszöri megfontolás után máskép kell ítélnem. Azon megyei határzat értelme nem más, mint felbontása az uniónak , melly Magyar- és Horvátország közt századok óta olly békével fenállott, hogy szinte teljes összeforradásnak vala tekinthető. Én e kérdés megfejtésénél is főképen csak alkotmányos és törvényi szempontra támaszkodhatom. Innen indulva ki, pedig lehetetlen, minden tisztelet mellett is, mellyel annak hozóji iránt viseltetem, a’ kérdéses határzatot helyeselnem. A’ tőlem imént említett öszszeforradás törvényink tekintetében kétségkivüli. Azokat kivéve , mellyek ő általok municipiumi jogaiknál fogva tartományi sajátságaiknak megfelelőleg hozatnak, szinte azokkal élnek, mellyekkel mi. Az ő cselekvényeik szabályzó sinórmértéke a’ miénkkel egészen ugyanaz, őket sem kötelezi ez semmivel terhesebben, mint minket, hiszen az befolyásuknál fogva keletkezett:— mi panaszuk tehát ellene? Micsoda Magyarország ellen, melly rajtok csupán ennél ’s nem másnál fogva uralkodik, ha ezt uralkodásnak nevezhetni; más befolyást pedig ügyeikbe a’ magyar nemzet, jogszeretetéből eredt municipiumi jogaik ’s tartományi gyűléseik miatt is, ha akarná sem gyakorolhat. Pillantsanak horvát rokonink vissza az együtt leélt századok sorára, látnak időt, mellyben a’ magyar hozzájok zsarnok szatrapákat, proconsulokat vagy basákat küldött volna, mellyben a’ hódítás önsulyos következményit, a’rabszolgaságra kárhoztatást, velők legtöbb nemzet példájaként éreztette volna? Mutathatnak példát az évezredekre terjedő világtörténetből , hogy valaha nemzet olly méltányos , olly bőkezű lett volna meghóditott tartománya iránt, mint miilyen épen a’ magyar 8 súlyos századon át volt a horvát nép iránt, mellyel az nemcsak vérrel táplált alkotványát megosztá vele, sőt neki ezenfelül még municipiumokat is engedett. Ezen szép jogokat biztositó törvények pedig, mellyek által a’ meghódítottak társnemzetté emeltettek egyszersmind, nemcsak egy korona, hanem egy igazgatás, egy törvényhozás alá is rendelik a’ horvátokat, ’s őket a’ magyar nemzetnek és Magyarországnak kiegészítő részévé teszik, elannyira , hogy ezen életérré vált köteléket megszaggatni min magunknak sincs hatalmunk , hacsak öröklött édes alkotványunkat irgalmatlanul felkonczolni nem akarjuk. Tudjuk, mit szabtak őseink az 1723.9 czikkben arra, ki az országtól csak egy váracskát elidegenitni merne. ’S valóban t. Pestmegye önmagának mondana ellen, ha azt kívánná, hogy e’ tartománynak külön igazgatása , külön törvényhozása legyen. De talán Dalmátországra,v.határörségre, v. épen Erdélyre hivatkozunk? Nem érzünk itt közértelmüleg ellenkezőt, nem tartjuk a méltán azon napot, melly a’ hazát illy gyászosan kettészakasztó, közös nemzeti szerencsétlenségnek ? Emlékezzünk a’sz. esküre, mellyet fels. fejedelmink koronázáskor a’ nemzetnek tenni szoknak, hogy ők Magyarországot ’s a’ hozzákapcsolt részeket teljes épségükben megtartják’s megótalmazzák ; hogy még azokat is, mellyeket az idők marezona viharai tőlünk elszakasztanak, mihelyt lehetend, visszacsatolandják ? Nem e’nagyszerü szándék hirdetője , azon 10 zászló is , mellyek a’ koronázási diszmenetben országunk ugyanannyi nagyjai által magasan lobogtatva vitetnek? Valóban nagy bizalmatlanságot árulnánk el ezen annyiszor letett szent eskü iránt, ha egy pártocska dühöngése miatt, nem tekintve a’ következményeket, mérges újakkal tépnék össze az aranyhálót, mellyben a’ két sőt több test olly gyönyörűen egygyé van szőve. Hisz maga a’ p. Hírlap, melly a’ hirlapok közül egyedül barátja az el