Jelenkor, 1842. január-december (11. évfolyam, 1-104. szám)

1842-06-25 / 51. szám

236 válásnak, (jun. 19kei vezérczikkében) megvallja, miszerint a’ rakonczátlan párt koránsem tekintetik a’új horvát nemzet többségének. Mi ha igaz , minthogy igaz, nemzetünké min magunk ellen engesztelhetlen bűnt követnénk el, ha azon hozzánk szító többséget, tőlünk eltaszitva, ezen kis pártnak feláldoznék. Kis pártocska ugyan könnyen növekedhetik nagygyári bizonnyal, csak adjunk izgatásinak sikert, csak vezessük czélhoz mi is ármányit, hamarébb leend az nagygyá, mint gondolnék. Még honosított külföldiektől is hit mellett kívánjuk, hogy hazánk legkisebb részét se idegenítsék soha el; ’s aztán magunkat, a’ régi honfiakat, akarnók ezen haza iránti legszentebb kötelezés alól fölmenteni ? — Vizsgáljuk és fürkésszük , mi ok indithatá Pestmegye Edeit a’ szakadás elhatározására épen az időben,midőn a’ rég elvesztett tartományokat sürgetve kívánjuk vissza magunkhoz , visszaköveteljük még Gácsországot is , melly igen igen régen állott velünk szoros kapcsolatban , melly nemzeti erőnket, (kivált ha jogot adnánk neki, mint szoktunk) és kereskedésünket nem igen fogná gyarapitni. Azt mondják : Horvátország teher a’ haladni akaró Magyarországnak. És ez igaz, de az is természetes , hogy nagyobb test nehezebben, kisebb könnyebben mozogjon. Kik tehát könnyen ’s felhőkben úszó sasként akadálytalanul vágynak haladni, igen természetes , hogy azok a’ terhet vállaikról lerázni óhajtják , de ha következetesek akarnak lenni, ne bántsák az ónsulyos Erdélyt, ne emlegessék Gácsországot , — sőt még a’ nyakukon nyüzsgő panszlávokat, — ráczokat, — ’s a’ velök kezet nem fogó megyéket is , — rázzák le nyilsebes szárnyaikról, ’s ha magok közt sem fognak majd megegyezni, váljanak el, egy ember bizony csak gyorsabban halmozand fel határzatokat, miilyennel legközelebb Pest megye örvendeztet meg bennünket. Bár mint keressük is, nem tudjuk föllelni az okot, melly ezen határzatot előidézhető, ellenben mennyire ellenkezik ez , nem mondom alkotványunkkal, hanem a’ józan politikával is, kitűnik, csak vessünk tekintetet országos helyzetünkre. Minden oldalról elzáratvák előttünk a’ világ útat, pedig mi kereskedő nemzet is óhajtunk lenni; evégett a’ gondviselés csupán Fiumét tartá meg számunkra, de mi ezen kegyre is méltatlanok, elég könnyelműek vagyunk azt önként eldobni. Emlittetett ugyan az elválást határozta pesti gyűlésben, hogy Fiumét ’s a’határőrséget megtartjuk; de uraim , vájjon mi hasznát veszitek Fiumének, ha azt úgyszólván dönthetetlen fal által választjátok el magatoktól? Pótolhatnék csak szellemileg és belterjileg a’ kiterjedés veszteségét, vagy kereshetnénk kárpótlást az elcsapott földért, mikint keresett és lett Brittannia az elveszett (de nem eldobott, mert erre példát a’ világtörténetben nem könnyű találni) 13 amerikai gyarmatért, melly Canadát és Ausztráliát népesítvén , nemzeti jóléte ’s gazdagsága számára még Indiában is uj forrásokat nyithatott ; akkor egészen más szempontból tekinthetnők e’ kérdést. De a’ mi tételünk földünk kiterjedésével ugyanazonos, e’nagy világban kívüle nincs számunkra más hely. Hazánk minden földdarabja, létünk ugyanannyi életszikrája. ’S minek megismerése volna azon javaslati felhagyás ? Mikor húzta viszsza Róma légióit Brittanniából?De korunkban is még alig tizenkét éve,hogy Belgium Hollandiára nézve már el vola veszve , midőn törvényhozási és közigazgatási tekintetben köztük elválás javasoltatott. Tekintsünk még egyszer sokeleműségünkre. Hogy ezen állapot nemzeti erőnk szabad fejlődését előleg ne gátolja, azt csak úgy eszközölhetjük, ha legalább politikai életünk mozgató és szabályzó rugonyát, intézvényinket, lehetőségig azonosítva összekapcsoljuk. Itt minden, magában csekély, tágítás, a’ nemzeti élet épsége elleni csapás. De ha ez nem volna is, — egyik tágítás nem vonná é maga után a’ másik , harmadik ’s a’ többit? Ha egyiken megteltük, miért ne amazokon is? Igen, de hadd forogjanak ők is saját körükben! Miért ne? Nem gátoljuk mi azt, sőt alkotványunk szellemét híven felfogva, szinte kívánhatjuk. A’ részleges sajátnemüség, maga körében élettel mozogva, csak az egésznek éltét gyarapíthatja. A’ mi municipalis intézvényink e’ mozgalmat nemcsak nem gátolják, sőt ápolják ’S Horvátország azonkívül saját diaetával is bir, mellybe mi olly kevéssé avatkozunk, hogy mint Kossuth helyesen megjegyzé, még azzal sem törődünk, micsoda nyelvet használnak ottan. De igen is kell törődnünk, mi ott a’ közös nemzeti érdekeket illetőleg történik, kivált miután azzal az illyrek literatúrai buzgalmokat annyira űzték, vagy is inkább az álláspontot, mellyben , ha kitűzött czimek hívei, maradniok kellett volna , annyira elhagyták , hogy ezentúl illynemű törekvésöket a’sz. koronára nézve ártalmasnak kell a’Dráván innen tekinteni.’s a’J. H.D. — Játékszini krónika , nemzeti színpad, jun. 1nkán adalék ,Lignerolles Luiza drama 5 felv.; 19kén ,Négy huszár és gyermekharisnya, bohózat 3 felv.; 20kán Szentpéteri jutalmául bérszünettel először ,Lorenzino‘, dráma 5 felv. Dumas után francziából forditá Egressy Benj.; 2kén ,777* vigj. 1 felv., és ,'Tudtán kívül kém', vigj. 2 felv., 22kén másodszor ,Lorenzino' dráma 5 felv.;23kán ,Sánta orvos', vigj. 3 felv. ’s tánczegyveleg; 24. ,Belizár'dall. 3 felv., Corradori Teréz és Klein mint vendégek léptek föl. — XttKl-EnSCB'SKCí. jun. 22-én: Nemcsak Zalát, hanem egész hazánkat nagy veszteség érte. Ugyanis Deák Alfru megyénknek egykori ritka példá ju alispánja, biztos vezértanácsu táblabirája , három (1 SS5) , 1830 és 1832 ki) országgyűlési követe ’s a’ két testvérhaza által szeretve tiszt. Ferenek Hilk testvérbátyja kis ideig tartott betegeskedés után kehidai jószágán jun. 20-án közfájdalmunkra elhunyt. Boldogult fejdelmünk a’ dicsőültet megyei é s országos érdemei méltánylatából kir. taácsnoksággal diszesité , e’ kitűnő kegyet azonban igénytelen hazafi szerénysége megköszönte. Ő valódi Cinemnatusza volt Zalának , tükre a hazafi erénynek, szóval nagy polgára nemzet-egyetemünknek , azért méltán kesereg nemcsak Zala, hanem Hazánk nemzője is korán emelkedett ravatalánál’s velünk együtt minden hazafi kebel méltán óhajtja, hogy az idő előtt hamvadónak rendíthetetlen jellemű testvérét", mint a’ köztisztelet és szeretet versenytárgyát a’gondviselés hosszas időkig éltesse megyénk’» nemzetünk javára (Mosonyinegyei GiktnjitVN.) Mosony, nyárelő 20án. Az igazság értelme sokkal tágabb, mintsem azt kevés szóval meghatározni lehetne; az igazság eszméje az életben majd mindenkor tárgyra vonatkozó ’s azért magyarázata is aként, a’ mint a’ tárgy, mellynek érdekében felhozatik, változik. Már a’ tisztválasztásokra tekintve, igazságot követ a’ főispán, ha a’ közohajtást tiszteletben tartja ; igazságot követ, a’ választó sereg, ha szabad meggyőződését követi. Ha sok fejtegetésnek nyílnék tér, de ez nem czélunk ’s csak az okból hoztuk fel, hogy tudassuk, mit értünk az alatt, hogy Mosonymegyében a’ tisztválasztás igazságosan ment véghez. Nem kellett itt szurony, mert nem volt zavar ’s nem vol zavar,mert erre ok nem adatott senki által sem alól sem felőlről.Sajnos apasztalás ez másutt, de annál örvendetes! mondhatni, hogy Mosonymegyéen a’ választók mind mivelt erkölcsűek. 19 én délután tartatott a’ conferentia f főispán ő mga megyeházbeli lakásán. Ma 8 órakor rövid isteni tisztelet után kezdődött az alkotmányos jog gyakorlata. Mindenek előtt főispán ő mga tartá köszöntő beszédét, mellynek végén hathatósan ajánlá a’ megye ügyeit gr. Zichy Henrik, előbb mosonymegyei fő alispán, most pedig rövid idő előtt kinevezett kir. táblai bárónak. Ugyan nevezett gróf úrtól többen a’ Ak közül is ékes szóval ’s megilletődve vőnek bucsút, mellyekre a’ szép lelkű gróf érzékeny szónoklattal ’s legkedvezőbb ígéretek nyilványításával válaszolt. Az lső alispáni hivatalra jelöltettek Sötér Ferencz, Bikkesy Károly, Csepcsányi Gábor és Mészáros Ferencz. Választatott egyhangú felkiáltással: Sőtér Ferencz. 2ik alispán: Nagy István; főügyész: Csepcsányi Gáb; alügyész: Molnár Leop; főjegyző: Kroner Laj.; tiszteletbeli főjegyző gr. Zichy Aladár; fő: aljegyző Kálóczy Miklós; kik: Bázel Ferencz; tiszteletbeli: Sorsics Ferencz; adószedők: Bikkesy Károly és Mészáros Ferencz. Mosonyi járásban főbíró Modrovics Károly; nizsideriben Hardy Isván 157 szóval. Ezen egy hivatalra történt csak szavazás. Szavazó 212 volt, ’s ezek közül 2 sik förendü, 71 egyházi rendű. Jelen nem levők meghatalmazottaik által szavaztak. Nevezetes, hogy a’ szavazás titkos golyózás által történt. Mosonyi járásban alszolgabiró: Söper Antal; esküitek: Mizel Ferencz és Strázsy Győző. Nizsideri járásban alszolgabiró: Tóth József; esküitek: Molnár Zsigmond és Pintér Miklós; számvevő: Bogdán József; katonai biztos: Jegyei Alajos; úti biztos : Szalay János; levéltárnok: Molnár István; fizetéses táblabírók Szalay József, Andrássy Józs. és Szánthó György. A’jegyzői kar, táblabirák és több becsületbeli tisztviselő főispán ő mga által neveztettek ki. A’ választásnak két óra alatt végetért ’s az egész választó sereg, valamint több külmegyei vendég főispán ő mga által fényesen megvendégeltelek, melly alkalommal uralkodónkért a’ felséges ház tagjaiért, nemkülönben a’ főispán és tisztikar egészségiért örömpoharak ürittettek. Holnapra közgyűlés volt hirdetve, ’S igy ment véghez Mosonymegye lisztválasztása rendben és szabadon, adjon az ég a’ megyének szép jövőt, ’s haladás ösvényére jutásban sok erőt. —□ (A’ horvát és Olyi viszonyok.)Zalából,jun. 10.Most jövök Zágrábból.A’ horvát ügyek forduláspontjokra jutottak ’s ámbár nem kételkedem hogy a’zágrábi liszkijitás minden körülményit már Pesten részletesen tudják, még is a’ dolog országos érdeke miatt közlöm a’történtek fövonásait.Közösen tudva van, hogy az illyr párton kívül, még egy másik is létezik, melly fentartván ősi nevét, főkép a’zágrábi casinóban leli gyalpontját. A’ közelítő restauratio alkalmat nyújtott e’ két párt nyilványosabb kifejlődésére ’s már hónapok óta mindenki várá e’ két népfelekezet közti tusa kimenetelét. Máj. 30-án kezdődött a’közgyűlés, az illyrek egy uj nemzeti ruházatban, melly barnaszinü, vörös hajtókás Szurinka nevezetű kabátból és vörös sapkából állott, mellyen Nagy-Illyriának czímere, a’ félhold és hajnalcsillag ragyogott, jelentek meg; az ellenpárt, melly magát horvátnak nevezé, de az illyrektöl magyarnak neveztetik, a’ magyarral századok óta közösen viselt attilát kalpagostul megtartván, már külsejére is különbözött amazoktól. A’ közgyűlés ingerült hangulatú volt, és viharos tisztujitást jósla. E’ nap délután a’ városon kívül/ midőn néhány sz. iváni köznemes vörös sapkával (az illyrek jelével) kináltaték, de ezeket széttepte, egy közülök kardvágással megsebesíttetett, mi a’kedélyeket még inkább fülingerlé; ’s midőn estve az illyrek zenével a’ város utczáin keresztül vonulni készültek, kőhajigálások által gátoltattak , mire ők a’ casinó ablakait betörték. Mindezek még inkább elkeseríték az ingerültségteli kebleket. Másnap az országház udvarában, a’ sátor körüli helyeket a’ horvát pártiak foglalták el, később érkeztek a’ vörös sapkákkal tündöklő illyrek; végre elérkezvén a’főispán is, — az illyrek az asztalt elfoglalni törekvőnek, — mi nekik nem sikerülvén a’ tolongás közt kardra került a’ dolog ’s mivel a’horvátpárti főbb nemesek a’ főispánnal visszavonultak,a’ köznemeség és főkép a’ turómezeiek, telki grófjok a’ főispánnak adott szava következtében, kard nélkül jelentek meg, a’ horvátpártiak, többek megsebesittetése után, az udvarból kiszoríttattak; időközben katonaság érkezett *), néhány század az országház előtti tért elfoglaló, egy század töltött csövei az udvarba lépett, hol azonban az illyrek már magok lévén, a’ rend helyreállítására szükség többé nem volt. Most megjelenvén a’ főispán a’ tisztujitáshoz fogott’s rövid idő alatt,a’horvátpárt legkisebb befolyása nélkül be is fejezé. Tizenegy, horvát szelleméről, vagy mint az illyrek mondják, magyarismusáról ismeretes tisztviselő kimaradt, így tehát az évek óta függőben volt, és e’kis hon jövő sorsára olly fontos befolyású kérdés, meg van oldva, megoldva az illyrek diadalával, „rokon keblű horvát véreink legyőzetésével!“ Én ki évek óta családi viszonyimnál fogva gyakran megfordulok e’ hű nép közt, én ki a’ politikai mozgalmakat vizsga szemmel tekintém, bátran merem állítani, hogy ezen csapás közvetlenül a’ horvátot, „de közvetve magyar öszszes hazánkat legérzékenyebben sújtja, hogy a’ testvér ősi nevét, ruházatját és czimerét híven őrző horvátban, a’ magyarnak, a’ közös hazának, ügye bukott meg. Annál nagyobb fájdalommal állítom ezeket, minél bizonyosabb hogy ezen kedvetlen eseménynek némi oka a’magyar maga, ki eleinte a’ horvátot elidegenitvén, majd ezen elidegenités szülte illyrismust figyelmére alig méltatva, és a’ horvatismustól kellőleg meg nem különböztetve, legtöbbnyire csak ezt sujtá, és ez által amazt újra növesztő ! De ,,a’ múlt csak példa legyen most’s égve honért bizton nézzen előre szemünk!"mondá koszorús költőnk, és én reményiem hogy épen ezen súlyos csapás a’legüdvösebb eredményü eseménynyé válhatik, ha a’ magyar a'tönyözött horvát testvérnek, kit ellenei úgy is rokonszenvei miatt magyarnak neveztek, baráti jobbját nyújtván, minden pártoskodás romjain, az egyetértés és testvéri szeretet áldáshozó alapját megvetni i igyekezendik.Ez volna a’ magyarnak igazság, méltányosság, sőt önhaszna parancsolta politikája, melly még századok múlva gyümölcsözhetnék dúsan. — A’horvát már megtette az initiativát (kezdeményt), a’ legyőzdölt párt, melly a’főrendek nagy többségét ’s a’ nemesség nagy részét magában foglalja, ő felsége trónja előtt az illyrpártellen őfenségéhez kegyes „Nádorunkhoz’s némelly magyar megyékhez pártolásért folyamodni szándékozik, még elhatárzóbb lépést tett a’ turómezei ne k ) Kinek eszközléséből . A’ szerk.