Jelenkor, 1845. január-december (14. évfolyam, 1-104. szám)
1845-05-29 / 43. szám
PEST, csütörtök máj. 29kén VT ~ ~ - t'. caiknHnval minden héten kétszer: t. vasárnap és csütörtökön. Előfizethetni helyben a’ szerkesztő ’s kiadó tulajdonosnáluriutcza 153dik sz. alatti Trattner-Kiralyi Ux ^ogjelenik a larsa ^iT minden királyi posta-hivatalnál. Az ausztriai birodalomba vagy külföldi tartományokba kívántató példányok iránt csupán a’ bécsi cs.főpostahivatal utján történ e első emeletellen, egyen jőhetik a’ megrendelés. Az Értesítőben mindenféle hirdetvény fölvétetik s pontosan és jutányosan közöltetik. 43dik szám, 1845. Társalkodót ezúttal nem adhatunk. félévben, úgy ezentúl is marad az előfizetés, t. i. „tul számosan jövő biztos Jelenkor és Társalkodó szerkesztősége. I FOGLALAT. Magyar- és Erdélyország. Kinevezések, megtiszt. halálozás. Felelet gr. Dessevvizy töredékeszméire az ipar és kereskedési politika tárgyában. Tanintézeteink körüli sürgetősb reformok IV. Magyar gazdasági egyesület- Zemplényi közgyűlés folyt.és vége. Jótékonyság Budapesti napló. Ausztria (Metternichlignél fényes vigalom ; csehországi küldöttség.) .. .. , Brazília (Polgári háború megszüntetve;békeünnepélyek) Spanyolország (A’ kme nyári utazása iránti készületek ; budget feletti viták; Espartero ’s pártja felőli újabb hírek ) Francziaország (Fejedelmek czélba vett utazásbeli hírek;kamrai viták az erősségek felfegyverzetése ügyét illetőleg.) Anglia (Viktória újabb utazási terve ; Peer reményei’s az izlandiak állhatatossága.) Lengyelország(fadi mozgalmak;zsidók zaklatásai cserkeszek elleni készületek. Értesítő: Magyar- és Erdélyország- 608. ’s ap. kir. Fölsége Forberger Antalt Késmárkon az ágostai hitvallású evang.iskola tanítóját középaranyérdempénzzel díszesiteni, a’ középponti kir. könyvvizsgáló-székkel egyesitett tanulványi bizottságnál megürült ülnökségre Beke Kálmánt eddigi tollvivőt, b. Splényi bányászati gyakornokot főbányahivatali ülnökké kinevezni, ’s Karpf Sándor Győr sz. kir. város tanácsnok , és Karpf Kálmán hites ügyvéd vezetéknevöknek ,,Kar v asyura változtatását kegy. megengedni méltóztatott. A’nm. m. kir. httanács Halwieser Albert nyugalmazása által megürült kiadói jegyzőségre Bozóky Mihályt, az igy megürült irodai jegyzőségre Knapp Károlyt, végre az e képes Petrás Antal halála által megürült két járulnokságra Nürnberger Pongráczot és Kérn Ferenczet lépteté. A’ rm. m. kir.udv. Kamra az oláhlaposbányai k. erdőintézőségre Steyrer József erdészgyakornokot, az alsómagyarországi kerületi bányatörvényszéknél megürült titoknokságra Tarnázy Lajost ugyanezen bányatörszéki iktatót alkalmaz«. Sailer György bosoni czimz. püspök, győri nagyprépost és kanonok f. hó 14kén élte 8dik évében elhunyt. Pozsonyban pedig 18kán Adamkovics Mihály apát társas egyházi prépost , kir. tanács , a’ pozsonyi iskolai kerület tanulmányi főigazgatója. Zágrábban végre Zkén aszkótságban élte 42 ik évében trakostyani gr.Draskovich Sándor: Béke hamvaikra. XX Denewffy töredékesamélte az Ipar és kereskedési politika tárgyában. Hogy t. barátunk a’ B. P. Hiiradó szerkesztője csak most május közepén — majd egy évnegyed lefolyta után a’ Jelenkor 11. 12. 13. és 14. számaiban közlött czikkünk mintegy az emlékezetből már kiesett, elszenderült fölött tart utólagos halotti ítéletet ’s nekrologszerü kritikájával, melly az illetőnek elhunyta után csakugyan legkényelmesbb erre szerkesztői okain kívül, még 100 más okai lehettek, eziránt nincs kifogásunk; de hogy az elhunytat sajátlagos analysise által tört és kificzamított tagokkal idézte fel a’ feledés árnyék-világából—ez iránt feleletre vonandjuk! — Panaszolja ugyan. ellenünk hogy mi is hasonlóképen bántunk vele ’s állítása bebizonyítására felhozta, hogy kedvelt jegyzeteinek egész sergét, mellyeket tulajdonképen a’ múlt télen csak a’ védegylet ellen irányzott — az ipari eszme ellen mondatottnak vettük! — Meglepetve illy szemrehányás által az eltelt hírlapok halmazából az ide vonatkozókat további tájékozásul már épen kiszedni akarók, midőn szerencsénkre (1794. lapjában) néhány sorral tovább következő helyre akadtunk, melly e’fáradságtól felmentett ’s így szól: „nem kételkedünk mi ugyanis rajta egy cseppet sem, hogy a’ gyáripar diszését hazánkban az általunk a’ védegylet irányában felhordott akadályok valóban hátráltatják!“ — Ki nem fog a t.olvasók közül erre imigy felkiáltani : hogyhogy t. szerkesztő úr ha X X jegyű szerző taglalati az ön által felhozott akadályokra nézve előbb,azaz múlt télen nem illettek is, úgy mégis saját elismerése szerint a’jelen május folyamában «csakugyan illenek, ha t. i. lényegeseknek nem tekinthetők! — Mivel pedig czikkünkben ezen véleményt *fentartottuk, melly szerint az elősorolt akadályok ollyanoknak nem tekinthetők, hogy azok által a’ gyáripar keletkezése ’s honosítása lényegesen gátoltathatnék, bár azok elhárítása minden esetre kívánatos — ennek további igazolását is kivíni i igyekezendünk, minthogy t. barátunk megkísértett czáfolatába foglalt állításainak és okoskodásainak nagy nyomóságot látszik tulajdonítani. T. ellenünk fölebbi,általa is szembeötlő betűkkel kijelölt kifejezésével „gyáripar diszlését“ kényelmes házajtócskát nyitott magának, mellyen át mindig tetszése szerint kisurranhat, ha t. i. ezen kifejezésének fogalma meghatározva nincs — mert ha a’ diszlés alatt ollyipar-virágzást ért, hogy gyárosaink a’ külföldi világpiaczokat is elláthassák gyártványaikkal, ’s gyártásban elöhaladt nemzetekkel a’ versenyt is kiállhassák — akkor nemcsak az elősorolt akadályok tökéletes elhárítása követelve,sőt még több más általa nem is említett mindennemű kereskedelmi és iparbeli intézetek létezése szükséges lenne;mert az ipar tökéletes kifejlesztése a’ szép művészetekkel, tudományokkal ’s minden oldalú Műveltséggel legszorosb kapcsolatban áll; de minthogy a’ legközelebb jövőben illy meszszebb kitűzött pályaelérésre senki sem czélozhat — úgy még sem minden ok nélkül vétetett általunk e’ kérdés taglalat alá, váljon nem volna e több viszonyaink tekintetéből igen kívánatos,a’ legfőbb gyárbeli czikkeket legalább szükségink födözésére nézve hazánkban gyártani? — Azonban. ellenünk feladatunk ezen korlátozása ellen így nyilatkozik: „Merő theoriának tartjuk azon szándékot, hogy csak minfogyasztásunkat kívánjuk honi czikkekkel fedezni és műipari készítvények kivitelére ne dolgozzunk, és így gyárstatos lenni ne igyekezzünk, mert nekünk úgy látszik, hogy valamint egyéb munkát, úgy a gyártást sem folytathatni más czélból, mint hogy lehető legnagyobb nyereségre tehessünk általa szert. Ámde az illy nyereséget gyakran nem hazánkon belül, hanem kívül szerezhetni meg, ’s ez oka: miért gyakorlatban az imént feltett szándék nem egyéb ábrándnál.“ De kérdjük: lehetett e ezen kifejezésünk alá, hogy t. i. igen kívánatos lenne a’ legfőbb gyárbeli czikkeket szükségink födözésére hazánkban gyártani, tolni ezen bal fogalmat is, mintha kizárólag csak honi piaczokat kívánnánk ellátni? hogy misipari kivitelre ne dolgozzunk? vagy pedig nem inkább az a kivánatunk tulajdonképi értelme, hogy a’ gyártás fő nemeire nézve legalább annyira törekedjünk, hogy honi készitvényink értékes lenne azok értékével, miket mostanig külföldről hozunk be , hogy az ujlag előteremtett értékekkel a’ nemzeti tőke és erő is gyarapodjék? — Mennyi szó, hogy félre ne értessünk! — De bárhat, ellenünk által előhozott tételünk a’czáfolatban egy kissé ferdén áll, mert értekezésünkben sehol sem mondottuk, hogy készitvények kivitelére ne dolgozzunk — mind a’ mellett ez iránti okoskodásából semmi fontos következtetés nem ered; mert kérdjük: nem fogják é mísiparosink eleinte praeferentei a’ hazai piaczokat gyártványaikkal ellátni, mivel közelebbek — mivel azok fogyasztása bonunkban nemcsak nem megszűriani de napról napra mindinkább növekedni fog ’s mivel ezenkivül azok a’ piaczokon (feltételünk szerint) a’ korlátlan verseny ellen védve lennének? — nehezen keresendi föl eleinte a’külföldi piaczokat, mellyeken a’ concurrentia minden ingadozásinak ki volna téve! de ha még is minden valószínűség daczára. barátunk véleménye szerint gyártványit külföldi piaczokon adná el a’ honi gyáros — olly borzasztó lenne é illy eredmény, nem foglalkoztatná é szinte honfiainkat? nem hozná é hazánkba az itt ujlag előteremtett áruértékeket? nem növekednék é ez által is a’ nemzeti tőke? épen illy eredmény nem tanusítná é népességünk’s iparbeli képességünket legbiztosabban? De ha előbbi czikkünkben kimondottuk is, hogy nincs szándékunk Magyarországot gyárstatussá alakítani, minthogy ezt legközelebb jövőben úgy sem érhetni el, könnyű átlátni,hogy ezen állítás csak auxesisként tekintendő — ámde nem oliy könnyű átlátni, miért kel ki t. barátunk ezen nyilatkozatunk ellen, miután szerinte is az ipar — csak lassú növésű plánta!! — vagy talán csak de futuris contingentibus aggódik? — de ez iránt is nyugtassa meg magát. barátunk , mert az Angolországban olly nagyfokon levő földmivelés is bizonyítja, hogy az utolsót az ipar emeli leginkább; ’s bizonyos, hogy földeink sem maradandóak kopáron, ha honunkban az ipar diszlésbe jövend. Minthogy pedig gyáripar-üzés által a’ nemzeti jövedelem és töke,’s igy a’nemzeti erő is tetemesen növekszik, ’s ez országunkra nézve is igen kívánatos, mindenek előtt meg kelle mutatnunk, hogy népességünk relativ gyérsége a’ honi gyártást lényegesen gátló akadálynak nem tekinthető, hacsak szükségünk födözésérül van szó — minthogy országunk népessége némelly részekben már annyira szaporodék, hogy azokban a’ földmivelésnek minden rövidsége nélkül gyáripar is létezhetik, kivált miután a’ gépgyártás úgy sem igen sok emberkezet kíván, hogy országunk csak néhány töröttebb vidékina’ szükséges gyárczikkek elkészíttethetnének, például azon ausztriai 4 mérföldnyi vidéket említettük, mellyen több másnemű gyáron kivül majd még egyszer annyi gyapotfonal készíttetik,mint a’ mennyi nekünk szükséges, és hogy ezen gyártásfajhoz kivántató munkások jó része Magyarországból tódul oda ’stb. ’S várjon mit felelt erre t. barátunk? — Czáfolatában csak azt találta jónak megemlíteni, hogy „ennek daczára a’ csekély és roszszul elosztott népesség, ha nem is az ország minden vidékeire, de általán véve mégis tény marad, mellynek’s más ide szolgáló okoknak öszszes befolyásából, több baj közt a’ munkabér egyenlőtlensége, és sok vidékem magassága el nem tagadhatólag következik; mit bizonyosan a’ műipar diszlése egyik akadályának kell tekinteni, minden mást elhallgatva már csak azért is, mert azon anyagokat, mellyekre a’ műiparnak szüksége van, ezen körülmény is drágítja.“ — Bár azonban ez utolsó észrevétele a’ pamutgyártásra nem alkalmazható, azon felül kérdjük meg: hihető , hogy a’ honi szükségink födözésére, ’s a’ fő gyárczikkek készítésére megkívántaké 40,50 v. 60 ezer egyednek földmivelésteli elvonatása által valóban annyira felszökkenne a’ napszám , hogy a’ nyers anyagok drágulása következnék be? vagy más szavakkal, meg fogy ez által gyapjú, kender, len, bőr, bor, gabna ’s más nemű terményünk szűkíttetni? — de előbb meg kellene mutatni, hogy ez egyedmennyiség valóban földműveléstől vonatnék el; mivel azonban ezen gyártási fajak 7. részéhez aszszonyok, leányok, serdülők és gyermekek is alkalmasak, kik nagy részben kisebb és nagyobb városunkban földmivelés által úgy sem foglalkodtatnak, t. barátunk ebbel! ellenvetése alig leend nagy fontosságú, hacsak azt nem akarja állítani, hogy földmivelésünk jólléte 40 v. 60 ezer egyedtől függ. — Azonban, miután e’ roppant egyedtömeget úgy sem kell még az idén a’ már annyira veszélyeztetett földmiveléstől elvonnunk, — tehát majd jövő évre, midőn népességünk természetes növekedése következtében körülbelül 140 —150 ezer egyeddel többet találandunk az országban, kik a’ föld-kiosztás alkalmakor elkéstek, újra t. barátunkhoz fogunk az ipar érdekében folyamodni. — Higye el t. barátunk, az emberi nem sokkal gyorsabban szaporodik, mint a’ kereset forrásai, mellyek a’ sorvadás ellen legalább bizonyos időig ovószerűl szolgálhatnának. Jól emlékezünk azon még nem rég múlt időre, midőn a’ katonaságra kivántatott mintegy 40 ezer ujoncz vonatott el a’ földmiveléstől, ’s ez megtörtént a’ nélkül, hogy a’ nyers anyagok drágulása bekövetkezett volna. Ha pedig valaki azt felelné, hogy