Jelenkor, 1845. január-december (14. évfolyam, 1-104. szám)
1845-08-17 / 66. szám
Az egyik részben csupaildom és semmi fölemelkedettség; a’ másik részben viszont egyedül fölemelkedettség és semmi ildom! Nem akarom egyébiránt ez által azt mondani — ’s értsük egymást — mintha honunkban “egyesek” nem léteznének, kikben lelkesedés és eszély párosul. Valóban nem; mert olly egyed, ki mindenek fölött sovárog honunk dísze után,de e’ mellett vajmi jól is tudja, milly tenger bonyodalom közt kell eveznünk, illy egyed felette sok van köztünk, csakhogy nem áll egy soron, és nincs egy organisált párt által támogatva. ’Simez azon fogyatkozás, ez azon baj, mellyen segítni kellene! Mert hiába csak szerfölött kevésnek helyzete vagy jelleme olly független,mikép ha a’kormányiakhoz tartozik,megyőződése szerint “én cas que’ azok útját, vagy viszont ha a’ népszerűekkel fogott kezet,ismét ezek útját merné állni. Ámde, ha volna is elég illy független helyzetű és jellemű, a’mint hogy tán vantán nincs, csakúgy lehet hatása, és annál több lesz, minél számosb fog kezet és vet vállat. Ön maga, tisztelt Barátom — és ezt nem fogja tagadhatni — többször volt már olly esetben, mikor csak felette nagy bajjal játszhatá a’ conciliator szerepét, sőt még, mint a’ védegylet dolgában, néha a’ legnagyobb falladáknak is egy kis gyertyát gyújtani tartá szükségesnek, csakhogy a’ felizgatott szenvedelmek fölötti ellenőrködését tökéletesen el ne veszítse. Mit nem szemrehányásként vagy éppen kisebbítéséül hozok fel. Isten mentsen, mert vajmi jól tudom magamat efféle helyzetbe képzelni és azt kellőleg méltánylani,de csupán azért említem, miszerint Önt figyelmeztessem, hogy az ilyes helyzetben hosszabb időre teljességgel senki nem bírja fentartani magát, ha egyedül saját erejére támaszkodik; mert elvégre okvetlen vagy el fog sodortatni, ha nincs ellentállásra elég ereje, a’ milly esetben néha még akaratja ellen is neveli a’ köz bősznek tűzét, vagy ha ellentállni erős, álbarátnak tartják,kinek szava elhangzik. Azt mondják: ‘futni kell a’ futókkal, miszerint azokat ismét az ellenség felé fordítni lehessen.’És ez némi alkalomkor igaz, de minden esetre veszélyes kísérlet, mellyet én legalább, jellemem és gondolkozási módom szerint,a’ politika mezejére átszállítva,nem szeretnék úgy alkalmazni, miszerint azon megint a’ szenvedelmekkel és csaleszmékkel kelljen transigálni vagy csak kaczérkodni is,és azok által egy kissé sepertetni magát,mihez képest aztán annál könnyebben lehessen üdvös irányt adni azoknak. Szenvedelmeket és falladákat, mint tűzre lobbanó szikrát,mint én hiszem egyes csak fogamzáskor fojthat el. Nőjjenek egyszer nagyra, ’s egyedül öszszesített erő birhat azokkal, vagy semmi. Ezeket előrebocsátva,már most két kérdést bátorkodom önhez irányozni: Legelőször: Van-e Önnek, higgadt kedélylyel szólva, reménysége, hogy a’ kormány magyar és alkotványos szellemben fogja nemzetünk kifejtését eszközleni? ’S másodszor: teszen-e fel Ön olly erőt és olly minden oldalú tehetséget nemzetünkben,mihez képest az minden segítség nélkül, sőt minden akadály ellenére, kivívhasson magának nemzetiesb és alkotványos jövendőt? Ha Ön legkisebb jót sem vár — mindig feltéve, magyar és alkotványos szellemben — a’ kormánytól, ’s más részrül saját erőnket is elégségesnek tartja, mikép nemcsak minden veszélytől megóvjuk magunkat, de elvégre azon állásra is fölemelkedjünk, mellynek eléréséért minden lelkesb nemzet olly szilárdul buzog, akkor a’ politika mezején nekünk közösen nincs semmi dolgunk. Maradjunk barátok, politikai útját azonban járja kiki, a’ mint veleje kíszti, a’ mint keble sugalja. Ila Ön ellenben azt hiszi, hogy a’ kormány elvégre a’ közbirodalom és saját érdekétűl vezéreltetve, hajlandó magyar és alkotványos szellemben cselekedni honunkért,és Önnek e tekintetben csak szikra reménye is van; más részrül, ha Ön mind azon felfedező erőt és tehetséget, melly nálunk mutatkozik, csak annyiban tartja elégségesnek hazánk szebb jövendője biztosítására, mennyiben az a’ kormány részérül nemcsak nem zsibbasztatik, de kellő pártolást is nyer, oh! akkor “Álljon Ön egy pártnak élére, melly,mint mondám,Magyarországban soha még nem létezett’s most sem létezik, és melly egyedül honunk nemzeti s alkotványos kifejtését szomjazza, ’s ekkép sem udvari sem néphegyi tömjéntűl el nem kábítva, majd a’kormánynyal tart vagy azt ellenzi, majd a’ sokaság irányát mozdítja elő vagy annak ellentáll, a’ mennyiben föczélját, nemzetünk alkotványos kifejtését t.i.jegykor az egyik, máskor a’másik rész mozdíthatja jobban elő, vagy hozhatja veszélybe inkább.” Senki nem olly alkalmas mint Ön, illy pártnak alakítására,mert senki nem bir mind azon tulajdonokkal mellyek ennek eszközlésére szükségesek, olly bő mértékben, mint éppen Ön. Lépjen tehát elé,’s legyen legnagyobb jótevője honunknak, mellyet csak úgy menthetni meg, és egyedül úgy emelhetni magasbra,ha nemcsak azon veszély távolittatik el tőle melly felülrül jő, de az is, melly a turul fenyegeti,és ha nem egyedül azon jó háramlik rá,mellyet csak mi tiszta szándékunk de csekély tehetségnek vagyunk képesek rá árasztani,hanem az mind azon kedvezésekben és előnyökben is részesül mellyek után kormányi pártolás és udvari rokonszenv nékül hiába törekednénk. Alkosson Ön olly mezőt — ’s pedig higgye el, csak Öntil függ ,mellyre minden becsületes és higgadt gondolkozása ember vonakodás és álszégyen nélkül léphessen, mellyen se vak engedelmesség, se vak ellenzés, általjában semmi ‘vakság’ne uralkodjék; mellytül ehez képest szintolly távul legyen tartva minden hízelgő, csak szolgateremtésekhez illő szellem,valamint más részrül mind azon ujhuzó,daczczal teljes, betyársággal fertőztetett legénykedés se verhessen azon gyökeret,melly pajzán szesz valóban nagyobb veszélyek közé helyzi létünket — mert sympathia helyett antipathiát kénytelen gerjeszteni ellenünk — mint a’ millyest ezrek legméltányosb magatartása hozhatna helyre. Ekkoráig áltálján véve vagy csúszott mászott a’magyar, ha honára valami kedvezést sóvárgott hozni, vagy olly kevély, olly fenyegető, olly hörcsökös állásba téve magát, mintha tudja az ég milly erő támogatná “szavakkal villámló és mennydörgő” indignatióját;holott a’csuszómászó még a’legigazságosabb ügyet is koczkára állítja,míg az erő nélküli felfuvalkodottság nemcsak mosolyt, de a’dráma végén okvetlen lesújtó hahotát gerjeszt; és akárki mit mond is,elvégre csak azon férfiúi komoly méltóság képez a’világi események zivatarai közt igazi súlyt,mellyet mai időkben még a’ leghatalmasb sem bir úgy kedve kénye szerint lóbálni, melly méltóság jogszerűségen, saját megbecsülésen, mások tiszteletén, és mindenek fölött ezen két szentirási elven alapszik: ,,A’ mit nem akarsz, hogy mások cselekedjenek te veled,te se cselekedd azt másokkal.” — “Adjátok meg a’császárnak, a’rai a’császáré, és az Istennek, a'mi az Istené.” Tűzzük ezt zászlónkra, ámde e’szerint cselekedjünk is szorosan, ’s okvetlen meg fogjuk szerettetni nemzetiségünket, alkotványunkat,pedig ez volna ám a’ lehető legnagyobb nyereség! Mellyet azonban teljességgel nem biztosíthatunk magunknak,mig mindazon gamm-és betyár-féle kicsapongásoknak, mellyek újabb időkben annyira fertözteték ügyünket és minden derekabb emberben okvetlen émelygést okozanak, mi magunk féket nem vetünk, vagy azokat indignatioval vissza nem utasítjuk. Mi magyarok az ausztriai közbirodalommal egybe vagyunk házasítva.Nem ugyan egy korona,de egy fejdelem alatt állunk. Illy körülmények között a’ # Milly kevéssé tudja magát helyzetünkbe gondolni nem egy honi bölcs, arra a’ Pesti Hírlap 505 ik száma uj bizonyságul szolgál, hol Francziaország czim alatt, e’ következő áll: “A’ Constitutionnel, Thiers lapja, nagy győzelemmel fogadja a’ romai alkudozások sikerének hírét. Ismét egy ügy, mond,(az első a’ kutatási jog ügyében május 29ei londoni szeződés) mellyben a’ kormány akaratlanul a’kamara útmutatását követve, az ellenzék kezdeményezése folytán,teljes sikert nyert.szám, még olly országokban is, mint Francziaország, ’s olly minister is mint Guizot, kénytelen ollykor az ellenzéktől jövő impulsus szerint eljárni, ’s az ellenzék nem marad mindig nemleges téren,’s bizonyos úri ember a’ sz. gróli levél elemzésében még is általában, minden kivétel nélkül, az ellenkező tant akarja felállítani, ’s különösen minden áron épen Magyarországra reá akarja disputáini, holott ha ez a’ világon bárhol is állana általában, nálunk bizonyosan nem állhat meg jelen körülményeink között.” Nincs arra sem idő sem hely,hogy ez alkalommal hoszszas elemzésekbe ereszkedjem; hadd hozzak ehez képest, egy rövid párbeszédet fel, mellynek tanúja nemrégiben voltam,és melly talpraesettségénél fogva tán elég világosságot terjesztend az egészre. 1*. “Angliában, Francziaországban, még keményebben lép fel az oppositio, mint nálunk. Minek scrupulisálnánk és tágitnánk tehát mi magyarok?” legnagyobb a’ legsürgetőbb “kellőség” tehát mi? Bizony nem egyéb, mint ezen egybekötött állapotunk teljes méltánylata,a’viszonti érdekek minél tisztábbra hozása, és az innen elvégre kifejlő eredmények lehető legbarátságosb alkalmazása. Montesquieu szerint feladatunk, melly minden complicalt állapotnak egyedüli elrendezője vagy legalább enyhítője, mindenek előtt tehát az,que nous fassions bon ménage.Hiszen, tudja az ég, külsőre nézve tán transit,de belsőkép bizony nem a’ legőszintébben éltünk eddigelé vicissim, úgy hogy e’ tekintetben a’ viszonyos okulásnak már itt lehetne ideje! Csak egy példával akarom e most érintetteket illustralni. Ugyan kérdem Önt, tisztelt Barátom Deák,volna-e valami hasznosabb és lehetne-e ránk magyarokra nézve, mindent mindenben véve, valami hasznosbat kigondolni, mint minden évben Budapesten rendesen négy hónapig tartandó országgyűlés? Én nem hiszem.Mert a’ legegyszerűbb háztartásban is elkerülhetlenül szükséges az évenkénti zárszámolás, ’s ezhez képest annál mellőzhetlenebb olly bonyodalmak és annyira hátramaradt körülmények közt, mint a’ millyenek közt mi sinylünk. — És aztán, mert mi magyarok — és erre bizony volt elég ok — sokkal bizodalmatlanabbak és gyanakodóbbak vagyunk,mint más nemzetbeliek, ’s ekkér rendszerint annyi időt vesztünk el, míg egymást viszonyosan megszagolnék, a’ dologhoz kezdenénk ’sat., honnét aztán, mint a’ tapasztalás mutatja, hónapok fecséreltetnek el, és a’ mi történik,az az országgyűlés legutolsó napjai — sőt pillanatainak műve.Ugy hogy ha valamibül lehetne csendes de gyökeresb kifejlésünk eredményét várni, az nem volna egyéb, mint évenként jó renddel tartott,és nem annyira pejoráló mint dolgozó országgyűlés. Ámde kérdem — ’s tegyük kezeinket mellünkre — mai viszonyunkban a’ kormánynyal, mellyet csak hypocrita vagy az nevezhet ‘bon ménage’-nak, ki erősebben vágyik az után, hogy a’ világ előtt valami szép comoediát játszunk, mintsem hogy az igazi egybehangzás áldásit élvezzük, kérdem, okosan cselekednék e’a’ kormány, ha minden három év helyett évenként belepczézné magát azon szerfölött kellemetlen helyzetbe, mellybe többé kevesebbé újabb időkben minden országgyűlés belésodorja azt ? Bizony nem is volna esze, hogy ráálljon , sőt tán még maga is sürgesse mindazon botrányok évenkénti ismétlését, mellyek minden elégséges pótlás nélkül, nőttön nőve disztelenítik komoly és méltóságos állásukat mindinkább vesztő országgyűléseinket ’sat. ’sat. Egybeházasított létünk mellett, mellyet soha nem szabad szembül szalasztanunk,azt sem vehetjük elég komolyan fontolóra, hogy összeköttetésünk feloldhatatlan, és mi magyar és alkotmányos szerkezetűek vagyunk;házas párunk szelleme ellenben főkép német és tiszta monarchicus —---------- a’ mi természet szerint annyira növeszti vitorlázásunk nehézségeit, mihez képest olly sokszori felsülésünk bizony nem csuda; ámde óhajtható volna, miszerint e’ tekintetben a’ végett, hogy valahára üdvöskézést érjünk mint eddigelé, honi politikai hajósaink egy kissé okulva,hagynának fel mindazon, sehol ugyancsak igazán ki nem próbált, és egyébként is szövevényes körülményeinkhez éppen nem illő hazaboldogítási kísérleteikkel, mellyeket újabb időkben olly aggasztó tömegben sajtoltak ki, részint könyveikből, részint álmaikból. Mert valóban, míg a’ fiatal hév hitele áll honi dolgaink tekintetében tulsulylyal, midőn tán még a’ leghiggadtabb férfiak is csak alig képesek olly annyira komplicalt machinánk kitisztítását és reformatióját jó sikerrel eszközleni , mindaddig szebb jövendő — melly teljességgel nem lehet csupa véletlen dolga, de arra czélszerű ápolásunk is megkívántatik — bizonyára nem mosolyoghat élőnkbe. S. “Anglia, Francziaország nötelen állapotúak; mi ellenben házassági viszonyokban vagyunk; továbbá Magyarország sem nem Gallia, sem nem Britannia - -----’s végre ita Angliában vagy Francziaorszában a’kormány fölibe nő az oppositio,ez legott ‘ex natura rei’ kormánynyá válik; midőn ha nálunk nőne az oppositio a’ kormány fölibe, Cex natura circumstantiarum’ minden törnék , szakadna ’sat.” Ezt sem látjátok át kedves gyermekeim!S aztán mégis elég egy ügynek, hogy ne mondjam,elég vakmerőek vagy merő vakok vagytok nemzeti kalauzokul tolni fel magatokat ? 394