Jelenkor, 1845. január-december (14. évfolyam, 1-104. szám)

1845-12-04 / 97. szám

urnák együttmunká­­s érdekegyesitő testvér házhoz küldve pedig egész évre 10, te»® ^ F-i*.«——.................—„—„----- , K alföldre pedig az ország ’s kapcso­latos részei minden kir. postahivatalinál ’s a’ szerkesztőségnél Pesten uri­ utcza 453 sz. Trattner-Károlyi-ház első emeletén, bármi biztos alkalom által, vagy szorgalom- és gyorskocsi útján. ^ Jelenkor és Társalkodó szerkesztősége. FOGLALAT. Magyar- és Erdélyország. Kinevezések; ’s elő­léptetések; névmagyaritás; fölhívás a’nemzeti színház részéről; úr és paraszt; őszinte szózat Vásárhelyi komoly szavára; horvát tartománygyülés; lapszemelvény; Somogy, Gömör és Jászkunság közgyűlése; jobb-e botozni vagy zsinegeim? a’ bús Hegyalja in­­dul; budapesti napló. Portugália. (Mozgalmak a’ hadseregnél; Congo sze­­recsen királyfi Lissabonban.) Spanyolország. (Követválasztások eredménye; Prim iránti rokonszenv újabb jelei; Romávali alkudozás megszüntetve; katonakormány.) Francziaország. (Statistikai adatok; olasz menek­­vők; kamrák egybehivatása; javítások a’ közoktatási ügy körül; afrikai hírek.) Anglia. (Új meg új izgatások; protestáns szövetség; bur­gonyarothadás ellenszere; repealadó.) Értesítő; dunavizállás; pénzkelet; gabonaár. Hegyá r* és Erdélyorság. Ő cs. ’s ap. kir. Fölsége D­o­b­o­k­a­i Antalt erdélyi k. udv. kancelláriát fogalmazó gyakornokot ugyanott tisz­teletbeli udv. fogalmazóvá, továbbá nagyváradi Hor­váth János fogalmazó gyakornokot az erdélyi k. kor­mányszékhez tiszteletbeli fogalmazóvá méltóztatott leg­kegyelmesebben kinevezni. A’ amlgy magy. kir. udv. kamara Römisch Fe­­rencz tárkányi k. sótárnokot saját folyamodására hasonló lisztiminőségben Dunavecsére; továbbá Keszlerffy Károly ipolysági ellenőrködő sómázsamestert szinte sa­ját kérelmére, hasonló tisztiminőségben Egerbe; ez utób­binak helyére Ipolyságra pedig Szepessy Ferencz szucsani­k. ellenőrködő sómázsamestert helyezte által. — Nem különben Jagasits Alajost lippai k. sóhivatali ellenőrt körmendi k. sótárnokká léptette elő; —a’ mun­kácsi k. sóhivatalnál Halavách Elek előléptetése által meg­ürült ellenőrségre pedig V­e­c­s­á­n­y­i Miklós homonnai ellenőrködő k. sómázsamestert, ’s végre a’ komáromi k. só­hivatalnál Novák János halála által ürességbejött pajtnőri állomásra I­za­e­l­y Miklóst cs. k. pattantyús-őrmestert al­kalmazta. Öcs. és ap. kir. felsége Gy­ő­r­y Jánost sz. kir. Kő­szeg városa plébánosát,prépost*­, N­­en­d­r­e­y Pál k. ud­­varnokot pedig ,kir. tanácsos* czímmel diszesiteni leg­­kegy. méltóztatott. Ő cs. ’s ap kir. felsége Jurenák Andrást eddig ur­­völgyi bányagondnokot körmöczi bányamesterré, továbbá Priekopp Ferencz vindschachti másodosztályú bánya­gondnokot vindschachti első osztályú bányagondnokká méltóztatott legkegy. kinevezni. A’ amigy magy. kir. udv. kamara a’budai k. kamrai főpénztári hivatalnál Hesz Ignácz nyugalmaztatásával megürült pénztár-tiszti állomásra Dömötör Alajos já­­rulnokot,’s az imigy megüresült járulnoki helyre Sie­be­n­­­i­s­z­t Zsigmond díjasgyakornokot alkalmazta; dí­­jasgyakornokká pedig Grünn Ferenczet eddig kamrai számvevő-hivatali díjtalan gyakornokot nevezte ki. A’ nmlgy magy.kir. udv. kamara a’ győri k. sóhiva­talnál megüresült mázsamesteri állomásra Kovács An­talt eddig ungvári k. sómázsamestert alkalmazta. D cs. ’s ap. kir. felsége Vágner Ádám mérnöknek Várnayra, Klausenplas Károly sebész és szülész mester­nek Vizayra változtatását kegy. megengedni méltóztatott. Nemzeti színház. Az igazgatóság rendeleté­ből N­é­m­e­t­h­y Gábor úr, vidéki színész , felszólittatik, hogy hollétéről alulirttat értesítse, vagy korábbi kivonata következtében azonnal Pestre jővén, tehetségeihez mért fizetés mellett, az énekes karban kezdje meg foglalkozá­sait. Pesten, november 30-án 1845. Szigligeti titoknok. Ur­na paraszt. Hazánkban sem az urnak nincs jó dolga sem a’ parasztnak; ez világos... Csak az a’ kérdés, hogy vájjon miért? Felelet: mert abnormis (­idomtalan) állapotba jutottunk általjában! Ugyanis, azt mondá valamellyik kormánybölcs, hogy ő a­ jól elrendezett álladalmat úgy nézi, mint kocsit, melly­­ben a’ mének arányosan húznak... Úgy van!... A’ közszükségek azok, mellyeket egyiránt kell viselni mindenkinek a’társadalmi körben, különben oda ju­tunk, hogy a’ fenebbi képre viszszatérjek, miképen a’ nem arányosan befogott lovak egymásután kidől­nek a’ hámból ’s az álladalom kocsija megáll... De valami rendkivüli idomtalanság is az, hogy a’ magyar álladalmi kocsi (a’ közszükségek viselé­séhez) épen azok nem járulnak, a’ kik legtöbb erő­vel bírnak,’s ekként itt nem is az a’ baj (­igazán szól­va) hogy a’ tehetősek nem arányosan járulnak az ál­ladalmi terhek viseléséhez, hanem inkább az, hogy a’ legtehetősebbek még csak nem is járulnak,’s hogy­­ ekként a’ közjó még csak helyből sem mozdulhat! ([szépen vagyunk!...) A’ baj nagy is; nem is; nagy; ha az 1. részedik czíme erköltsös ([makacs), ’s be­látással nem biró teherviselőkről szólna, mert akkor az álladalmi kocsi nem sokára megállna, ’s mint ócs­kát szétszedhetnék. Ellenben a’ baj lehet nem is nagy; mert (szerencsére) az Iső rész­edik czíme em­berekről szól; kik az ész verőfényénél a’ dolgokat i­­gen világosan átlátják ’s kik ekként koránsem ön­tudatlan lovak, hanem okos ’s éber öntudattal biró lé­nyek lévén, önként ragadandják meg az álladalom terhes kocsiját, ’s arányosan viselendik annak ter­hét. — Igenis, ’s ez leend a’ szabadság és ész leg­szebb diadalmenete! mellyre felvidul az egész haza... ’s mint harmatos éj után a’ növény szokott, igézőleg felfrissül!... De félre fátyol! rebbenj föl, hadd lássuk a’gyász képeket... az idomtalan állapot ered­ményeit... A’ kormány szivére véve azon idomtalanságot, hogy hazánkban egyedül a’paraszt visel minden ter­het fát egy katonáskodást kivéve, mit azonban már ma szinte a’ parasztra rovunk, a’ nemesség ellenben az I. rész 9. czíme szerint minden tehertől mentesít­ve van; valamint egy rendes gazda nem nézheti a’ rendetlen gazda kezeléseit a’ nélkül, hogy rajta i­­gazítni ne szeretne; úgy tőn kormányunk is; látva e­­zen aránytalanságot azon ügyekezett, hogy a’ne­­messég is osztozzék a’haza terheiben a’többi adó­fizetővel. E’ czélt azonban a’ vonakodás miatt egye­nes úton nem érhetvén el, közvetett indirect adó által kívánta eszközleni, p. o. sóár-felemelés által. Ide já­rult a’ harminczadi tarifa; item, hogy a’ paraszt nem­csak katonáskodni tartozik, hanem még katonatar­tással, átcsinálással is ’stb. Felfogván a’ fonalat,a’ magyar nemesember te­hát egyenetlen adót fizet a’ harminczadban és a’ só­ban, csak az sajnálandó hogy ezen teherben a’ pa­raszt is részesül, ’s igy ő közvetlen fdirect) adót is fizet és közvetettet ( indirect) is! e’ mellett katonás­kodik; katonát tart; utat csinál; utivámot fizet; ur dol­gára jár; dézmát ad; szóval a’ lengyel mondás szerint annyira el van foglalva, hogy fejét sincs mikor meg­vakarnia, ... mert, ha veszem, hogy egy évben 365 nap van, ’s egész telkes jobbágy 104 napot dolgo­zik urának !gyalog napszámul) már most, ha ve­szem, hogy egy évben 52 vasárnap van, azon felül 14 ünnep, több helyen még o­lyas félünnep is vagy annyi, t. i. keresztjáró napok, azután búcsúk, tem­plom- és temető-szentelések, lakodalmak, úriszékek, perceptiók, levélhordások, hoszszúfuvar, ölfavágás ’stb., mindezek bizonyosan ismét jókora mennyiségű napot kívánnak, és igy közel 200 napocska oda len­ne; mihez véve még az idők viszontagsága, havazás, esőzéseket ’s a’ majd országszerte járhatatlan leg­alább két hónapot; úgy hogy ezekhez még egy kis betegeskedés járulván (mint ama híres és köz ma­gyar betegség a’ csömör, hidegláz­ a’ baj-szűnna­­pok sorába s mint a’ hajósoknál: Windfeier) igy leg­alább 200 nap az, mit a’ paraszt ember magáénak nem mondhat; ’s igy maga szükségére alig marad 150­— 160 napja. — Ebből magának tűzi ’s épü­leti fákért szántásra, vetésre, aratásra, cséplésre vagy nyomtatásra, őrlésre ’stb. váj­jon telik? ’s ho­gyan telik?... Ez okból nem csuda, ha minden szük­séges nevelés nélkül szegény, gyenge vagy szilaj a’ magyar paraszt, mert magára úgy szólva elegendő gondot nem fordíthat; mert indolentiája mellett kellő physikai ideje nincs rá... ’s pedig­­ úgy van!) qui ha­bet tempus, habet vitám! (kinek ideje van, élte is van) igen talpraesett régi közmondás ...Mikor művelje magát elmére’s egyebekre nézve? ha nincs ideje’s ösztöne az árvának! Lássuk mármost: hogyan áll a’nemesség leg­nagyobb része? Bizony sehogy sem, mert ez jobba­tlan henye-osztály (classe cisive) mellyet egy jó rész­ben renyhévé ten a’törvény, midőn róla minden ter­het levett; ennek állapotja hasonlít a’ czifra lóhoz, mellyet ha befognak ft.i. szükség idején) húzni nem akar, hanem csak ficzkánhoz, ágaskodik ’s czifrázni szeret. Valaha mégis legalább katonáskodott, ámde az 1791:66d. 1802:1.2d.,1807:1.1808:6d. 1830: 7d.’s több illyes törv.czikk értelmében ez egyedüli terhet is szépszerivel a’ szegény pór vállaira hárít­ván, hadd ótalmazza a’ földet, mellyben munkabérén kívül semmi tulajdona nincsen­ azóta a’magyar ne­mesember, úgy szólva tökéletes sinecurista... ’s i­­gen igen keveset kivéve valóságos parasit, vagyis másokon élősködő növény ’stb. A’ magyar nemes látva, hogy kereskedése nincs s még pedig sem kül sem bel) legalább a’hazában szeretett volna közle­kedési vonalakat alapítni! De honnan? A’paraszt nem bírja! azt jól tudta. Innen eredt az eszme, hogy a’ haza köz jóllétére a’ nemesség is terhet viseljen! t. i. a­ magyar nemesség észrevette, hogy aljas pan­gásából más mód nincs menekhetésre; hogy bel- és külföldi kereskedésre mellőzhetlen kellékek a’ jó közlekedési eszközök. Igen ám, de vájjon miből te­remtse azokat elő? Ki adjon azokra pénzt? A’ pa­raszt? Ez többé nem bírja. Mert ki a’ magyar parság keresztjét ismeri s pedig közöttünk vannak ők ... u­­gyan hogy ne ismérnék azt?) bizonyosan látva már is görnyedezésüket, vájjon akadhat e még olly szív­telen ’s igazságtalan, ki még a’vasutat is zsibbadt vállaira sújtsa? De minek a’ sok szó? Hiszen már többen vagyunk, kik átlátjuk, hogy a’ közszükségek pótlásához közterhek viseléséhez járulni kell az ed­dig attól mentes osztálynak is; sigy előre fog halad­ni a’ közjóllét, mellyben kiki magáét is előbb utóbb fölleli. Adózni szükség urak, mert valamint az igaz, hogy a’ hazának is vannak szükségei, úgy az is meg­­czáfolhatlanul az, hogy ki —legyen ur vagy paraszt — milly mértékben él a’haza javaival, szintazon a­­rányban részesüljön a’ haza közjavát eszközlő ter­hek’s kivonatokban is, különben ha fedezetlen ma­radnak a’ közszükségek,mint a’honi jóllét emeltyüji, hanyatlani fog hunnia’s végtére is el kell hunynia!... Z o m b o r y Leopold. A pest* szegedi csatorna ügyében Vásárhelyi Pál ur komoly szózatára, egy őszinte szózat. V. ur folytatva komoly szózatát, általmegy Beszédes ur tervének taglalására, ’s ennek kezdetén —azt vall­ja: ,,hogy a’ Duna és Tisza között létező emeltebb földhát 8—9 mérföld távolságban 6 —9 öllel fekszik magasabban a’Duna legkisebb vizénél és 18 — 21 öllel a’ Tiszáénál.“ Itt V. ur alkalmasint kelepczébe kerül, mert én ellenben azt vallom, „hogy azon föld­hát Beszédes vonala szerint a’ bugaczi Szekerczés­­tó tájékán tetőpontját éri, ’s alig 7 öllel áll maga­sabban a’Duna legkisebb vize felett;“­ ’s minthogy a’ 7 ölhez vágó magasság is csak néhány száz ölben létezik, ha 8 —9 mérföld távolságot veszünk, lelki— ismeretesen V.ur fentebbi adatát t. i. a’ 6 — 9 öl ma­gasságot 3 — ö­ln ölre kívánom devalváltatni, és pe­dig a’ 6 'A öl emelkedés is csak mintegy ezer és né­hány száz ölben létezik, azontúl leszáll a’ 6 ölre, és ez is két ezer öl körüli távolság után az 5 ölre, ’s igy aránylag a’ 8 —9 mérföldben, az egész földés­zet ([terrénum) sebesen hanyatlik a’ 4 és 3 ölre.K­ép­­zeljük most ezen adatokat a’ V. ur által közlöttek helyébe iktatva, roppant lesz a’ különbség, és pedig épen a’ csatorna legkérdésesb szakaszánál a’ kiá­­latandó földköl és költségvetésben; mert V.ur 8—9 mérföldben, tehát nagy távolságban 6 —9 öl magas­ságot vett a’ Duna kis vize színe felett, holott 9 nincs is, 6 pedig csak néhány ezer ölben van. ’S azért, mi­vel ezen különbség roppant, ezennel ünnepélyesen felhívom V. urat: vagy vonja vissza hamis adatait 97dik szám 1845. PEST, csütörtök december 4-én lebinnik a­ Társalkodóval minden héten kétszer: t. i. vasárnap és csütörtökön. Előfizethetni helyben a’ szerkesztő ’s kiadó tulajdonosnál úri utcza 453dik sz. alatti Trattner-Károlyi ház első emeletében egyebütt pedig minden királyi posta-hivatalnál. Az auszriai birodalomba vagy külföldi tartományokba kivontató példányok iránt csupán a’bécsi cs. főpostahivatal utján történ­elsé emeletellen, egy f­el­hetik a’megrendelés. Az Értesítőben mindenféle hirdetvény fölvétetik s pontosan es jutányosan közöltetik. "

Next