Jelenkor, 1846. január-december (15. évfolyam, 1-103. szám)
1846-01-15 / 4. szám
PEST, csütörtök január tökén Megjelenik a’ Társalkodóval minden héten kétszer t. i. vasárnap és csütörtökön. Előfizethetni helyben emeletében , egyebütt pedig minden királyi posta-hivatalnál. Az ausztriai birodalomba vagy külföl megrendelés. Az Értesítőben mindenféle hirdetvndik szám 1846. ai helyben a’ szerkesztő ’s kiadó tulajdonosnál úri utcza 463dik szám alatti Trattner-Károlyi ház első ilföldi tartományokba kivántató példányok iránt csupán a’ bécsi cs. főpostahivatal utján történhetik a’ épy fölvétetik ’s pontosan és jutányosan közöltetik. ®£2£*Teljes számú példányokkal még szolgálhat a’ szerkesztőség. FOGLALAT: Magyar- és Erdélyország. (Előléptetések; megtiszteltetés; jótékony ajánlat a’ magyar keresked. társaságtól; halálozások; honszeretet és nemzetiség; Pestalozzi-ünnepély; Tiszaszabályozási ügy; Arad és Esztergom megyék közgyűlései;sárospataki tisztújitás; Ssékés Csaba váltsága; budai tunnel-társaság; budapesti napló.) Amerika. (Oregon kérdését illető alkudozást az angol és amerikai kormányok ismét megkezdették; a’congressus alakulása ’s bizottságok kinevezése) Anglia. (Peel terve a’ gabnatörvények ügyében; a’ tory lapok ez elleni kikelése; az eltörlendő gabnatövények által a’ jószágbirtokosak és haszonbérlőkre hárulandó károk; Liverpoolban egy víztartó szétpattanása; a’ Times és Sun közleményei.) Francziaország (A’ kamrák ülései; alelnökök választatnak; újévi tisztelgések a’királynál; Szajna kiöntése; az ellenzék a’ válaszfelirati bizottság kinevezésnél is kevesebbségben maradt.) Német ország. (Liszt Frigyes a’ német nemzetegységről statusgazdászati szempontból ’s védvámpolitikáról) Olaszország. (Miklós czár Velenczébeni tartózkodtáról pár adat.) Oroszország. (Az orosz czár névnapjának megiillése Sz. Péterváron.) Értesítő; dunavizállás. Hungárin Erdélyuraság. Cs. kir. főherczeg István, ő fensége ismét ift bizonyságát adó népnevelésünk ügye iránti magas figyelmének, — midőn kecskeméti oktató Bátky Károly, elemi iskolák számára készített olvasókönyvét, öcs. kir. Fenségének Prágába megküldvén, a magas kegyü pártoló, a’ hódoló irót kegy. figyelméről’s méltánylásáról hozzá intézett levélben értesittetni méltóztatott. Moeser István gyakornok budai főpostaigazgatósági járulnokká lan kinevezve. A’rungu magy. kir. udv. kincstár az alsómagyarországi k. kerületi bányaszéknél megürült másod-irnokságra Hell Antal ottani harmadik irnokot;ennek helyébe harmadik írnokká Horváth Károly beszterczei k. bányakamra-igazgatósági Írnokot, végre az ezen k. kerületi bányaszéknél ürességben volt negyedik irnokságra Gaibi Eduard beszterczebányai k. helyettes bányabirósági Írnokot alkalmazá. Jótékony ajánlat a’magyar kereskedelmi társaság részéről. — Hogy intézetünk nemcsak saját hasznával mozdítsa elő a’nemzeti közvagyon gyarapulását ’s hogy ne vettethessék szemére,miként ő is csak kereskedőileg azon elv szerint működik,mint bármelly más egyes csak erszényét ismerő kereskedő, mert fájdalom, nálunk a’ gyanúsítás és kajánság nem kimél semmit a’ világon, — tudtául adja a’ t. ez. közönségnek, miszerint megnyitá, miután e tél közepe a’ fagygyal együtt beállott, az intézet t. ez. választványa hozzájárulásával raktárait, mellybe burgonyát vásárolt jó eleve jutányosan, hogy azt az eredeti áron, ’s kinél a’ nyomor legfelsőbb fokát érte, annak ingyen is részlegekben kiszolgáltassa. Van pedig burgonya 15,20,25 ’s 30 váltó garason zsákonkint,noszlopi minőségű, melly hazánkban legjobbnak tartatik. Ki használni akarja ez ajánlatot, az jelentkezzék délután 3—5 közt az intézet irodájában (Coburgház, felső-dunasor).— A’magyar kereskedelmi társaság választványi üléséből. Halá l o z á s. Egy szenvedő honfi társunk azon ember-osztály közül, melly még csak néhány évtized előtt hazánkban úgy szólván páriául tekintetett, Kovacsóczy Mihály h. ügyvéd, 15 hónapi betegeskedés után f. hó 13 kán délelőtti 11 óra tájban halt meg mellvizkórban. — K. M. olly időben kezde ’s folytata nálunk irodalmi vállalatokat, minőben Fulton az angoloknál a’ gőzhajózást, ’s ha ennek lángeszével birondott is,még sem viszik koporsója lepelszéleit országnagyok v. méltóságosak, mint viendik például Francziaországban Mairek Hugo Viktorét. Ez a’ kor hibája. Övéit a’feledés szelíd nemtője leplezendi be. Béke tehát hamvainak! Ugyane’ napon délutáni egy óra körül a’ derék ’s munkás Manno Alajos is elhunyt. S. A. Holezeretet én nemzetiség. Átalakulásunk első évei mutatják már, hogy más,korábban haladni kezdett nemzetek intézményeit használjuk nagy részben mintául,—látjuk,mint igyekszik a’ tespedési álomból fölébredt nemzet gépébe illeszteni a’ csendes reform utján sok eredményt,—mellyekhez más nemzetek csak véres harezok és számtalan küzdés után jutottak;—ugyanezen ügyekezet nyilványos és legális kijelentése adott alkalmat azon gyanusitgatásokra, mellyek békén haladni kívánó nemzetünkre —mivel más,korábban és messzebb haladott nemzetek intézvényit rokonszenvvel átkarolá,—magát az előzvényt, t.i. a’ forradalom iránti sympathia bélyegét is reá nyolnák! — mintha ez eredvényeknek mindig csakugyan azon előlényekből kellene folyni, mintha oly eredvényekhez, csak erőszak vezethetne, ’s el volna zárva örökre, békén haladni és iparkodni kívánó nemzetnek,az út( Mennyire azonban tagadni nem lehet, hogy alkotványi reformunknál, vagy hogy conservatively kifejezéssel éljek, alkotványunk kikerekítésénél más alkotványos nemzetek beléletébe tekintenünk és azoknak mi módon történt kifejlődésükre figyelnünk szükségképen kell, é• annyiban való az is, hogy az alkotványi reform kérdésinél fordulnak olly tárgyak is elő, mellyek tisztába hozásán a’ külföld institutióinak bármilly bő forrásai keveset segíthetnének, itt majd kizárólag tulajdon erőnkből kell meríteni, itt más példák alig léteznek, — illyen a’ nemzetiség ügye! — ez eredeti, saját ügyünk, — a’mennyiben t. i. nemzetiségünk fentartása ’sélénkebb virágzása nyelvünk és eredeti szokásunk fentartásától függ;—de a’ mennyiben nemzetiségünk lényegébe van már szőve az alkotvány, az olly kapcsolatban vagyon az általányos civilisatióval (hacsak egy külön civilisatiót nem akarunk teremteni,egészen eltérőt, idegent, —a’ többi európaitól, mint például, az arábiaju Syria tág sivatagjain) hogy nemzetiségünk egyik alapjának t. i. nyelvünknek, — annak másik alapját t. i. alkotványunkat alárendelni, vagy épen alkotványunk javítását, nyelvünk és némi régi intézményink iránti féltékenységből *) még néhány évtizedig halasztani, annyit tenne, mint nemzetiségünk ügyét lerontani! miután nemzetiségünk nemcsak nyelvben és ősi szokásokban, —mint többen gondolják, t. i. kik nem igen szoktak gondolkozni, hanem az alkotványban is gyökerezik— ha ezt nem ápoljuk, nemzetiségünknek is előbb utóbb ki kell veszni. Alig van tehát alkotványi reformunk ügyében kérdés, mellynél más nemzetek átalakulási processusait figyelembe venni nem válnánk kényszerűvé; alig létezik kérdés, mellynél eszünkbe nem kellene, jutnia, hogy mi is egy töredéke vagyunk az európai civilisatiónak, mellynek kebléből ha egyszer kisodortatunk, megszűntünk lenni. — Sokan azt vélik, hogy aristokratiánk azon részének, melly a’ haladás zászlója alá lépett, főczélja:demokratia! — én azt vélem,hogy igazi czélja még az úgynevezett rohanva haladó pártnak is, nem egyéb, mint: önérdek! ők átlátták hogy az európai civilisatió közepett, e’ régi privilegialis állapotban maradnunk többé nem lehet, különben kisodortatunk,— ez az egész! — Hazánkban jelenleg a’ demokratától szintolly kevéssé tarthatni, milly keveset tart a’ Budapesti Hiradó a’ centralisták felelős kormányától.—Nemzetünk aristokratiája,hogy úgy szóljak, mivel több része, aránylag sokkal több figyelemmel kezd viseltetni az idegen nemzetek intézményei iránt, mint eddig. Sokkal többet olvasunk ’s többet utazunk jelenleg, ’s talán kevesebb fényűzéssel’s kevesebbé anyagi élvezetek megismerése végett, mint ezelőtt, és midőn kijutottunk végre a’ civilisatió tengerére, és látjuk, hogy mind az,mit a’nagy, előre lépett nemzetekről bámulva olvastunk és alig mertük hinni, nem puszta theoria, hanem már életbe is van léptetve, — akkor felmagasztosul a’ kebel, ’s hány tévé honától távol, a’ civilisatio tengere közepett azon óhajtást: ,Uram, mikor engeded, hogy nemzetem is illy boldog, illy nagy legyen! —, ’s haza tér sok útközbeni tervvel telve ’s ittasan hazája jövő nagyságáróli álmoktul; de alig kezdi meg itt ott pengetni uj terveit, midőn egy rémalak áll útjába: az áldozat!’s ime a’tervek iránti vágyak csökkennek; a’ forró óhajtások fagypontra lesüllyednek, és a’jámbor óhajtások közé számíttatnak nagy bölcsen. Mi volt tehát azon érzet, melly a’ távol utazott honfit olly melegen átfutá? meleg honszeretet? —nem, csak fellobbanó szalmatűz — és mit haza hozott pernye, hamu. — Ha a’ változékony felhevülésnek azon számtalan szikráji, mellyek honszeretet czimje alatt, minden haszon nélkül röppentek szét honunk levegőjén, csak némileg ápolták volna azon szent tüzet, mellynek a’ haza oltárán elaludni nem szabad, biztosan elmondhatnék,hogy hazánk,mellynek alkotványa van, ’s igy a’ törvényes után sorsán segíthet, a’ legboldogabb hazák egyike volna. Voltak ugyan idők, és ez idők még nem rég múltak el, mellyekben a’ hazát — tulságig dicsérni, institutióinkat, voltak bár azok hasznosak, vagy elavultak,mód fölött magasztalni, minden idegen forrásból eredő újítást megvetni, kilencz millió embert optimismussal mystificálni,szóval hazánkat a’ világ legboldogabbik országának,alkotványunkat pedig elavultságaiban is világ csodájának tartani ’s kürtölgetni polgári erénynek tartatott akkor, ki ez úgy nevezett polgári erényt gyöngeségnek merte nevezni, rossz hazaknak; ki pedig hazai intézvényink kopottságait ’s rémitő elmaradásunkat nyiltan szemünkre lobbantani merészlé, az a’ haza ellenségének kiáltatott ki,,dicsérd hazádat és a’honi intézvényeket elkopottságukban is volt a’ jelszó! ez, és az extra Hungáriám! voltak e’ nem rég múlt, homályos időkben a’ honszeretet legmagasztosb kiömlései!—ez volt akkor az úgynevezett közvélemény, e’ nagy vélemény sötétségein ’s ködfátyolain keresztül hasadt végre egy kissebb vélemény hajnal-világa, melly máskép érzett és gondolkozott, ‘s e’ kissebb vélemény irányadója egy férfiú volt, ki Magyarországnak a’ világot hozta meg, mert anélküle talán örökre világtalan maradt volna hazánk! volt pedig jelszava, legalább irányeszméje e’kissebbségnek:* * * 4 szeresd hazádat, de kutasd ki és valld meg lelkiismeretesen annak gyöngéit, e’ kisebbség győzött ’s e’ győzelem vontá le az extra Hungáriám szintolly káros mint nevetséges elveit; e’ győzelem ola nemzetünkbe az elbizottság helyett az önérzetet. E’ nemzeti önérzetnek teremtője,—hogy úgy szóljak civilisatiónk irányadója—jelenleg ismét kevesebbségben látszatik lenni. — Pártok keletkeztek azóta, — és mivel az irányadó, függetlenségét fentartani hasznosbnak ítélte a’ hon javára nézve, mintsem bizonyos, bármilly népszerű pártok által magát és cselekvési erejét, mellyre még annyi szükségünk van, — vakon lelánczoltatni, — rivalgani kezdék reá a’ pártok vezérei ’s ezek vakbuzgó apostolai: bonszereteté ez? — mintha bizonyos párthoz tartozásban ártana a’ honszeretet! — Haladásunknak sokat ártott és árt még most is azon sokféle különös eszme,melly minden bizonyos irány és öszpontositás nélkül idestova csapong honszeretet név alatt. — Sokkal csekélyebbnek találom gyenge tollamat, — sokkal inkább érzem egyediségem parányiságát, semhogy képes volnék a’ tiszta honszeretet érzetét egész ma, gasztosságában leírni! itt csak egy magányvéleményt hozandók elő a’ honszeretetről, melly vezérfonalul szolgáljon annak,mit alant a’ nemzetiségről előadni fogok,—egy magány-véleményt, melly állitásimat biztosabban fölvilágitsa azok irányában, kik a’ mondottakat ollykor rosz világnál szeretik tekinteni. Kerülve tehát, a’ mennyire csak lehető, ■—■ azon bizonyos dialectikaszerü bizonyitgatásokat, melylyeket csak Roger Collard hű tanitványinak lehetne némileg megengedni —• véleményem abban központosul: miként két fő gyupont vagyon, melly körül, mint nap körül forognak a’ honszereteti érzet minden csillagai, •—'s e’ két fő gyupont: a’ ‘■honvédelem és a’ honboldogitás, mit e’ kettők legalább egyike nem hat át sugáraival, az a’honszeretet határin tűl van. Mi az elsőt, t. i. a’ honvédelmet illeti, ez nálunk nemcsak mint fellobanó eszme mutatkozik, de valósítva istön egész dicsőségében erre bizonyítványul szolgál hazánk története,—ezhogy úgy szóljak nemzeti önérzetté vált’s bármilly gúnnyal illessék sokan,főkép idegenek,a’mostani honvédelem képviseletét, ezen gúny a’ nemzetet nem érheti, legalább a’ nagyobb részt, hanem legfölebb azon kissebbséget, melly némi előjogok biztosabb fentarthatása miatt, e’ sok gúnyolás daczára sem akar, ezen valóban már paródiás képviseletről lemondani. Igen uraim! nem kell egyéb, mint viszszapillantani a’ történetek évkönyveibe, —• hogy a’ nemzet volt dicsőségére 's őseire találjon! Én a’ nemzet őseit értem itt! —családok ősei dicsőségéről itt nem szólok. Ezeket, hiedelmem szerint, csak az unokák öröklik, ’s ez legyen mindenesetre az unokáknak szent;—■ de hol egy nemzet ősei dicsőségére visszatekint: — ott család, fényes név, nemes és nemnemes osztályzatok elenyésznek! — ott egy nagyobb, régibb család lép elő, és e’család, a’ Nemzet! —Ez okból üdvözölje ’s üdvözölheti méltán minden, bár alacsony sorsú de tiszta keblű honfi, egy Hunyady, egy Mátyás király,egy Zrínyi emlékét!—ezek sem család,sem casták, sem magyar, német, oláh, vagy szláv népfaj —hanem a’ nemzet ősei! — De ne merüljünk a’ történetek múlt országába, fényesek azok és képesek a’ csüggedt kebel gyöngén csillámló szikráit is meleg önérzetté bevitni, — legyen ezen eltörölhetlen önérzet támasza a’ lankadozó kebelnek ’s tekintsünk a’ teendők tömkelegébe , melly teendőkről, alig csalatkozom , ha azt állítom, hogy nagy részben kezünkre vannak bízva és számot kérhet méltán az utókor tőlünk, hia most béke idején nem teszünk, midőn nem gátoltatunk, i midőn olly kevéssé nyomják hazánkat a’honvédelem gondjai. E’ teendők öszvege a’ hon-boldogitás! ez azon második r."~ ,———- -| *) Minő például: az annak idejében hasznos és czélszerrű de most már, minden érdekegységet gátló, ősiségnek, és a municipális rendszernek módosítás nélküli fentartása.