Jelenkor, 1846. január-december (15. évfolyam, 1-103. szám)

1846-06-25 / 50. szám

PEST, ír testvér hazai olt ásó közönséget, hogy kik kellős lapunknak eddig veendő­­dik félévi folyamára, Medárni vásárkor fel nem küldék az elő­­raltner-Károlyi ház is( emelet)m­éltóttassanak intézni—ezek hi­llul,wl, ..... ...nl ---------y-y --' , .... . - előbbi. 1.i. Budapesten boritékosan ’s házhoz küldve h­rányában pedig a’ lakásukhoz legközelebb eső posta-hivatalim­a? “­ kir. örökös tartományokba valamint külföldre járatandó példányok iránti megrendelés ugyszinte postán is 6 pírint; boritéktalanul pedig szinte házhoz küldve 5 pírint. A cs.kir.d­okos tan­oman­y ^ JeUnk()rés Társalkodó szerkesztősége, csupán a’ bécsi cs. kir. főpostahivatalnál történhetik meg. ----------------------------------------—-----------------­FOGLAL­AT. Magyar- és Erdélyország. (Kinevezések; névm­a­­gyaritás; a' dolgozó néposztály; Pest, Bihar, Szabolcs, Göm­ör és Zólyom megyék közgyűlései; a’ m. g. egyesület jun. aki koráa, választ. ülése; a’ kisdedovó inf. M. O.ban terjesztő egyesület. IV adakozási közlés a’ József nádor képcsarnokra; budapesti napló ) A m e r i­k a. (Az egyesült statusok hadsergének nehéz ál­lása a’ mexicóiak ellenében; veracruzi tudósítások ) Portugallia­ (A’bukott minisztérium jelleme és poli­tikája) A­n­g­l­ia. (Junius 5-l felsőházi ülés; a’Standart megjegy­zése Peelről; elegy.) Francziaország. (Ham­vár parancsnoka ’s Napoleon Lajos szolgái felmentetnek; elegy.) B e I g i ii m. (A’ bru­sseli községtanács május 30-i ülése.) Olaszország. (Szertartások a’ pápa temetésénél.) Törökország. (A’ szultán utazása, és Sándor szerb fe­jedelem fogadtatása.) Értesítő; dunavizáltás. Na­gyar- és Erdélypraxál. Ő cs. ’s ap. kir. felsége a’ zágrábi kir. akadémiában a’ horvát-szlavon nyelv, és litteratura tanítójává B­ab­u­k­i­c­h Alajost érdemesité; — Baumholzer Simon h. ügyvéd ve­zetéknevének pedig Bánffay változtathatását legkegyelm megengedte. W­il­d­b­ur­g Albertina brnő, I. Kun József Veszprém­­megye másod alispánjának nője máj. 24 én élete 4 lik évében elhunyt Béke viraszszon fölötte. A’ dolgozó néposztály. Rég eljött az idő, hogy szegénységünk fölött komolyabban gondolkozzunk ’s hogy országos gazdálkodásokban olly elveket állapítsunk meg, mellyek, midőn egyik vagy másik néposztály érdeké­ről történik intézkedés a’ statusvagyon-kezelésben apródonként azon ösvényre vezessenek, melly a’ közös jóllét, néperő, ’s hatalom mérlegét a’ fasti érdekekkel e­­gyensúlyozza. E’ téren rég lehete már a’ munka miatt ve­rítékező bajnokpárttal találkozni, melly a’ különágy ’s fog­lalkozású néposztályokat érdekben törekedett egyesíteni’s polgári rendeltetésük magasztos czéljához vezetni. Ez el­lenzéki párt gondoskodik nemcsak a’ földmivelő adó­fizetőről, szabad birtokot akarván részire biztosítani, hanem az öszszes adózó néprül is, mennyiben a’ közteherviselés eszméjének testesitése mellett fél év­tized óta lanka­datlanul küzd; e’ törekvések azonban, valamint számtalan mások mik e’ szegény—gazdagorsz.inségeskedő népét a’ jóllét elysiumának legalább előcsarnokába juttathatnák— csak az öszves tömeget érdeklik, ’s itt is különösen azon viszonyban, mellyben vannak a’ haza irányában, mint an­nak teherviselőji; holott hogy ezen szegény polgárrokonunk ama súlyos feladatoknak, mellyek már születésük által vál­laikra nehezültek, csak félig is becsületesen felelhessenek meg,benső házi viszonyaikról,jövőjük némi biztosításáról is illő gondoskodni; mert ha a’föld mindig csak sarczoltatik a’nélkül, hogy kifáradt termő ereje hizlaló táprészekkel e­­leveniltessék, végre a’ borágak nem termenek ’s a’ szántó­földek megtagadják eddig tapasztalt adakozó természetüket. Hazánkban a’földm.néposztály nagyobb része szegény ugyan de jövője mégis némileg biztosított, mert földje van, bármi csekély is, melly neki táplálékot nyújt,’s mellyen nyugalom­ban pihenheti ki a’ nehéz órákat, miket betegség vagy a’ ri­deg élet mértnapjaira;van családja, melly ámbár az ínséget és szigorú nélkülözést úgyszólván őseitől öröklé, ’s ámbár magának szántva és vetve nagy részben másnak arat, még is vallásos kegyelettel csügg szenvedő önnönin, ’s a’ rész­vét könyvi milly édes ir, milly enyhítő balzam az égő sebek­re, miket a’ sokszor igaztalan sors csupa szeszélyből oda mér, hova érdem, vagy czélszerűség tekintetéből legke­­vésbbé illenek; a’ zsellér paraszt, ki telkes szomszédinak napszámai után él, szinte részese e’ helyzetnek, mellyet no­ha színleg nem felelünk kellemes­ vagy rózsásnak, de még is ollyannak, melly saját göröngyeiben rejti a’ gyöngyöt, mit nem ritkán paloták fénye nélkülöz. A’ városi polgá­rok társasággá alakulnak, hogy elaggott, vagy tehetlensé­­gig elszegényült szakma-osztályosaikat elláthassák; mások intézeteket állitnak, hogy vállvetve hassanak özvegyeik és árváik biztosítására, vagy épen arra, hogy a’becsület és munkában megőszült fürtök ne kényteleníttessenek majd egykor a’ könyörtelen küszöbről tova utasittatni meghall­­gatatlanul. Ezen osztályok közvetlen saját javak elősegíté­sét munkálják, de közvetve hatnak a’ státus javára is; mert ennek kötelessége minden polgáráról, cselédje és koldusi­­ról legalább annyira gondoskodni, hogy az meztelenségé­vel közbotrányul ne szolgáljon, s éh­halállal ne ostoroz­­tassék. Ha azon igen különböző néposztályokat igy vesz­­szük,mellyekkel isten kiváltságos hazánkat olly bőven meg­­áldá, némileg nyugtatva vagyunk; mert hiszen az emberi­ség szent igéje mindinkább foganszani kezd birtokosink lel­kében, ’s hinni kezdik, hogy bizony homályos ott a’ fényt is, hol minden oldalról csak sárral környeztetik. Magtárak a­­lapitásáról hallunk hiteles híreket,mellyek tehát éhenhalás­­tól mentesitendik meg a’ pórt,jutalmak osztogattatnak neki mezőgazdasága ujult erővel­ javítására, újabb meg újabb munkatér nyittatik előtte, hol ha takarékos, nemcsak a’je­len, de a’jövő véletlen szükségire is szerezhet;úgy é örül­nek önök e’ magasztos mozgalmakon! ’S nézzünk nyomban szét nagyobb városunk utczáin, műhelyeiben, gyáraiban, mit látunk itt? a’ szegény napszámos izzadásig ’s úgyszól­ván pihenés nélkül nyög a’ munka alatt napalkogatig; a’ mesterember mozdulatlan helyéről, székét nyomja, a gyáros feladott tárgya elkészítése körül sürög;mind ez ren­dén van — mondják önök, ez az életszabályinak pontos tel­jesítése. Igen is úgy van! De vegyenek önök türelmet e’min­­den támasz nélküli emberosztályt tovább kisérni; olvassák meg például estenként kikapott napibérét, vessék fel az étel ital árát, mi egészsége ’s ereje fentartására elmaradhatla­­núl szükséges; gondolják önök, hogy e’ nép család­ ’s igen sok esetben rokontalanul áll a’világ közepén, árván, mint a’ fűz, mellynek szomorú lombjai alatt az emberiség meg­váltója pihent; tehát olly körülmények közt, mellyekben az életet csak erő és egészség biztosítja; gondolják önök ehez még azt, hogy ezen erő és egészség, kivált hol minden nap experimentális kövön áll, meg is gyengülhet, minthogy meg is gyengül, sőt végkép elenyészik, akkor mi történik ezek­kel? Vegyünk fel hazánkra csak 50 várost, mellyekben az iparüzlet, gyártás és kereskedés több feláldozó munkás ke­zet kíván, minden városban 1000 illyen dolgost; ’s ha már bizonyos idő múlva e’ számnak például egy harmada mun­­katehetlenségü lesz; hová rejtik önök őket?A’ koldulás majd mindenütt tilos az országban, nem azért, mert az ínség es­­dó hangjai megzavarják a’ gazdagok uzsorás számításit, hanem mert sok valódi henye ’s dolgozni nem akaró rablaná irgalmi ürügy alatt a’ szegény alamizsnát. Eltemetik é önök őket elevenen? Ezt nem teszik, mert először emberek, má­sodszor keresztyének és harmadszor magyarok! Kiutasít­ják é őket a’ határokon tulra? ott is status van, mellynek szinte vannak szegényei; éhen haldoklani,elhagyatva eleve­nen rothadni nézik é önök őket? Nem­ ezt sem fogják cse­lekedni, hanem a’ plebs contribuensre a’ nélkül sem szűkén szabott adórovatot néhány krajczárkával megszaporitand­­ják ’s a’ status nyakába vetik, mert övé minden ember, te­hát gondoskodjék is rólok. (?) Minő fonákság sőt képtelenség! avagy ki teszi jelen­leg nálunk az alkotmányos státust?Nem azon rendek­é, mel­­lyeket a’ törvény ollyanokut kijelelt? mi úgy hiszszük hogy igen; tehát mikép mondhatni nálunk azt,hogy a’státus gon­doskodik szegényeiről, a’ közbátorságról, a’ fentartásról, a’ haladásról? Üres szavak, távol az igazságnak puszta va­lószínűségétől is. No de feltéve, hogy a’ fönebb érintettük elnyomorodtakat a’státus fogadja konyhájába; vájjon olly dúsgazdag­é a’ magyar status, hogy minden tehetetlenei gyámolitására kiterjesztheti pártfogó karjait? És itt ne gon­dolja senki, mintha mi e’ státuspártfogásnak ellenzőji len­nénk, mert mi tiszteljük azt és szeretnék, hogy a’ pártfogás semmi classificatiót ne ismerne a’ benszülöttek irányában. —Higyék meg önök, a’mi státusunknak még olly számo­sak és bokrosak teendőji, hogy az ezen osztályróli gondos­kodás kötelességét bátran elkölcsönözhetjük tőle, ’s hasz­nálhatjuk azt úgy, a’ mint azt saját és az érdeklettek jól­léte igényli. — Itt állván felvett tárgyunkkal, utasítjuk olvasóinkat a’ Hetilap 34ik számára, hol ezen segélytelen dolgozó osz­tály kétes jövőjének biztosításáról egy becsületes ember­szerető francziának javaslata iratik le. Mielőtt e’javaslat e­gyes pontjai taglalatába bocsátkoznánk, szükségesnek vél­jük röviden megemlíteni, fajkép mi a’ szegény és dolgozó néposztályon segíteni „országosan“ akarunk, de melly in­tézkedés nem mint teher súlyosodnék az országra, hanem csak a’ tervnek,miután minden oldalról megvitatva, ’s elfo­gadva leend, törvénnyé emeltetése lenne a’ nemzet felada­ta, mit cselekedvén a’ segélyzés e’ faja csakugyan orszá­gosnak lenne mondható. Most nézzük a’ terv egyes pont­jait. — „Azt hiszem— mond a’tervező franczia*­ a’munká­sok önkéntes betéteseire, az azok gazdálkodása és előre­látó értelmességére alapított segélyintézet csak illusorius leszen.“ Szerző itt a’ már nálunk is több helyen behozott ’s meglehetősen gyümölcsöző takarékpénztárakat érti. Ezen intézetek czélszerűségét és helyességét tagadni okos ember nem fogja, mert az az élet ellen demonstrálna,mi pedig hi­telre nem számíthat.Azon osztály,mellynek jövője biztosítá­sára lenne az úgynevezett segélytár alapítandó, koránsem találkozik napi keresménye után olly summával, hogy ab­ból egy két garaskát a’ takarékpénztárba tegyen csak azért, hogy megmaradjon, vagy elpenészedjék; mert ezen embe­rek is miként számitni tudnak, úgy nem mentesek szenve­délyektől. A’ takarékpénztárba tett néhány foríntocska so­hasem képes egy szerencsétlen jövő szükségit fedezni, ’s ez elegendő arra, hogy a’ napszámos inkább máshová for­dítja oda szánhatott pénzét; de másodszor ezen osztály mi­ként fáradhatlan néha a’ munkában, úgy fáradhatlan pihenő órái közt a’ tivornyázásban is, ’s ezen szenvedély képes a’ legjózanabb akaratot ’s a’ bizonytalan jövőről gondoskodó legüdvösebb szándékot is dugába dönteni, ’s igy mi termé­szetest­,mint hogy elszegényedvén,öregedvén,vagy betege­sülvén,végre is a’község súlyos terheivé válandnak.—Ezen kötelessége a’ státusnak segítni; ez axiómai igazság ellen hasztalan rugdalódznak a’túlsó oldalon; kérdés csak az: mi­kép segítsünk. Az iró, kire hivatkozánk, azt mondja, hogy ezen munkások gazdálkodása’s előrelátó értelmiségére nem támaszkodhatni egy czélszerű segélyintézet megalapításá­ban; ’s nyomban utána teszi, hogy „segíteni akarván a’sze­­gény osztályokon, két sziklától kell óvakodnunk. Sokat té­ve ne kedvezzünk a’ renyheségnek; keveset téve, ne te­gyük meddőkké segedelminket.“E’ szavakban sejtetvék ama statusphilosophiai elvek, miket a’ státusnak mindig alkal­maznia kell, valahányszor népei érdekeit illetőleg intézkedik. Ha a’státus például kimondaná, hogy a’végkép elerőtle­­nült, megkárosult elnyavalyásodott kézművesek vagy nap­számosok bizonyos intézetből hetenként bizonyos nyugdíjt nyerenének élelmezésük fejében, ekkor kedvezne a’ reny­heségnek,’s épen azáltal ártana önmagának, a’ mivel nem segíte másokon;vagy viszont, ha a’ státus kimondaná,hogy az élemedett és munkára tehetetlen kézművesek, vagy nap­számosok ezennel kiváltságot nyerendenek kizárólagos ké­regetésekre, semmit sem tenne, mert segedelme meddő, vagyis egyesek könyörületére támaszkodó. Az érintettük iró e’ két állítás közti üdvös medium (közseg) kijelölésére megjegyzi: mikép szükség ösztönzeni, jutalmazni tisztelni a munkát, de nem kell várni és kívánni a’ munkástól lehetlen gondoskodást és takarékosságot, mellyet csak egészsége ’s nyugalma rovására gyakorolhat­na.“ Így cselekednék a’ status akkor, midőn a’ kézműves, vagy napszámostól kívánná, hogy 30 kr. napi keresvénye felét vagy harmadát tegye félre, melly öreg napjaiban len­ne elhasználandó; ezen intézkedés megfosztván jelenben a’ testet erejétől, azonnal bekövetkeztetné a’ segélytelen jövőt, mit már igy a’ status idézett elő. Tovább: „hogy sikeresen lehessen a’ munkás osztályon segítni, olly eszközökhez kell nyúlni, mik biztosak’s eredményekben közvetlenek. Nem kell a’ munkásra számítani, ki nem tehet, nem tud, ki leg­gyakrabban nem is akar. Természetes gyámjához, meste­réhez kell folyamodni. Ez tehet is, tud is, kell is akarnia. Az ipar munkásinak száma körülbelül mintegy 10 millió(Fran­­cziaországban, nálunk jóval kevesebb). Ha minden mester köteleztetnék minden munkásának munkanapja után csak két fillért (centime) a’ közsegélytárba befizetni, ekép egy *) Hetilap *85. lap. K. 50dik szám 1846. csütörtök juu­lius 25kén Megjelenik .­ Társalkodóval minden héten kétszer t. i. vasárnap és csütörtökön. Előfizethetni helyben a’ szerkesztő ’s kiadó tulajdonosnál úri utcza 453dik szám alatti Trattner-Károlyi ház első emeletében , egyebütt pedig minden királyi posta-hivatalnál. Az ausztriai birodalomba vagy külföldi tartományokba kivántató példányok iránt csupán a’ bécsi es.­tópostahivatal utján történhetik a’ megrendelés. Az Értesítőben mindenféle hirdetvény fölvétetik 's pontosan és jutányosan közöltetik.

Next