Jelenkor, 1846. január-december (15. évfolyam, 1-103. szám)
1846-06-25 / 50. szám
PEST, ír testvér hazai olt ásó közönséget, hogy kik kellős lapunknak eddig veendődik félévi folyamára, Medárni vásárkor fel nem küldék az előraltner-Károlyi ház is( emelet)méltóttassanak intézni—ezek hillul,wl, ..... ...nl ---------y-y --' , .... . - előbbi. 1.i. Budapesten boritékosan ’s házhoz küldve hrányában pedig a’ lakásukhoz legközelebb eső posta-hivatalima? “ kir. örökös tartományokba valamint külföldre járatandó példányok iránti megrendelés ugyszinte postán is 6 pírint; boritéktalanul pedig szinte házhoz küldve 5 pírint. A cs.kir.dokos tanomany ^ JeUnk()rés Társalkodó szerkesztősége, csupán a’ bécsi cs. kir. főpostahivatalnál történhetik meg. ----------------------------------------—-----------------FOGLALAT. Magyar- és Erdélyország. (Kinevezések; névmagyaritás; a' dolgozó néposztály; Pest, Bihar, Szabolcs, Gömör és Zólyom megyék közgyűlései; a’ m. g. egyesület jun. aki koráa, választ. ülése; a’ kisdedovó inf. M. O.ban terjesztő egyesület. IV adakozási közlés a’ József nádor képcsarnokra; budapesti napló ) A m e r ik a. (Az egyesült statusok hadsergének nehéz állása a’ mexicóiak ellenében; veracruzi tudósítások ) Portugallia (A’bukott minisztérium jelleme és politikája) Anglia. (Junius 5-l felsőházi ülés; a’Standart megjegyzése Peelről; elegy.) Francziaország. (Hamvár parancsnoka ’s Napoleon Lajos szolgái felmentetnek; elegy.) B e I g i ii m. (A’ brusseli községtanács május 30-i ülése.) Olaszország. (Szertartások a’ pápa temetésénél.) Törökország. (A’ szultán utazása, és Sándor szerb fejedelem fogadtatása.) Értesítő; dunavizáltás. Nagyar- és Erdélypraxál. Ő cs. ’s ap. kir. felsége a’ zágrábi kir. akadémiában a’ horvát-szlavon nyelv, és litteratura tanítójává Babukich Alajost érdemesité; — Baumholzer Simon h. ügyvéd vezetéknevének pedig Bánffay változtathatását legkegyelm megengedte. Wildburg Albertina brnő, I. Kun József Veszprémmegye másod alispánjának nője máj. 24 én élete 4 lik évében elhunyt Béke viraszszon fölötte. A’ dolgozó néposztály. Rég eljött az idő, hogy szegénységünk fölött komolyabban gondolkozzunk ’s hogy országos gazdálkodásokban olly elveket állapítsunk meg, mellyek, midőn egyik vagy másik néposztály érdekéről történik intézkedés a’ statusvagyon-kezelésben apródonként azon ösvényre vezessenek, melly a’ közös jóllét, néperő, ’s hatalom mérlegét a’ fasti érdekekkel egyensúlyozza. E’ téren rég lehete már a’ munka miatt verítékező bajnokpárttal találkozni, melly a’ különágy ’s foglalkozású néposztályokat érdekben törekedett egyesíteni’s polgári rendeltetésük magasztos czéljához vezetni. Ez ellenzéki párt gondoskodik nemcsak a’ földmivelő adófizetőről, szabad birtokot akarván részire biztosítani, hanem az öszszes adózó néprül is, mennyiben a’ közteherviselés eszméjének testesitése mellett fél évtized óta lankadatlanul küzd; e’ törekvések azonban, valamint számtalan mások mik e’ szegény—gazdagorsz.inségeskedő népét a’ jóllét elysiumának legalább előcsarnokába juttathatnák— csak az öszves tömeget érdeklik, ’s itt is különösen azon viszonyban, mellyben vannak a’ haza irányában, mint annak teherviselőji; holott hogy ezen szegény polgárrokonunk ama súlyos feladatoknak, mellyek már születésük által vállaikra nehezültek, csak félig is becsületesen felelhessenek meg,benső házi viszonyaikról,jövőjük némi biztosításáról is illő gondoskodni; mert ha a’föld mindig csak sarczoltatik a’nélkül, hogy kifáradt termő ereje hizlaló táprészekkel eleveniltessék, végre a’ borágak nem termenek ’s a’ szántóföldek megtagadják eddig tapasztalt adakozó természetüket. Hazánkban a’földm.néposztály nagyobb része szegény ugyan de jövője mégis némileg biztosított, mert földje van, bármi csekély is, melly neki táplálékot nyújt,’s mellyen nyugalomban pihenheti ki a’ nehéz órákat, miket betegség vagy a’ rideg élet mértnapjaira;van családja, melly ámbár az ínséget és szigorú nélkülözést úgyszólván őseitől öröklé, ’s ámbár magának szántva és vetve nagy részben másnak arat, még is vallásos kegyelettel csügg szenvedő önnönin, ’s a’ részvét könyvi milly édes ir, milly enyhítő balzam az égő sebekre, miket a’ sokszor igaztalan sors csupa szeszélyből oda mér, hova érdem, vagy czélszerűség tekintetéből legkevésbbé illenek; a’ zsellér paraszt, ki telkes szomszédinak napszámai után él, szinte részese e’ helyzetnek, mellyet noha színleg nem felelünk kellemes vagy rózsásnak, de még is ollyannak, melly saját göröngyeiben rejti a’ gyöngyöt, mit nem ritkán paloták fénye nélkülöz. A’ városi polgárok társasággá alakulnak, hogy elaggott, vagy tehetlenségig elszegényült szakma-osztályosaikat elláthassák; mások intézeteket állitnak, hogy vállvetve hassanak özvegyeik és árváik biztosítására, vagy épen arra, hogy a’becsület és munkában megőszült fürtök ne kényteleníttessenek majd egykor a’ könyörtelen küszöbről tova utasittatni meghallgatatlanul. Ezen osztályok közvetlen saját javak elősegítését munkálják, de közvetve hatnak a’ státus javára is; mert ennek kötelessége minden polgáráról, cselédje és koldusiról legalább annyira gondoskodni, hogy az meztelenségével közbotrányul ne szolgáljon, s éhhalállal ne ostoroztassék. Ha azon igen különböző néposztályokat igy veszszük,mellyekkel isten kiváltságos hazánkat olly bőven megáldá, némileg nyugtatva vagyunk; mert hiszen az emberiség szent igéje mindinkább foganszani kezd birtokosink lelkében, ’s hinni kezdik, hogy bizony homályos ott a’ fényt is, hol minden oldalról csak sárral környeztetik. Magtárak alapitásáról hallunk hiteles híreket,mellyek tehát éhenhalástól mentesitendik meg a’ pórt,jutalmak osztogattatnak neki mezőgazdasága ujult erővel javítására, újabb meg újabb munkatér nyittatik előtte, hol ha takarékos, nemcsak a’jelen, de a’jövő véletlen szükségire is szerezhet;úgy é örülnek önök e’ magasztos mozgalmakon! ’S nézzünk nyomban szét nagyobb városunk utczáin, műhelyeiben, gyáraiban, mit látunk itt? a’ szegény napszámos izzadásig ’s úgyszólván pihenés nélkül nyög a’ munka alatt napalkogatig; a’ mesterember mozdulatlan helyéről, székét nyomja, a gyáros feladott tárgya elkészítése körül sürög;mind ez rendén van — mondják önök, ez az életszabályinak pontos teljesítése. Igen is úgy van! De vegyenek önök türelmet e’minden támasz nélküli emberosztályt tovább kisérni; olvassák meg például estenként kikapott napibérét, vessék fel az étel ital árát, mi egészsége ’s ereje fentartására elmaradhatlanúl szükséges; gondolják önök, hogy e’ nép család ’s igen sok esetben rokontalanul áll a’világ közepén, árván, mint a’ fűz, mellynek szomorú lombjai alatt az emberiség megváltója pihent; tehát olly körülmények közt, mellyekben az életet csak erő és egészség biztosítja; gondolják önök ehez még azt, hogy ezen erő és egészség, kivált hol minden nap experimentális kövön áll, meg is gyengülhet, minthogy meg is gyengül, sőt végkép elenyészik, akkor mi történik ezekkel? Vegyünk fel hazánkra csak 50 várost, mellyekben az iparüzlet, gyártás és kereskedés több feláldozó munkás kezet kíván, minden városban 1000 illyen dolgost; ’s ha már bizonyos idő múlva e’ számnak például egy harmada munkatehetlenségü lesz; hová rejtik önök őket?A’ koldulás majd mindenütt tilos az országban, nem azért, mert az ínség esdó hangjai megzavarják a’ gazdagok uzsorás számításit, hanem mert sok valódi henye ’s dolgozni nem akaró rablaná irgalmi ürügy alatt a’ szegény alamizsnát. Eltemetik é önök őket elevenen? Ezt nem teszik, mert először emberek, másodszor keresztyének és harmadszor magyarok! Kiutasítják é őket a’ határokon tulra? ott is status van, mellynek szinte vannak szegényei; éhen haldoklani,elhagyatva elevenen rothadni nézik é önök őket? Nem ezt sem fogják cselekedni, hanem a’ plebs contribuensre a’ nélkül sem szűkén szabott adórovatot néhány krajczárkával megszaporitandják ’s a’ status nyakába vetik, mert övé minden ember, tehát gondoskodjék is rólok. (?) Minő fonákság sőt képtelenség! avagy ki teszi jelenleg nálunk az alkotmányos státust?Nem azon rendeké, mellyeket a’ törvény ollyanokut kijelelt? mi úgy hiszszük hogy igen; tehát mikép mondhatni nálunk azt,hogy a’státus gondoskodik szegényeiről, a’ közbátorságról, a’ fentartásról, a’ haladásról? Üres szavak, távol az igazságnak puszta valószínűségétől is. No de feltéve, hogy a’ fönebb érintettük elnyomorodtakat a’státus fogadja konyhájába; vájjon olly dúsgazdagé a’ magyar status, hogy minden tehetetlenei gyámolitására kiterjesztheti pártfogó karjait? És itt ne gondolja senki, mintha mi e’ státuspártfogásnak ellenzőji lennénk, mert mi tiszteljük azt és szeretnék, hogy a’ pártfogás semmi classificatiót ne ismerne a’ benszülöttek irányában. —Higyék meg önök, a’mi státusunknak még olly számosak és bokrosak teendőji, hogy az ezen osztályróli gondoskodás kötelességét bátran elkölcsönözhetjük tőle, ’s használhatjuk azt úgy, a’ mint azt saját és az érdeklettek jólléte igényli. — Itt állván felvett tárgyunkkal, utasítjuk olvasóinkat a’ Hetilap 34ik számára, hol ezen segélytelen dolgozó osztály kétes jövőjének biztosításáról egy becsületes emberszerető francziának javaslata iratik le. Mielőtt e’javaslat egyes pontjai taglalatába bocsátkoznánk, szükségesnek véljük röviden megemlíteni, fajkép mi a’ szegény és dolgozó néposztályon segíteni „országosan“ akarunk, de melly intézkedés nem mint teher súlyosodnék az országra, hanem csak a’ tervnek,miután minden oldalról megvitatva, ’s elfogadva leend, törvénnyé emeltetése lenne a’ nemzet feladata, mit cselekedvén a’ segélyzés e’ faja csakugyan országosnak lenne mondható. Most nézzük a’ terv egyes pontjait. — „Azt hiszem— mond a’tervező franczia* a’munkások önkéntes betéteseire, az azok gazdálkodása és előrelátó értelmességére alapított segélyintézet csak illusorius leszen.“ Szerző itt a’ már nálunk is több helyen behozott ’s meglehetősen gyümölcsöző takarékpénztárakat érti. Ezen intézetek czélszerűségét és helyességét tagadni okos ember nem fogja, mert az az élet ellen demonstrálna,mi pedig hitelre nem számíthat.Azon osztály,mellynek jövője biztosítására lenne az úgynevezett segélytár alapítandó, koránsem találkozik napi keresménye után olly summával, hogy abból egy két garaskát a’ takarékpénztárba tegyen csak azért, hogy megmaradjon, vagy elpenészedjék; mert ezen emberek is miként számitni tudnak, úgy nem mentesek szenvedélyektől. A’ takarékpénztárba tett néhány foríntocska sohasem képes egy szerencsétlen jövő szükségit fedezni, ’s ez elegendő arra, hogy a’ napszámos inkább máshová fordítja oda szánhatott pénzét; de másodszor ezen osztály miként fáradhatlan néha a’ munkában, úgy fáradhatlan pihenő órái közt a’ tivornyázásban is, ’s ezen szenvedély képes a’ legjózanabb akaratot ’s a’ bizonytalan jövőről gondoskodó legüdvösebb szándékot is dugába dönteni, ’s igy mi természetest,mint hogy elszegényedvén,öregedvén,vagy betegesülvén,végre is a’község súlyos terheivé válandnak.—Ezen kötelessége a’ státusnak segítni; ez axiómai igazság ellen hasztalan rugdalódznak a’túlsó oldalon; kérdés csak az: mikép segítsünk. Az iró, kire hivatkozánk, azt mondja, hogy ezen munkások gazdálkodása’s előrelátó értelmiségére nem támaszkodhatni egy czélszerű segélyintézet megalapításában; ’s nyomban utána teszi, hogy „segíteni akarván a’szegény osztályokon, két sziklától kell óvakodnunk. Sokat téve ne kedvezzünk a’ renyheségnek; keveset téve, ne tegyük meddőkké segedelminket.“E’ szavakban sejtetvék ama statusphilosophiai elvek, miket a’ státusnak mindig alkalmaznia kell, valahányszor népei érdekeit illetőleg intézkedik. Ha a’státus például kimondaná, hogy a’végkép elerőtlenült, megkárosult elnyavalyásodott kézművesek vagy napszámosok bizonyos intézetből hetenként bizonyos nyugdíjt nyerenének élelmezésük fejében, ekkor kedvezne a’ renyheségnek,’s épen azáltal ártana önmagának, a’ mivel nem segíte másokon;vagy viszont, ha a’ státus kimondaná,hogy az élemedett és munkára tehetetlen kézművesek, vagy napszámosok ezennel kiváltságot nyerendenek kizárólagos kéregetésekre, semmit sem tenne, mert segedelme meddő, vagyis egyesek könyörületére támaszkodó. Az érintettük iró e’ két állítás közti üdvös medium (közseg) kijelölésére megjegyzi: mikép szükség ösztönzeni, jutalmazni tisztelni a munkát, de nem kell várni és kívánni a’ munkástól lehetlen gondoskodást és takarékosságot, mellyet csak egészsége ’s nyugalma rovására gyakorolhatna.“ Így cselekednék a’ status akkor, midőn a’ kézműves, vagy napszámostól kívánná, hogy 30 kr. napi keresvénye felét vagy harmadát tegye félre, melly öreg napjaiban lenne elhasználandó; ezen intézkedés megfosztván jelenben a’ testet erejétől, azonnal bekövetkeztetné a’ segélytelen jövőt, mit már igy a’ status idézett elő. Tovább: „hogy sikeresen lehessen a’ munkás osztályon segítni, olly eszközökhez kell nyúlni, mik biztosak’s eredményekben közvetlenek. Nem kell a’ munkásra számítani, ki nem tehet, nem tud, ki leggyakrabban nem is akar. Természetes gyámjához, mesteréhez kell folyamodni. Ez tehet is, tud is, kell is akarnia. Az ipar munkásinak száma körülbelül mintegy 10 millió(Francziaországban, nálunk jóval kevesebb). Ha minden mester köteleztetnék minden munkásának munkanapja után csak két fillért (centime) a’ közsegélytárba befizetni, ekép egy *) Hetilap *85. lap. K. 50dik szám 1846. csütörtök juulius 25kén Megjelenik . Társalkodóval minden héten kétszer t. i. vasárnap és csütörtökön. Előfizethetni helyben a’ szerkesztő ’s kiadó tulajdonosnál úri utcza 453dik szám alatti Trattner-Károlyi ház első emeletében , egyebütt pedig minden királyi posta-hivatalnál. Az ausztriai birodalomba vagy külföldi tartományokba kivántató példányok iránt csupán a’ bécsi es.tópostahivatal utján történhetik a’ megrendelés. Az Értesítőben mindenféle hirdetvény fölvétetik 's pontosan és jutányosan közöltetik.