Jelenkor, 1847. január-december (16. évfolyam, 1-104. szám)

1847-03-21 / 23. szám

April elejétől junius fogytáig­ terjedő évnegyedes folyamára e testvérlapoknak helyben bori­téktalanul 2 fr. 40 kr. borítéko­sán helyben vagy postán 3 IV. 30 kr. — April elejétül december végéig terjedő 3­4 esztendei folyamára pedig helyben bori­t­ék­tal­an­ul 7 fr. 30 kr. borítékosán helyben vagy postán 9 pengő fr. előfizetést elfogadnak mind a­ két hazai k. postahivatalok, mind szorgalom­vagy gyorskocsi vagy más biztos alkalom által a’ Jelenkor és Társalkodó szerkesztősége. FOGLALAT. Magyarország és Erdély. (Kinevezések , és elő­léptetések : István kir. helytartó, ’s az özvegy nádornő ő fen­ségeik válasza a’ jász-kun kerületekhez. Uj fejlődés az alkotványos jogok körében, budapesti, napló. Törvényhatóságok: Pest, Esztergom , és Mozsonymegyék közgyűlései . Erdélyi országgyű­lés. Társulati élet: a’magyar kereskedelmi társaság közgyű­lése, a’ József-emlék egyesület ügyében). Külföld (Spanyolország, Anglia, Francziaország, ’Né­metalföld , Dánia, Olaszország.) Értesítő, MAGYARORSZÁG és ERDÉLY. Ő cs. ’s ap. kir. felsége a’ győri székes káptalanban következő kanonokokat, u.m. S­á­g­h­y Jánost olvasó-kano­nokká; V­a­rg­a Jánost székesegyházi, Prileczky Imrét m­osonyi, S­i­l­b­e­r­k­n­o­tt Józsefet locsmándi, S­u­s­i­c­h Györgyöt rábaközi, továbbá Z­­e­á­k­y Zsigmond czimzetes püspököt komáromi; Putz Ferencz rákosi plébánost pedig pápai főesperessé; végre M­o­g­y­o­r­ó­s­y Pál püspöki növel­­de aligazgatóját ugyanezen káptalan kanonokává kinevezni —’s a'jelenleg megü­resült iglói sótárnokság évi fizetését öt­száz pengő forintról ,hatszáz­ra emelni legkegy. méltóztatott. A’m­i magy. kir. udv. kamara Eib­a­eh Mihályt eddig a’mittroviczi haszonvételek fe­légyelőjét eszéki kir. hidvám­­szedővé léptette elő. ISTVÁN cs. kir. főfig’s kir. helytartó ő fenségének a a’nsjász és kun kerülethez intézett válasza: Nemes kerü­letek! Vegyék e’ nemes kerületek szíves köszönetemet azon bánatos részvétükért, mellyel boldogult édes atyám elhuny­ta feletti fájdalmamban olly híven osztoznak. Folyó há­drói hozzám intézett fölterjesztésökben ki­mondott érzelmeik őszinteségéről nem enged kétkednem azon igaz magyar hivség, tántorithatlan ragaszkodás, és soha nem ingó bizalom, mellyel e’ nemes kerületek felejt­hetetlen édes atyámnak irántuk folyton tanúsított különös hajlamát és szeretetét mindenkor viszonozták. — Ő valóban, a’ dicsőült, országos gondok és szakadat­lan fáradalmak közt, gondos atya szeretetével ápolta mindig e’ nemes kerületek érdekeit ’s intézte azok ügyeit, miszerint munkásságának nem csekély része mindenkor ezen kerü­leteknek volt szentelve, ’s azon kölcsönös bizalom­ edzette köteléknek, melly e’nemes kerületeket atyámhoz csatolta, kedvezni látszott maga a’ kérlelhettem végzet is, melly azt, mit egy országtól megtagadott, e’ nemes kerületeknek meghagyta érni, hogy megüllhessék még félszázados gróf­­jak ’s birájok hálaünnepét s áldást mondhassanak az ag­gastyánra, mit az oszág az ő félszázados nádorának már csak hamvaira mondhat. — Engedje most már az iste­ni gondviselés, hogy én is, kit felsz­urunk királyunk kegyel­me időközben e’ nemes kerületek grófjává’s túrájává kine­vezni méltóztatott, tiszta szándékomnak megfelelő erőt leljek mindig magamban; hogy eként gyámolitva e’ nemes kerületeknek irántam nyilványitott birodalma által a’ bol­dogult nyomdokain és szellemében tovább működhessem Kelt Bécsben böjtelőhava okén 1847. István sk. k. itv. Özvegy nádornénk ő cs. és k. fensége válasza a ns jászlavi kerületek részvéttanusitó levelére: Tek. nemes ke­rületek! A’ mindeneket intéző isteni gondviselés úgy akar­ta, hogy felejthetetlen emlékű kedves jó­ férjemet elveszít­sem’s igy kénytelen legyek megizlelni azon kimondhatatlan keserű fájdalmát, melly elől csupán ott, hová a’ boldogult már elköltözött, van végmenedékünk. — És ha van e’ nagy végetlen fájdalomra nézve a’ vallás szent ihletű megnyug­ta­tásán kívül mégis’ némi vigasztalás,nagy mértékben merít­hetem azt e’ ns kerületeknek folyó hó elsőjéről 260 ik szám alatt hozzám intézett igen becses levelükből, kik az elhunyt­hoz olly közel állottak ez életben; kikhez ő a’ ns kerületek ’s egyes lakosaik részéről iránta annyi — ’s meg annyiszor nyilványult fiúi tiszta szeretet ’s vonzódásnál fogva, élte­­ fogytáig a’ leggyöngédebb atyai indulattal viseltetett, ’s kik közt,hogy élte végszakában még egyszer megjelenni és lel­kesedésükben osztozni az ég megengedte, —visszatérté­vel előttem egyik főbb óhajtása beteljesültének — öröm­teli szívvel — vallotta be. Hálás köszönettel vévén tehát ezen rólam bánatos napjaimban való szives megemlékezést, nem késem e’ új kerületeket egyúttal biztositni, hogy nem lesz soha idő, melly e’ kitűnő figyelmöket’s vigasztalásomra intézett nemes keblű szándékukat emlékezetemből, úgy a­­zon irántok viseltető igaz hajlandóságot, melly dicsőült ked­ves férjemről reám hagyománykép szállott, valaha szivem­ből képes lenne kitörleni; ki egyébiránt minden jót kíván­va maradok a’­zek.­ns kerületeknek Bécsben február 12én 1847. Szives jóakarójok Mária Dorothea, m. k. Uj fejlődés az alkotványos jogok körében. Megyei rendszerünknek,­ — mellynek mindig kész vé­­dőji ugyan, de vak bálványzóji soha sem voltunk —­­többek közt azt köszönhetjük, hogy nagyobb mértékben termi hazánknak a’ szónokokat, mint országlati férfiakat ’s hogy ezek sajátkép olly ritkák. ’S ez természetes. Egy me­gye szűk körében képződik a’ publicista ’s önkénytelenül magára ölti a’ provincialismus szűkkeblüségeit, melly a’ dolgokat nem engedi magasabb — országos vagy épen világnézeti — szempontokból felfogni, melly azoknak min­dig csak egyugyanazon légkörből látható oldalát mutatja. Innen annyi félszegség eszméinkben, eljárásunkban. Bocsánat szavaink későbbi alkalmazásáért.Egyik ve­zérszónoka a’ központi megyének, ki csalhatlanul hivatva volna szónoki’s irói rendkívüli tehetségeivel nagy ered­mén­y­eket, nagyobbszerű sikert vívni ki a’hazának, ha t. i. akaratához mért számitó higgadtsággal bírna, — e’ vezérszónok a’ napokban (mart. lödiki gyűlésen) a’ köz­ponti megyében illyeseket mondott.­ „íme az alkotványos kifejlettség példány-országában, Angolhonban, ha eszébe jut sir Robert Inglisnek három ó­­rai üres, értetlen, untató beszédével a’ parliamentet meg­­kinozni, szólhat ugyan, de azon ország 680 tagból álló par­liament­ében illy alkalommal viszont egyik ugat, másik rö­fög, meg más kukorikás ’stb. Van tehát neki szól­á­s­j­o­g­a, ezt gyakorolhatja; de megvan a’ többinek is a’ n­e­m st­a­rl­­g­a­t­á­s j­o­g­a.“ Ezt mondá am a vezérszónok közbotrány közepett, minekutána — nem szólunk a’ conservativ tagok általá­nyos’s hangos panaszáról — elvbarátai a’megye két al­­ispánai a’ botrány ellen nyilván szót emeltek, következőleg az nemcsak mint különben is el nem tagadható, de sző­nyegre hozott tény tárgyaltaték ’s illy körülmények közt illy beszédet a' szenvedély minden kitörései sem menthettek. Mert ebben egy uj, igen furcsa tan rejlik, mellyet sem Bentham­ parliamentaris taktikájában, sem a népjog leg­­túlzóbb tanárai eddigelé nem találtak fel, mi röviden abban áll: untató vagy nem kedvelt szónok ellenében van joga a’ közönségnek nem hallgatn­i, azaz ugatni, röfö­g­­n­i, k­u­k­o­r­i­k­o­l­n­i, tehát, van u­g­a­t­á­s­i röfö­g­é­s­i kukorikolási jog a’ gyűléseken. — Szép dolog — ha istentől van! szokja épen ő mondani. — Azon tisztelt szónok, kiről itt emlékezünk, gyakran állitá, hogy a’ szabadságnak ’s nem a’ kiváltságnak embe­re. ’S mi örömest hiszszük, mert hisz Brutus mondja ’s ő becsületes ember’s azért hiszszük, hogy azon fölfedezett uj népjogot— értjük az ugatási kukorikálási jog­ot, — nem akarja csak egyik fél claqueur - csapatja számára mono­polizálni ’s igy mi lesz vala belőle, ha néhány — ’s erre ke­vés ember kell — hallgatónak, kinek ő épen talán nem ked­velt szónoka, eszébe jut szorosan doctrinája szerint,röfögé­­si kukorikálási jogával épen ellen­e élni. Ez ugyan ad captum czáfolat lett volna, mihez még sem fejtörés sem é­­kesszólás nem kell, de mit egyedül a’szónok okoskodása menthetne némileg. Mi sajnálkozásunkban a­ hallottak fölött ennyire még gondolatban sem mentünk. De azonnal eszünkbe jutottak — mert hisz szerencsétlenségére a’ szónok maga fölemlí­tő — más megyék, hol a’ dolog fordítva áll, hol e’ tisztelet az ellenzék szónokait éri, hol az insultust, bőgést, nem hall­gatást, zúgást,lepiszszegést, szóval azon jogot az ellenfél gyakorolja az ellenzék ellen. ’S már annyi kis malitiánkat bizony nyilván bevalljuk, hogy szerettük volna a’ szónokot, midőn fenebbi okoskodásit felhozá, egyszerre varázserő­vel ama más megyékbe átbüvölni, hogy változott hallgató­ság közepett mondja el szép okoskodásit ’s köztök igen népszerű voltában élvezze rögtön saját okoskodásinak ju­talmát nagy bőségben. Ebben — nem kételkedünk — meglepetve tapasztalhatta volna, hogy az ellenfél tanait rögtön elfogadja ’s teketória nélkül életbe lépteti. — Lám, lám hova ragadja az embert a’hév, melly fölött megfonto­lás nem őrködik! Igen helyesen jegyző meg a’ megye e.alisp.ja e’ gyű­lés napján, hogy a’jogok­ közös sajátunk’s hibázik az, ki ma­gát tekintve számba nem veszi, midőn szomszédja hábor­­gattatik, mert a’jog, miden szomszédja sérülést szenved, közös ’s igy közös az érdek is annak megvédésében. Áll ez a’ szabadszólási jogra is ’s ha bárki jobbról vagy balról, azaz Pestben jobbról, számos megyében balról, gá­­toltatik a’ hallgatóság rakonczátlanságai által a’szabad szó­lásban, bizony édes mindnyájunk joga sértetik akkor; itt szomszédinké, amott a’ miénk, — ’s a’ védelem közös érdek, közös kötelesség. ’S ha a’ másodalispánként bűn a’ tény maga, bűnös az is, ki utalmába veszi, sőt jog magas­ságra emeli azt. Tegye magát a’ tisztelt szónok helyzetünkbe, legyen szives átgondolni magát Pestmegye minden esetre szűk kö­rén túl,— ’s ha nem fog keltenie meszsze gondolatában u­­tazni’s ha ellenkező oldalról haza mértékkel mérnek viszsza, mentse akkor a’ hallgatóságot kikeresett sophismákkal. Mi, kiknek ama szerencse—tán ez volt—jutott, hogy fel— lázadott kedélyünk nem egyszer az ellenfél corteseinek ra­­­konczátlankodásai miatt, mit gondol a’ tiszt, szónok elfeled­tük Pesten, hogy itt fordítva mérnek viszsza?­­Koránsem. Sőt inkább lesújtva érezők magunkat, mert ott, hol nekünk jutott a’ panasz és boszankodás kely­­he, legalább kettő nyugasztalt: egyik, hogy ellenfeleink teszik; m­á­s­i­k, hogy olly emberek teszik, kikről meg van ír­va egy hires balladában: „mivel a’ tens rendek csoportiban, ..a’ nadrágoknak szörnyű híja van.“ De midőn Pestmegyében, hol illyféle embereket,há­la az égnek, a’ tanácsteremben nem látunk, de egytől egyig kapatos ember van jelen, hasonló botrányok még leverőbb hatással vannak,—mint hol a’csoport külszíne némileg csökkenti a betudást. Nem — nem, ez igy tovább nem maradhat. Alkotvá­nyos szabadság csak a r­end szövetségében állhat fen ’s ha kimondottuk, vagy kimondjuk ismételve, hogy rend le­szen bár általunk, bár más által, azaz de nobis sine nobis, egy elvitathatlan hisztoriai tényt mondottunk ki.Nem tanít­ó ez, hogy hol a’ szabadság­ meg nem fért a’ renddel, mindig az első esett áldozatul az utólsónak, ’s hol a’ szabadság utá­ni törekvés ellentétbe hozá a’ rendet,vége mindig — zsar­nokság­ban. Ne emlegesse a’ tiszt. szónok gyűléseink ősnépi ty­­puszát, vagy engedje meg, hogy annak fénykorából a’ hat­vani, ónodi ’stb. gyűlések jeleneteit is hozzá képzeljük. ’S valóban egyik leggenialisabb ’s legmélyebb írónk már hú­zott egyenvonalt korunk és a’ mohácsi vésznapokat előzött idők közt épen ősnép­gyüléseinkről. Mi e’ képekben sok hasonlatot látva nem tartanók nehéznek föltalálni e’ kor Verbőc­zyét, a’ hatalmas szónokot ’s izgatót, kit ép olly ke­véssé tartunk nagy országlati férfinak, mint nagy szónok volt; kit szenvedélyei sodortak, számitásai nem kormányoz­tak; ki képes volt hatalmas rajongás közt a­ hatvani gyűlést kelteni az országban, de a’ mohácsi napokat eltávolitni a’ hazától nem. X. BUDAPESTI NAPLÓ. Megjelentek Petőfi öszszes költeményei pompás díszki­­adásban;­­ a’mű kiállítása ollyan, minőt még magyar könyv nem ért, valóban bármelly hölgyasztalnak külsejére nézve is (­ szére válandó Belbecsét e’ műnek, alig hiszszük, hogy volna magast) műveltséget igénylő magyar ember, ki ne is­merné Tartalma: az eddig megjelent öszszesen hét füzet köl­teményeken kivil, több mint egy harmadrésznyi új művekkel van bővítve, miknek mindegyike egy egy állócsillag irodal­munk egén. Petőfi az korunk költői közt, kinek lantja az em­beri szív minden érzelem-változatait: szerelmet és mámort, honfiérzést és világfájdalmakat, szabadság-vágyat és anya­szerelmet egyenlő hévvel, egyenlő erővel, egyenlő kedéllyel tudott viszszaadni, minden szavában szív beszél szívhez, ezért érez minden jobb lélek együtt vele, ki még a’szivet magától nem tagadta meg.Ára a’könyvnek ápril tőig Emieh G.nál az előfizetés 3 pft, azontúl 4 pft. 23dik szám 1847. Megjelenik a’ Társalkodóval minden héten kétszer: t. i. vasárnap és csütörtökön Előfizethetni helyben a' szerkesztő ’s kiadó tulajdonosnál uri utcza 453dik sz. alatti Trattner-Károlyi ház első emele­tében egyebütt pedig minden királyi posta­hivatalnál. Az ausztriai birodalomba vagy külföldi tartományokba kívántató példányok iránt csupán a’ bécsi cs. főpostahivatal utján történhetik a’ meg­­’ * rendelés. Az Értesítőben mindenféle hirdetvény fölvétetik ’s pontosan és jutányosan közöltetik.

Next