Jó Egészség, 1917 (16. évfolyam, 1-24. szám)

1917-01-01 / 1. szám

1. szám, 5. oldal.­ ágakra, amelyeket finomságuk miatt hajszáledényeknek (capillaris) nevezünk. E hajszálerekben lassúbb a vér­áram, hogy egyrészt a szükséges anyagokat átadhassa a körülötte fekvő szöveteknek, másrészt átvehesse a szervezet által már feldolgozott és hasznavehetetlenné vált anyagokat. A hajszálerekből a vér újra nagyobb vérpályákba jön, melyek a tovavezető vagy visszér (vena) nevet viselik. A szivre hárul ama feladat, hogy az erekben a vér mozgását fenntartsa s ezért nevezik a vérmozgás köz­pontjának. Egészséges embernél rendszeresen össze­­húzódik és elernyed a szívizomzat. A szívműködésnek eme mozgása tartja fenn a vérmozgást, vagy mint ren­desen mondani szokás, a vérkeringést. A szív össze­húzódásánál természetesen kisebbek lesznek a szív­­izomzatba zárt üregek, minek következtében ezek a magukban foglalt vért az erekbe szorítják, míg viszont a szívizom elernyedésénél az üregek kitágulnak és ez­által friss vér befogadására képesek lesznek. Miután már megismerkedtünk a különböző vérerek jelentőségével, értjük, hogy szív összehúzódásánál a vér az ürerekre lesz szorítva, a szív elernyedésénél pedig a vér felvétetik a visszerekből a szív üregeibe. Joggal hasonlították tehát össze a szívet nyomó- és szívó-szivattyúval, mert az egyszerű megfigyelés is tanítja, hogy összehúzódása alkalmával a nyomó-szivattyú hatását fejti ki, elernye­dése alkalmával pedig a szivó-szivattyú szerepét tölti be. Aki egy szivattyú vagy fecskendő berendezését némikép ismeri, nem fogja elfeledni azt, hogy okvetlen szükségesek oly szelepszerkezetek, melyek a folyadéknak csak egy bizonyos irányban való folyását engedik meg, ha a szivattyú vagy fecskendő helyesen működik. Ugyan­így áll a dolog a szívnél is. Mindegyik szívüregben találunk mozgatható billentyűket, szívbillentyűket, melyek feladata odairányul, hogy a vér tovamozgását csak bizonyos irányban engedje meg és hogy lehetetlenné tegyen bárminemű rendellenes áramot. Sajnos, igen gyakori e roppant fontos szívbillentyűknek a megbete­gedése, különösen izületi csűz lefolyása alatt, minek következményeképen a véráram szűkült folyamágyban, vagy rendellenes áramirányban mozog tovább. Bárme­lyik eset álljon is fenn, mindannyiszor a szívizom mű­ködésének szokatlan ellentállással kell megküzdenie, úgy hogy a szívizomnak jelentékenyen nagyobb erőt kell kifejtenie, mint normális viszonyok között. Ha a szívizomzat munkaképességében megbénul, a vérkerin­gésben zavarok állanak be, vérpangások s ha ezek fo­kozódnak, elmaradhatatlan következményük a halál. A mondottakból kiviláglik, hogy a szivbillentyű­­bántalmak veszedelme a tartós szivizomgyengeségben rejlik és hogy ily beteg kezelésénél főcélnak kell tekin­teni a szivizomzatnak munkaképes állapotban való tar­tását. E célt sokkal könnyebben érhetjük el észszerű életmód, mint gyógyszer által és minden körültekintő orvos elvének fogja vallani, hogy szívbetegét a gyógy­­szereléstől a lehetőségig megkímélje. A szív nem dolgozik mindig egyenlő erővel s össze­hasonlítva gépeinkkel, tapasztaljuk azon finom alkal­mazkodó képességét, melylyel a reá rótt feladatoknak meg tud felelni. Minden testmozgás fokozott munkára bírja a szívizmokat, hisz a mindennapi életből is tudjuk, hogy megerőltető testi munka után a szív gyorsabban és erősebben ver. Ha már most tekintetbe vesszük, hogy szivbillentyűbántalomnál a szívizomnak már magá­ban véve is fokozott munkát kell végezni, természetesen, hogy a következtetés ezután csak az lehet, hogy a szív­­billentyűbetegnek megerőltető testi munkától őrizkednie kell óvakodjék ilyen beteg nehéz és tartós testi mun­kától, hosszú gyaloglástól, gyakori lépcsőn való járástól, tornázás, úszás, evezés, kerékpározástól stb., mindezek­től lehetőleg tartózkodjék, de a legjobb esetben is csak csekély mértékben a legnagyobb elővigyázattal és soha az elfáradásig ne művelje őket. A szív munkáját tudvalevőleg nemcsak a testi munkához mérten változtatja, hanem a szellem izgatott­ságához viszonyítva is: félelem, gond, aggodalom és bánat, kellemes és kellemetlen meglepetések, a szívet gyakran fokozott munkára serkentik. Tehát ilyenektől is meg kell kímélni a szívbillentyűbántalomban szenvedőt, amennyire az lehetséges. Honvágy és szerelmi bánat gyakran előidéznek ilyen betegnél szívizomgyengeséget. Nagyon fontos kérdés, mellyel itt foglalkoznunk kell, az, várjon a házasságot ily bajban szenvedőnél meg kell-e engednünk, vagy sem ? Nem szorul ugyan bővebb magyarázatra, hogy a házasélet a legkedvezőbb külső körülmények között is különféle izgalmakkal van össze­kötve. Úgy testiekkel, mint lelkiekkel. Mivel ezek a szív­­izomzatot fokozott munkára serkentik, a házasság a szivbillentyűbetegekre nem tartható veszélytelennek. Ha igaz is az, hogy némely szívbillentyűbeteg a házaséletet károsodás nélkül bírta, mindazonáltal nem döntheti meg ez azt a szabályt, hogy a legtöbb ily beteget ve­szedelem fenyegeti a házasság alatt és mindegyik, némileg tapasztalt orvos, gyakran észlelhette, hogy be­tegein, sajnos, nagyon gyakran, nemsokára a házasság megkötése után, komoly tünetek léptek föl. Igaz, hogy a betegek számtalanszor megígérik azt, hogy magukat csak bölcs tartózkodással fogják a há­zasélet örömeinek odaadni és a házasságkötés előtt komolyan is veszik ígéretüket, de azután, midőn a bi­zalomnak, odaadó szeretetnek oly nagy jelentősége van a házasélet boldogságára, mily könnyen szeghetik meg annak idején komolyan megfontolt ígéretüket. Szívbillentyűbeteg nőkre nagy veszedelmet rejt ma­gában a terhesség és a szülés. Mert ezen körülmények által megnövekedik a szívizom teljesítendő munkája, melynek sokszor nem is tud megfelelni. (Folytatjuk.) Sebészet Urológia Nőgyógyászat Szülészet VI., Aréna-h ut 84. sz. Dr. JAKAB-féle LIGET-SANATORIUM VI., Nagy János­ Utca 47. sz Dinetás, diagnostikus, fiziko­­therapiás intézet belbetegek és idegbetegek részére. — Cukorbajosoknak, anyagcsere betegeknek. JÓ EGÉSZSÉG

Next