Jogtudományi Közlöny, 1868
1868-11-08 / 45. szám
fogva törvényesnek tartják, eddig mások az 1836: IX. t. cz. 6. §-nak szigorától rettegve, bármily osztályhoz tartozó gyámnak minden mozdulatát, az árvaszék határozatától függővé teszik, és az árvásvagyon iránti bármiféle intézkedéseket a gyámi hatóság hatásköréhez tartozóknak és minden árvásértéket, éspedig a természetes és törvényes gyám létében is, az árváspénztár kezelése alá veendőnek állítják. Vannak megint némelyek, akik a gyámi és gondnoksági ügyekben fennálló némely törvényeinket hiányosságuknál fogva mellőzhetőknek tartják, és azokat tettlegesen is mellőzvén, ebbeli eljárásukat avval védelmezik, hogy a törvény hiányait gyakorlat által lehet és kell kipótolni, és a nem czélszerű törvényeket megváltoztatni. Ezen nézetnek azonban mink soha sem voltunk és leszünk barátai, mert ámbátor tagadni nem lehet, hogy többféle törvényeink a bevett gyakorlat által módosítást szenvedtek, mégis a tények a jogelveket nem állapíthatják meg, következőleg, ha egyes törvényeink gyakorlat által módosítottak is, abból nem következik, hogy az jogilag és jogi elvek szerint helyesen történt, s hogy azt bármikor utánozni lehet és szabad. Véleményünk inkább oda hájul, hogy a törvényhozásnak szabatos és határozott törvényeknek hozatala által azon kell lenni, hogy a törvényhozó hatalom jogának usurpálása az állam végrehajtó közegei által ne történhessék, s ily önkényes törvénymódosítások végkép szüntessenek meg, minthogy a jogállamban egyedül és kizárólag csak is a törvényhozó hatalom jogához tartozhatik és tartozik, új törvényeket alkotni, a fennálló hiányos törvényeket módosítani vagy megszüntetni. A fennálló bármily hiányos törvényeknek módosítását vagy mellőzését, bármily magas állású végrehajtó közegekre bízni annyi volna, mint a megtisztult jogi fogalmakat és államtan elveit tagadásba venni, a jogállamot sarkaiban megingatni, és az önkénynek szabad tért engedni. Ezeknek előrebocsájtása után, hogy feladatunknak megfelelhessünk, szükségesnek tartjuk jelen értekezésünket három szakaszra felosztani, melyekben előadandjuk: I. Jelenleg fennálló törvényeink hiányosságát, azokból felmerülő nehézségeket és hátrányokat és ezek elhárítása iránti nézeteinket. II. A gyámi és gondnoksági hatóságok jelen helytelen szerkezetét s ebből eredő hiányos eljárást, végtére III. Saját nézeteinket a gyámi hatóságok rendezése s evvel kapcsolatban lévő hagyatéki eljárás körül. I. A gyámi és gondnoksági ügyekre vonatkozó törvényeink hiányosságát legjobban úgy bírálhatjuk meg, ha azokat a szoros értelemben vett gyámi s illetőleg gondnoksági, vagyis az úgynevezett árvásügynek főmozzanatai szerint, magunk eleibe tüntetjük, s azokat emezekre alkalmazva, a felmerülő hiányokat elősoroljuk. A bevágó némely törvényeinket czélszerűnek tartjuk szóról-szóra idézni, részint azért, hogy a t. olvasót az idézett törvény kikeresésétől megkíméljük, részint pedig azért, hogy a hiányt a törvény szövegével rögtön begyőzzük. Az árvásügynek fő mozzanatai: a) A gyámhatóság, b) a haláleset bejelentése, c) gyám , illetőleg gondnok rendelés, d) leltározás, e) kiskorúak jogaik, f) kiskorúak nevelése, g) vagyon kezelés, h) számadás. Ezen főmozzanatokat és azokra vonatkozó törvényeinket külön-külön tárgyalandjuk. a) Gyámhatóságok. Gyámhatóságokat régibb törvényeink szerint (1715: 68. 1723: 105. 1765: 26.) a kiváltságos osztályhoz tartozó árvákra nézve a megyék, a királyi városi lakosokra nézve, a királyi városok hatóságai rendeltetvén, amazoknál a tisztiszék, emezeknél pedig a városi tanács; az úrbéres lakosok árváira nézve pedig urb. VII. p. 1. §. és 1836. IX. t. cz. értelmében a földesúr a gyámi hatóságot gyakorolta. Az uri hatóság 1848. évi IX. t. cz. 4. §. által megszüntetvén, a volt jobbágyok árvái szinte a megyei gyámhatóság alá azon évi XI. t. cz. által kerültek, és az árva számadásaik megvizsgálásával a megyei számvevőszékek megbízatván, ezek e tekintetben törvényszéki hatósággal felruháztattak. Az 1861. évi jul. 23. életbelépett id. törv. szabályok XVI. fejezete az árvaszékekhez az öröklés körüli eljárást is utasítván, az árvaszékeket biróságoknak deklarálta, illetőleg a törvényszékekre a gyámi és gondnoksági ügyeket is bízta. Eszerint tehát az árvaszékek, vagyis mikép közönségesen neveztetnek az árvástörvényszékek jelenleg két minőségben működnek, és pedig a fennálló törvények szellemében s ezeken alapuló 1863. évi aug. 31-kén 10,503. sz. a. és decz. 24-én 18,735. sz. a. kibocsátott magy. kir. udv. canczelláriai rendeletek értelmében, — a gyámi és gondnoksági ügyekben mint gyámi és gondnoksági hatóságok (municipiumok), a hagyaték tárgyalási ügyekben pedig mint biróságok. Ennek folytán tehát az árvos-törvényszékek ugyanazon egy hagyatéki ügyben biróságok és egyszersmind hatósági közegek is, továbbá biróságok s egyúttal némi tekintetben felek is; biróságok a mennyire a hagyatéki tárgyalást eszközlik, felek pedig a mennyire az osztályok létrehozásánál a kiskorúak ügyeit képviselni tartozván, azoknak érdekeit a nagykorúak irányában kitelhetőkép előmozdítani, s őket védelmezni köteleztetnek. Így például: az osztály alkalmával a nagykorú örökösök az ingatlanoknak közösségbeni megtartását kívánva, ellenben az árvaszék a kiskorú örökösre nézve, az ingatlanoknak eladását czélszerűbbnek találva, ha az árvaszék ezen vitás kérdés fölött az árva érdekében határozatot hoz, ami sokszor történik, akkor az árvaszék ugyanazon egy ügyben mint bíró s egyszersmind mint érdekelt fél is szerepel. Ezen visszás helyzet nemcsak a jogi elvekkel merő ellentétben áll, hanem mások jogait is sérti, túlterjeszkedésre alkalmat nyújt, a bírói tekintélyt aláássa és a jogok érvényesítésében zavart idéz elő, minthogy a hagyatéki tárgyalás egész az osztály foganatosításáig jelenlleg a gyámi intézkedésekből elkülönítve nem lévén, s így avval jelenleg egy egészet képezvén, az eljárásnak ezen szakaszában hozott némely határozatokat alig lehet megkülönböztetni, valljon azok a hagyaték tárgyalási, illetőleg bírósági, vagy pedig gyámhatósági, illetőleg közigazgatási úton hozattak, következőleg: váljon azokat a felsőbb bírósághoz, vagy pedig közigazgatási úton felsőbb hatósághoz kell felebbezni. Ezen visszás helyzet és annak miképi megszüntetése iránti további nézeteinket, lesz még alkalmunk az utolsó szakaszban bővebben kifejteni. (Folyt. köv.) Dr. TRAVNIK ANTAL.