Jogtudományi Közlöny, 1868
1868-11-22 / 47. szám
Harmadik évfolyam. 42. Fest, 1868. Demmber 22. 3E1 HPOZSONY Szerkesztői iroda: Váczi-utcza Szentkirályi-féle ház, III. em. Kiadóhivatal: Egyetem-utcza 4-dik szám alatt. -es^a^o-Tra — Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési díj: ^ Félévre 6 ft., negyedévre 3 ft. o. ért. cPJKcJO"A kéziratok bérmentve a szerkesztőhöz, a megrendelések a kiadóhivatalhoz intézendők. a budapesti ügyvédi egylet közlönye. • evaVa-ira. Mely börtönrendszer honositassék meg hazánkban ? (Dr. Dárdai Sándor által a budapesti ügyvédi egyletnek büntetőjogi s eljárási és börtönügyi szakosztályában tartott felolvasás. E szakosztály engem tisztelvén meg azon megbízással, hogy a büntetőjogi s eljárási és börtönügyi szaktudományt érintő újabb munkákról időnként jelentést tegyek, örömmel használom fel az igazsági miniszter által, az országos fegyintézetekről nyilvánosságra bocsájtott hivatalos jelentést, hogy ez alkalommal a börtönügyi szaktudomány legújabb vívmányairól értekezve, némileg felkeltsük azon érdeklődést, melyről a hivatalos jelentés azt mondja, „hogy a nemzet minden rétegeit átható érdeklődés nélkül, a börtönügynek tervben levő gyökeres reformja alig remélhető". Az igazságügyi miniszter múlt évi október hóban Csillagh László osztálytanácsos és Tauffer Emil tiszt, fogalmazóból álló bizottságot küldött ki, hogy az országos fegyházakat alaposan megvizsgálják, azok állapotáról és a legsürgősebben eszközlendő javításokról jelentést tegyenek. E jelentésnek negyedik része statistikai táblákat is tartalmaz, s ezek szerint a magyarhoni s erdélyi orsz. fegyházakban 1866-ik évben 3621 férfi és 370 női fegyencz volt letartóztatva; 1867-ben pedig azoknak száma összesen 3752-re létetik*'*). — Minden egyes fegyencznek ellátása naponkint átlag véve 47 % kr. kerül, melyből a raboknak munkája által csak 5 — 6 kr. fedeztetik, ugy hogy minden egyes fegyencz részére az állam által, tulajdonkép csak 42 kr. fizettetik, mi 4000 fegyencznél — mert a fentebbi kimutatás szerint nem sok hiányzik ezen kerek szám completirozásához — évenkénti 613,200 frt költséget tesz. Alig szükséges megjegyeznem, hogy a fentebbi számok alatt nem foglaltatnak egyszersmind a helyhatósági ügy mint városi, megyei és kerületi fogházak. Noha hazánkban még a fenyítő eljárás sem örvendhet az áldásdús nyilvánosságnak, napi hírlapjaink újdonsági rovatai mégis élénk színben tüntetik fel, hogy fegyházaink mennyire felelnek vagyis inkább nem felelnek meg a javítás czéljának. Csaknem naponként olvashatjuk, hogy itt vagy amott egy példátlan merészséggel elkövetett rablás történt, és N. N. városkapitánynak vagy csendbiztosnak sikerült ezen vagy azon nem régen szabadon bocsátott fegyenczben — mint különben is hirhedt egyénben — a tettest felismerni. Ezen állandó hírek olvasásakor mindannyiszor a börtönügyi reform kérdése merül fel előttem, mely *) A nők többnyire aránylag igen csekély számmal vannak képviselve a fegyházakban. Ebből azonban még nem lehet a nőnemnek nagyobb erkölcsiségét következtetni, mint ezt a hivatalos jelentés állítja. Igen érdekes e tekintetben a „Deutsche Strafrechtszeitung Mtisik I. évi február havi füzetében az ily czimü értekezés: „statistische Bemerkungen über Geschlecht und Alter der Angeklagten". kérdés 1836 óta egy külön szaktudomány tárgyát képezi. — 1836-ban, midőn Philadelphiában az első magánrendszerű fogház épült, az azzal behozott úgynevezett pensylvaniai rendszer, oly merev ellentétbe lépett az addig divatozó közös rendszerrel, hogy ezen komoly harczot még most sem tekinthetjük teljesen befejezettnek, minek oka főleg abban rejlik, hogy egyik félnek sincsen tökéletesen igaza. Újabban azonban egy rendszer merült fel Izeund-ban, mely úgy a magán, mint a közös rendszernek, tehát mind a két ellentétes rendszernek igazságait magában foglalja, és ha gyakorlati keresztülvitelének nehézségei is le leendőnek győzve, a szaktudománynak feljelzett két ellenséges tábora kétségkívül ezen rendszer felett fog békét kötni. Ezzel röviden körvonalaztam mai felolvasásomnak keretét, melyben egyszersmind figyelemmel fogom kísérni az igazságügyi minisztérium által nyilvánosságra bocsátott, az országos fegyintézetekről szóló hivatalos jelentését. Legyen szabad mindenekelőtt épen ezen hivatalos jelentésből kivonva, a hazai fegyházainkban most divatozó közös rendszernek erkölcsi befolyását néhány vonással ecsetelnem. „A bűnök minden osztályának képviselői vannak egy fegyházban egyyüttlétre szorítva, s ezáltal, de továbbá a hajlamok és szenvedélyek hasonlóságánál fogva bensőbb viszony támad közöttük, ugyanazon sors gyermekei egymás között nem ismerik a szégyent, sőt a dolgok természetes folyama szerint viszonyuk oda rejlik, hogy nemsokára a többi emberi társaságtól elkülönített, saját elvek s erkölcsök által vezérlett külön osztályt képeznek. A legbátrabb, kegyetlenebb s daczosabb viszi a kevésbé merészek közt a szót. Beszélgetések természetesen most éltük emlékeit tárgyazza, melynek súlyos következményeit most találékony képzeletük képeivel könnyítni akarják, avagy terveket kovácsolnak a jövőre, melyeknek furfangossága majd megmentendi őket, a jelenben gondolatuk szerint csak rosz kivitel által okozott felfedezéstől. A vallástan magvai legritkábban esnek közöttük termékeny földre; gúny és ama szemtelenséggel fogadják azt, melylyel a gonoszságban rögzöttek, a keresztény hit tiszta, de szigorú erkölcsit eltorzítni szokták, hogy mintegy saját lelkiismeretüket menthessék ki, azoknak meg nem tartásáért. A még nem egészen romlott, ki elég szerencsétlen hosszabb időre egy ily fegyházba kerülni, nem óvhatja magát gonoszságba sülyedt környezetének mételyes befolyásától, mert habár eleinte romlott társainak durva tréfáit, illetlen beszédét s bűnös merényük terveit csak azért hallgatá, hogy általuk üldözés vagy bántalomnak kitéve ne legyen, eltompitja utálatát, később a szokás s aroszaknak folytonos társasága, végre benne is megvesztegetett érzelmeket kelt, melyek ettől kezdve szakadatlanul öregbednek."