Jogtudományi Közlöny, 1869
1869-01-03 / 1. szám
Negyedik évfolyam. 1. Pest, 1869. január 3. JOGTUDOMÁNYI KÖZLÖNY ^p Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési dij: Félévre 6 ft., negyedévre 3 ft. o. ért. -eve^1G-iraSzerkesztői iroda: Váczi-utcza Szentkirályi-féle ház, III. em. Kiadó-hivatal: Egyetem-utcza 4-dik szám alatt.^dXcf A kéziratok ^ bérmentve a szerkesztőhöz, S a megrendelések a kiadóhivatalhoz intézendők. 2) a budapesti, nagyváradi és kassai ügyvédi egyletek közlönye. Értesítés. A kassai ügyvédi egylet igazgató választmánya az alapszabályok 13. §. értelmében a „Jogtudományi Közlöny" czimü jogi szaklapot, vonatkozással az elnöknek a szerkesztőséggeli értekezésére egyleti közlönyül megválasztotta. Kelt Kassán, a kassai ügyvédi egylet igazgató választmányának 1868. decz. 23 án tartott üléséből. SZENT-LÉLEKY GYULA, elnök. KORÁNYI KÁROLY, titkár. Adatok a bűnügyi statistika elméletéhez. Az ,,Allgemeine Deutsche Strafrechtszeitung" m. é. február havi füzetében igen érdekes czikket közöl ezen czim alatt: „Strafstatistische Betrachtungen über Geschlecht und Alter der Angeklagten1". Czikkiró szerint II. kerületnek az 1864-iki népszámlálás szerint 55,822 lakosa van, akik közül 16,116 lakik azon négy kis városban, mely a kerületben fekszik. A statistikai kimutatásból kitűnik, hogy a múlt évben a kerületi lakosságnak körülbelül százaléka esett büntetés alá. Elitéltetett összesen 399 személy, és ezek közül javító intézetbe (Zuchthaus) kerület 52, fogságba (Gefängniss) 326, pénzbüntetéssel pedig 21 személy sújtatott. Ha ezen elitéléseket összeállítjuk az elitélt személyek kora, neme és lakhelye szerint, a következő tabelláris átnézetet nyerjük. Ezen statistikai kimutatásnak alapos vizsgálása az érdekes momentumok egész sorozatát eredményezi, melyek köréből jelenleg csak azon egyet akarjuk kiemelni, mely az elítéltek nem szerinti összeállításának eredményekép tűnik fel. Reánk nézve különösen azon kérdésnek megoldása bír nagy fontossággal, hogy miben kell annak okát keresni, hogy a nő nem oly kevéssé van képviselve az elítéltek sorában ? Azon tény kétségbevonhatlanságánál fogva, hogy a férfi nem számra nézve semmiben sem haladja meg a nő-nemet, mindenesetre nagyon föltűnő az, hogy 399 elítélt személy közt csak 63 nő találtatik. Már most azon kérdés merül fel, váljon vonhatjuk-e ebből azon következtetést, hogy a nő sokkal jobb erkölcsű, mint a férfi, hogy a jó és igazság fogalma, a törvény iránti tisztelet a nőben sokkal erősebben van kifejlődve, mint a férfiben ? Mi azt hiszszük, hogy nem, és állításunk igaz voltának bebizonyítására elégnek véljük azt, ha a mindennapi életre utalunk. Igaz ugyan, hogy a statistikai kimutatásnak fentebbi meglepő eredménye ezen állításunkat látszólagosan halomra dönti, azonban ennek magyarázatát a következő három ok összműködésében leljük. Ugyanis a nőnek jelleme, annak állása a társadalomban, és végre maga a fenyító törvénykönyv okai annak, hogy a nemesis bosszuló jobbja sokkal ritkábban sújtja a nőt, mit a férfit. Mielőtt állításunk alaposabb bizonyítására térnénk, egy megjegyzést kell előrebocsájtanunk, amelyet nagy fontosságúnak tartunk, és amelyre későbben még viszszatérendünk. A büntető törvénynek oly gyakori megszegése leginkább a materiális haszonra irányult oolásból ered ; a legtöbb esetben a bűn főokául a nyereségvágy tekintendő, mert az ily nyereségvágyból származott bűnesetek szolgáltatják a legnagyobb contingenst a büntető bírónak. A 399 ítélet közül kimondatott, tolvajság miatt 233, csalás miatt 14, orgazdaság miatt 12, sikkasztás miatt 10, okmány hamisítás miatt 2, és büntetésre méltó haszonlesés miatt 7 , tehát összesen 278 bűntett, melynek alapja a birtokvágy. A nőnek jellemét tekintve, ugyanoly mértékben hajol az a jóra, mint a roszra. Jelleme azonban abban különbözik a férfiétől, hogy míg a nőben a kedély túluralkodó, addig a férfi az erőnek hódol. A természet nem tagadta meg a nőtől a lelkierőt, de igenis a nyers physikait. A nő az egyszer felkarolt eszmét szilárd elhatározottsággal ragadja meg, és bár lassan, de következetesen igyekszik czélját elérni. Ő — minthogy a physikai erőnek nincsen birtokában — kerülni szokta mindazon utakat, melyeken csakis az akadályoknak erőszakos lerombolása által juthatni a kitűzött czélhoz. A veszély, mely a férfi tetterejét felizigerli, vissza szokta riasztani a nőt. Ezen állítás igaz voltának bebizonyítására szolgáljon e két eset, amelyben nőre halálítélet hozatott, nem azért, mintha talán maguk öltek volna, hanem mivel ők voltak a merény tulajdonképeni okozói. Az egyik esetben a nő férjének kocsisát, — kivel szerelmi viszonyban állott — férjének megölésére ösztönözte. A másikban pedig arra bírta férjét, neje, hogy az utóbbinak mostoha leányát megölje, és így a leány vagyonának birtokába jusson. Mindkét esetben a bűnös gondolat szintúgy támadt és szintúgy fejlett a nőben, mint a férfiben, csakhogy az elsőnek hiányzott a physikai erő a tett végrehajtására. A fentebbi állítás helyes volta a következő statisti- Életkor Nem Lakhely '7 -C 2 cS a 20-ik évig "7 bű O CO e3 -M "7 bű ° ' c8 a 40-ik éven tul Ös7szesen férfi városi falusi a kerületen kívüli 16 68 102 95 118 399 336 63 197 139 63