Jogtudományi Közlöny, 1873
1873-09-24 / 39. szám
sikerül a közönséget érdekkörébe vonni és különösen a napi sajtót az elővizsgálatnak megnyerni. Erre pedig az egyedüli eszköz az elővizsgálat nyilvánossága, mert a közönség többnyire csak a közvetlenül történtek iránt érdeklődik. Külön rendőri felhívások arra nem alkalmasak, sőt nem ritkán ártalmasak. Igaz, hogy a rendőri szolgálat ezáltal kényelmetlenebbé, de eredményesebbé is lesz. A közönség hamar hozzászokik és üdvös érdeklődést fejt ki mint azt Anglia és Amerika példája igazolja. Mikép kellene a nyilvános elővizsgálatot rendezni? Tökéletesen olykép, mint a jelenlegi eljárást kihágás esetében; a bizonyítékok kétoldalú tárgyalása ekkér önmagától bekövetkezik, és azzal a félreértések és zavarok egész sokasága elenyészik. Védő fog fellépni, és különösen a keresztkérdések alkalmazása a vizsgálat és felfedezés legjobb és legrövidebb módja. Egyetlen ellenvetés bír látszólagos jogosultsággal, hogy t. i. collisiok beálltával a tényállás elhomályosodik. Ez azonban csak a titkos eljárás tekintetében való; ha ellenben az elővizsgálat nyilvános, akkor ép a collisiok alkalmasak az ügy tisztába hozatalára, mert a közönség figyelemmel kíséri vádlottat és ravasz útjait. Ezt is igazolja Anglia és Amerika példája. Lehetséges ugyan, hogy egyes esetekben a nyilvánosság ártalmas is lehet, ezért a vizsgálóbírótól függjön a nyilvánosság kizárása. Dr. Vollert főtörvényszéki biró (Eisenach-ban) a nyilvánosság ellen szól. Ő abban a materiális igazságot veszélyeztetve látja és nem találja alkalmasnak a mi eljárásunkhoz. Az angol bűnpernél a vádelv, nálunk a jobb értelemben vett kuttató vagyis inquisitionális elv uralkodik, mely a bíróságnak azon erkölcsi kötelességén alapszik, hogy az igazságot felderítse. Az angol büntetőjog egészen tökéletlen, azt nem lehet Németországba átültetni, a nélkül pedig nem lehet az angol peralakot sem átvennünk. Az angol jognak népvádlási rendszerét nem lehet nálunk behozni. „Mi nem akarjuk — úgymond, — jogosult alapelveinket hirtelen feladni és másokat elfogadni, melyek ellen hangzatos panaszokat is hallhatunk. Az ártatlanra nézve a nyilvánosság oly szigor, mely kínjára válik; a tanukra nézve is terhes az ; félnek a keresztkérdésektől és inkább nem vallanak, avagy korántsem mondják az igazat. A napi sajtó ugyan érdekkel viseltetik, de nem mindig az igazság iránt érdeklődik, és azért egyenesen ártalmas lenne, ha a napi sajtó az elővizsgálatokkal foglalkoznék. Ez által a lelkiismeretlen védelemnek is tág kapu nyittatnék. Amennyit tehát egyrészről talán használna a kötelességérzetéről megfelejtkező birák ellenében, annyit ártana is másrészről. Azonfelül igen veszedelmes privilégiumot nyújtana a gazdagoknak; a gazdag talál magának védőt, ki útjait követi, a szegény azonban nem. A polgári társadalom menedéket keresne és pedig az államügyészségnél és a rendőri hivatalnokoknál; ekkér aztán ép e titkos eljárás egész a végletegig hajtatnék. Ily módon tehát a vádlott is roszabb helyzetbe jut." Dr. Schütze jogtanár, az esetre ha a szakosztály határozata nem fogadtatnék el, következő indítványt terjeszt elő: „Az elővizsgálat birói adtusaira nézve a nyilvánosság szabályként vétessék." Dr. Meyer (Frankfurtból) indítványba hozza, hogy a felek közti nyilvánosság (Parteien-DefFentlichkeit) elégségesnek nyilvánítassék. Ez ellen dr. M ayer (Thorn-ból) a szakosztályi határozat védelmére kel; különösen igyekszik kimutatni, hogy az elővizsgálat nyilvánossága és a lélekismeretlen védelem törekvéseit hiusítja meg. Előadó zárszava után végre a szakosztály határozata a teljes ülés által is szótöbbséggel lett elfogadva. Az állandó bizottság tagjaivá a jövő évre közfelkiáltás útján megválasztottak: dr. Grnest jogtanár (Berlin); Makower ügyvéd (Berlin); Kunowszky főtörvényszéki bíró (Berlin); dr. Borchardt miniszteri helyettes (Berlin); Kühne főtörvényszéki elnök (Celle); dr. Meyer jogtanácsos (Thorn); dr. Kissling ügyvéd (Linz); dr. Jaques ügyvéd (Bécs); dr. Schwarze főállamügyész (Drezda); dr. Wachter titk. tanácsos (Lipcse); Stengein ügyvéd (München); dr. Hauser keresk. tervszéki bíró (München); Köstlin főtörvszéki biró (Stuttgart); Stösser kerületi igazgató (Karlsruhe) dr. Albrecht elnök (Hamburg); Becker főtörvszéki biró (Oldenburg); dr. Drechsler birodalmi keresk. főtörvszéki alelnök (Lipcse); dr. Brunner jogtanár (Berlin); Thomsen főtörvényszéki biró (Hannover) és dr. Jung ügyvéd (Frankfurtból). A XI-dik német jogászgyülést befejező búcsúszavában Gneist örömmel constatálja, hogy a jogászgyűlés tanácskozásai annál sikeresebbek minél biztosabb az egységes jogfejlődés alapja. Nem hagyhatja érintetlenül, hogy az idei jogászgyűlés nagy fontosságú határozatai Hannovernak jogászilag classicus földön hozattak! Itt lett a reformok alapja megvetve, itt lett az első, szóbeliségen alapuló perrendtartás alkotva, mely örök időkre nagy jelentőséggel bir az általa gyakorolt befolyás által. A szellemi működés rövid vázlata után néhány sorban megemlékezhetünk a német jogászgyűlés tiszteletére rendezett ünnepélyekről, melyeket Hannoverának jogászi és egyes polgárai rendeztek, minthogy a hatósági közegek magukat távoltartották, minek magyarázatát e tartománynak a poroszok általi elfoglalása és a hannoveri királyi háznak elűzése bőségesen nyújtja. — Aug. 28-án a szakosztályi tárgyalások befejezése után d. u. 4 órakor a helyi rendező bizottság nagy kocsikázást rendezett és 111 fogat hosszú sora vitte a vendégeket a pompás „Herrenhauser" fasorokon át a hasonnevű kerthez, innen a „Georgsgarten" és „Eisenride" felé az ott levő állatkertbe. Itt kivilágítás és hangverseny volt tervezve, de a számítás Jupiter pluvius nélkül történvén az egész mulatság úgy szintén a későbbi órákra tervezett összejövetel a „Tivoli" nevű mulatóhelyen, felázott. Aug. 29-én szintén vízbe esett a „Bellavista" nevű gyönyörű kerthelyiségben tervezve volt hangverseny. Így a színházi előadásra szorítkozott a mulatság, az előadás után pedig az ,,Odeon"-ban gyűltek össze a vendégek. Aug. 30-án volt a hivatalos díszebéd az Odeonban, hol nagyban folytak a politikai zamata pohárköszöntések, de aligha sikerült Gnestnak e békés úton Hannoverát leigázni. Kissling vigasztalni igyekezett a hannoveraikat azzal, hogy Ausztria is sokat veszített a német szövetségből való kiléptetése által. Végre a „gaudeamus igitur" dalban foglalt világnézleti bölcselem vetett véget a politikai jajveszeklésnek. Az utolsó nap — aug. 31-dike, egészen az élvezetnek volt szánva. A vasút egy különvonatán urak és hölgyek Hameln és onnan Pyrmont-ba rándultak, hol a bucsulakoma volt rendezve, kik pedig még vissza Hannover felé vették utjukat, csak késő éjfél táján érkeztek, hogy másnap folytassák utjukat. (A bajorországi ügyvédség viszonyaira vonatkozólag egy németországi szaklapból a következő adatokat vesszük át: Bajorországban a király nevezi ki az ügyvédeket. Van mindössze az országban körülbelül 350 ügyvéd. Az ottani polgári perrendtartás szerint a collegiális bíróság tárgyalásai számára az ügyvédi kényszer van behozva minden folyamodásban; az egyes és kereskedelmi bíróságoknál bármely felhatalmazott felléphet. Localisatió létezik annyiban, hogy az ügyvéd csakis azon collegiális törvényszéknél járhat el, melynél alkalmazva van. Az egyes bíróságoknál a képviseletet leginkább joggyakornokok viszik. Valamennyi ügyvéd tagja az özvegyek és árvák segélyezése számára fenálló nyugdíjintézetnek, mely körülbelül egy milliónyi vagyon felett rendelkezik; ezenkívül fenáll a bajorországi ügyvédegylet, melynek az ország ügyvédei nagyobb részben szintén tagjai, és amely a szegény ügyvédek és azok családjainak támogatását czéljai egyikének tekinti. (Dr. Weinmann Fülöp) kir. táblai pótbiró úrtól következő korszerű füzet jelent meg: „Adatok az alkotandó magyar polgári törvénykönyvhez. I. Rész. A kötelmi viszonyokat szabályozó törvény tervezete." Ára 80 kr. (A Döntvénytár VIH-ik füzete) most került ki sajtó alól. Az első és második füzet, mely már régibb idő óta helyesen elfogyott, újabban átdolgozott kiadásban szintén sajtóalatt van.