Jogtudományi Közlöny, 1873

1873-02-26 / 9. szám

Nyolc/;)(k­k évfolyam. 9. Bufsa-Pest, 1870}. február 25. 11B -3~«3Ye·-a - -vt^tc'3 Megrjelenik minden kedden, a „magy. jogászgy­űl­ is" tartama alatt naponként. • K!›SV7.«·tfHt díj: £ Félévre 6 t't., negyedévre 3 t't. o. ert. ^"SVt/^ e·-a›s,G—›j-Szerkesztői iroda: Üllői-ut­l­só szám, II. emelet. Kiadó-hivatal: Egyetem-utcza 4-dik szám alatt. A kéziratok bérmentve a szerkesztőhöz, a m­egrendeléstk S a kiadó-hivatalhoz intézendők. £ -tt-bh^ev­a a nagy­várad^ kassai és kolozsvári ügyvédi egyletek közlönye. TARTALOM: A sajóügyi törvényhozás kérdése. Dr. Dárday Sándor úrtól. — A képviselési elv a magánjogban. Dr. Farkas Lajos, kolozsvári egye­temi jogtanár úrtól. —Egy jogi kérdés, mely nem kérdés. Kovács Ferencz jogtanár úrtól. — Felelet egy jogi kérdésre. Dr. Haller Károly egyet, jogtanár úrtól. — Jogirodalom. Dr. K­o­l­o­z­s­vá­r­i Sándor, kir. egyetemi tanár úrtól. — Különfélék. MELLÉKLET: Curiai határozatok. A síijtaü­gyi törvényhozás kérdése. (Folytatás.) Áttérve már most a sajtó utján elkövetett bűnös cselekmények tekintetbeni felelősség kérdésére, megval­lom, miszerint ez képezi a kérdésnek legnehezebb, de egyúttal legfontosabb részét. Legtöbb törvényhozás eddig azon nézetben volt, hogy itt az ált. büntetőjogi elvek alkalmazásának végső határáig menni, azonos volna a sajtó büntethetlenségével, mert a sajtó névtelenségénél többnyire lehetetlen volna a tulajdonképi szerzőt kipuhatolni, az incriminált nyom­tatvány létrehozatalánál közreműködők ellenében pedig a bű­nrészességhez a megkívántató gonosz szándékot (do­lus) bebizonyítani, és oly legyőzhetlen akadályokba üt­köznék. Ehhez járul még, hogy a bűnnyomozás által a sajtó legvitálisabb érdeke, mely a névtelenségben áll, koczkáztatnék, s igy a sajtó érdekében sem áll az ált. büntető törvények és büntetőjogi elvek szoros és kivé­tel nélküli alkalmazása. Ezen nehézségeknek nem annyira megoldására, mint inkább gordiusi csomókénti szétvágására egy sa­játlagos elmélet fejlődött ki a sajtótörvényhozás terén, mely a használt műszó szerint „praesumtio doli" avagy jobban mondva „praesumtio violenta" alapján, a sajtó­termékek létesítésénél közreműködő személyeknek bi­zonyos fokozat szerinti egymást kizáró felelősség rend­szerét alapította meg. E szerint a szerző, a kiadó vagy felelős szerkesztő, a nyomdász és a terjesztő az itt felho­zott sorrendben vonatnak felelősségre. Ha tehát például valamely nyomtatvány szerzője ismeretes és feltéve, ho­gy az ország területén belül lakik, ugy ellene indít­tatik a sajtóper és mindannyi közreműködő személy teljesen ment mindennemű büntetéstől. Ha pedig a szerző ismeretlen vagy felelősségre nem vonható, akkor a fele­lős szerkesztő vagy kiadó ellen fordul a büntető bíró­ság, úgy szintén, hasonló feltételek alatt a nyomdász ellen, a terjesztő ellen stb. Mindegyike ezen személyek­nek azonban rögtön megszabadul a felelősség terhe alól, ha a felelősség a halójában előtte levőknek valamelyikét a büntető bíróságnak megnevezi, tehát az árus vagy könyvkereskedő, ha a nyomdászt; ez, ha a kiadót ; a ki­adó, ha a felelős szerkesztőt; ez pedig ha a szerzőt el­árulja! Csak röviden akarom jelezni e rendszernek logicá­ját, mely abban áll: ha a kiadó oly szerző munkáját bocsátja közre, ki magát megnevezi, vagy a kit szükség esetében megnevezni képes és kiről tudja, hogy az or­szág területén lakik s igy felelősségre vonható, akkor feltehető, hogy jóhiszemüleg járt el s a nyomtatvány vétkes tartalmát nem ismerte; ellenben ha névtelen szerző munkáját adja ki, vagy ha az nem az ország te­rületén lakik, avagy ha a szerzőt megnevezni nem akar­ja,­­ akkor az elegendő gyan­ok arra, hogy részhisze­müleg járt el, hogy a nyomtatvány vétkes tartalmát ismerte, s igy mint szándékos bűnrészességben vétkes­, felelősségre vonassék. Hasonló viszonyban áll a kiadó­­hoz a nyomdász stb. E rendszer a belga sajtótörvényben alkalmazta­tott legelőször s onnan átment a legtöbb 1848—49-ki sajtótörvénybe, ezek közt hazai sajtótörvényünkbe is, melynek 13. §-sa szerint „sajtóvétségért bü­ntettik a szerző; ha ez nem tudatnék, a kiadó; ha ez sem tuda­tnék, a nyomda vagy metszde tulajdonosa". Sajtótörvé­nyünk tehát sajtóvétségbeni bűnrészességet nem büntet, olyat nem is ismer. Hogy e rendszer a büntetőjogi alapelveknek, sőt az összes büntető jogtudománynak valóságos arctul csapá­sa, azt mindenki be fogja látni, ha megfontolt , hogy annak alapján a sajtó útján elkövetett bűncselekményért csakis a bűnszerzőt lehet büntetni; mindazok pedig, kik a bűncselekmény vagyis az inkriminált nyomtatvány létesítésénél és teljesítésénél közreműködtek, mentesek bárminő felelősségtől még az esetben is, ha szándé­kosan vagyis a nyomtatvány vétkes tartalmának teljes tudatával járultak annak létesítéséhez, és ekkér saj­tóvétségek tekintetében a nyomdász, kiadó és felelős szerkesztő részére oly büntetlenségi szabadalom alkot­tatik, mely bármily nemű bűntény vagy vétség tekinte­tébeni szándékos bűnrészességnél a jogérzetet mélyen sérti! Másrészt meg e rendszernek további követelménye, hogy oly esetekben, midőn a tulajdonképi bűnszerző fe­lelősségre nem vonható, mert pl. külföld­­­n tartózkodik, vagy a kiadó vagy felelős szerkesztő álnév által tévútra vezettetik, szóval ha a szerző nem tudatnék, mindazok pedig, kik az ily incriminált nyomtatvány létesítésénél vagy terjesztésénél közreműködtek, szándékos bűnré­szességgel nem terhelhetők, a biró,daczára annak, leki­ ") Az 1849-ki porosz sajtótörvény 12. §-a világosan ki­mondja: „Für den Inhalt einor Druekschrift sínd der Verfas­ser, (ler Herauageber . . . . verantwortlich, oh ne (láss e» einos weiteren Nachweiaea der Mitschuld be­darf. Ea darf jedoch keiner der in obiger Reihenfolge nach­atehenden Peraonen verfolgt werden, wenn eine der in deraelben voratehenden Peraonen bekannt und in dem Bereiche der rich­terlichen Gewalt dea Staatea íat." Lásd Hartmann L. már id. munkáját: Daa Geaetz über die Presse. 176. lp.

Next