Jogtudományi Közlöny, 1880

1880-01-02 / 1. szám

I. SZÁM. (Folyt, következik.) Dr. Vécsey Tamás, egyetemi tanár. 1 Dig. IV. VIII. 45. 2 Dig. IV. VIII. 17. §. 2. ULPIANUS. SÍ plures sunt qui arbitrium rece­perunt nemo unus cogendus erit senteniam dicere, sed aut omnes aut nullus. 3 Szépen mondja CELSUS. (Dig. IV. VIII. 17. §. 7.) : Si in tres fuerit compromissum, sufficere quidem duorum consensum si praesens fuerit et tertius; alioquin absente eo, licet duo consentiant, arbitrium non valere, quia in plures fűit compromissum, et potuit praesentia eius trahere eos in ejus sententiam. 4 Dig. IV. VIII. 17. §. 6. I11 impari enim numero idcirco compro­missum admittitui — quia et si dissentiant invenitur pars major, cuius arbitrio stabitur. I. promittendo létesült köztük, ezen szerződésre azon­ban- A bírói kinevezések és előléptetések, ci­ot nyerik a javaslat 386. §-ban, hogy a fél, a ki a választott bíróság megalakításához hozzájárulni szerződés ellenesen, a végrehajtó (!) vagy közjegyző felhívása után Rövid történeti áttekintést szándékozunk nyújtani is vonakodik: a felhívó felet feljogosítja, annak kérel­ ama viszonyokról, melyek Európa kiválóbb államaiban merésére az illetékes rendes bíróságnál, hogy ez egy a birói kinevezések és előléptetések tekintetében kifej­választott (?) birót nevezzen ki vagy, ha ezt kérni a fej­lődtek s talán nem lesz érdektelen azon tanulság, melyet nem akarná: a választott bírósági szerződést hatályta­ e vázlatból levonhatunk, tekintettel főleg a legközelebbi fapnak véve, igényeit rendes peruton érvényesítheti. Egy­ jogászgyülésnek e kérdésben hozott határozatára. szerübb eljárás ez mint az 1868: LIV. t. cz. 499—501. §§-aiban foglalt eljárás 4—4 bíró jelölésével és a recu­satio jogának gyakorlásával. Nem ismételjük azon adatokat, melyek a VII. jogász­gyűlés «évkönyvé»-ben foglalt hason tartalmú vélemé­nyemben feltalálhatók. Czélunk néhány jellemző s kevésbbé A felbontás megengedése és a kártérítési igény ismert vonással kiegészíteni ama képet, melyet ott csak épségben tartása mellett megengedendőnek vélem a körvonalaiban tartunk szükségesnek feltüntetni. biró választási szerződés erejének biztosítását pénzbírság kikötése által is. Francziaország birói szervezetének fejlődése kiváló mérvben vonja magára figyelmünket, ha a birói ki neve Ha a szerződésben meg vannak nevezve a válasz­ résok és előléptetések rendszerét veszszük szemügyre, tett birák s közülök egy vagy több meghalna, képte-1 A franczia büszkén tekint e birói szervezetre, mely lenné válnék, vagy nem fogadná vagy nem fogadhatná bátran elmondhatni, az összes franczia álllamintézmények es a birói tisztet: ez hatálytalanná teszi a biró válasz­ között az egyedüli, mely az államot és társadalmat fel­tári szerződést. (395 §. d.) Ellenben ha pactum de compromittendo létesült, és a bírák utólag lettek megnevezve, vagy a rendes per­bíróság által kinevezve, s bármi okból nem gyakorolnák a bíráskodást, a bíróság ismétt kiegészítésének lehet helye, tehát a fél újabb választásra hívandó fel, illetőleg a perbírói kinevezés újólag keressék ki, s csak ha ez igénybe nem vétetik, válnék hatálytalanná a biró válasz­tási szerződés. Látjuk tehát, hogy ha valóságos compro­missum létesült a felek közt ez a választott biró szemé­lyének áll vagy elől és így a compromissum esetében, ha csak a szerződés mást nem tartalmaz, elfogadjuk ULPIANUS ezen nézetét: in compromissis arbitrium per­sonae insertum personam non egreditur.­­ Ellenben a pactum de compromittendo szívósabb természetű és meg­tűri a birósági személyzet változását, és igy translatio iud­icii történhetik. A felek peres ügyeik eldöntését szerződésileg egy vagy több, de mindig páratlan számú bíróból álló válasz­tott bíróságra ruházhatják. Tehát a választott bíróság lehet akár egyes, akár társas bíróság. De a javaslat főleg a társasbíróságot tartja szeme előtt. Úgy azonban, hogy az ítélet érvényességéhez a választott bírák több­forgató viharok után, az állandóság imponáló jellegét mutatja fel. Megingott nem egyszer, a politikai és tár­sadalmi küzdelmek többször meghamisították legsajátabb lényegét, de azért fennáll máig régi, dicsteljes traditiói­val s tiszteletet parancsoló tekintélyével s még azok is, kik mint a napokban a République Frangaise s előtte az ugyanazon forrásokból merítő Nouvelle Reutte-ban DEMOMBYNES, gúnyosan «arche antique»-nak nevezi a jelenlegi birói szervezetet, melyet újjá kell alakítani, rögtön kijelentik, hogy tiszteletben akarják tartani ama hagyományos, nemes szellemet, mely az institutió lénye­gét képezi. A franczia társadalom, mely a hatalom és önkény ellenében s a legborzasztóbb rázkódások közepette, egyedüli reményét és biztonságát a bíróságokban ke­reste, féltékenyen őrködött ezen institutió fölött s év­századokon keresztül látjuk, hogy folyton küzdött azon garantiák létesítéséért, melyek a hatalom korlátlan befo­lyását és uralmát a birói intézmények és különösen a birói testület felett korlátolni voltak hivatva. Csoda-e, ha e titáni küzdelem a viszonyok hatalma folytán szélső­ségekre is vezetett? FLOURENS, ki pedig a végrehajtó hatalom korlát­ségének szavazata elegendő. Egyhangúság nem kiván­­lan jogát védi kellő alkotmányos felelősség mellett, a tátik, de a kisebbség nem határozhat.­­ Azonban a jelenlét birói kinevezésekre és előléptetésekre, az Institut által és közreműködés valamennyi biróra nézve elenged- jutalmazott művében: Organisation judiciaire et admi­tetlen közösség. 3 A harmadik bírónak távolléte érvény-­nistrative de la France 1814—1875 azt mondja, hogy jelenné tenné az eljárást. Hogy «többség» képződése «a régi franczia monarchia alatt, midőn a végrehajtó soha ne legyen lehetetlen ezért kell, mond ULPIANUS 4, a hatalom nem volt felelős tetteiért, a bíróságok önkiegé­páratlan számú bíróból állni a választott bíróságnak:: szitési rendszere hasznos ellensúlyt képezett az uralkodó általános, nem pedig viszonlagos többség értendő mindenható hatalmával szemben.­ Ezen eszme, mond Javaslatunk a felekre bizza azt, hogy hány tagból hatnak e traditio, fennmaradt napjainkig s bár nem állítják össze a választott bíróságot, melyre ügyek­el­ egyszer a viszonyok befolyása következtében visszás döntését ruházzák. Csak azt köti ki, hogy páratlan legyen kinövésekre vezetett, jelentkezik a legújabb reformtörek­ű szám. A compromissum egy bíróval is meg­áll, pactum résekben is, de compromittendo legalább háromra gondol. Helyes.­­ Érdekes történelmi okmányt képez a franczia biró­hogy mellőztetik az 1868: LIV. 498. §-a, a mely nem zárt­ságoknak önkiegészitési rendszerére vonatkozólag az Ötnél sem többet sem kevesebbet. Etats Géneraux 1483-ban a királyhoz intézett felirata: Legnagyobb királyaink, — igy szólnak a rendek — mint szt. Lajos, szép Fülöp, V. Károly és a dicső VII. Károly, megfontolván, hogy önmaguk nem­ ismer­hetik oly tüzetesen alattvalóikat, hogy ne csalódnának gyakran választásukban, elrendelték, hogy valahányszor birói állás üresedik meg, azon törvényszék, hol az az 1 Sous l'ancienne monarchie francaise, oü le pouvoir executif n'était pas responsable de ses actes, le recrutement de la magistrature par elle-méme apportait un util contrepoids á la toutepuissance du souve­rain. (50 lap.)

Next