Jogtudományi Közlöny, 1920
1920-07-01 / 13. szám
Ötvenötödik évfolyam. I 13. szám. Budapest, 1920 julius 1. KAPCSOLATBAN A DÖNTVÉNYTÁRRAL Szerkesztőség; I., Bérc-utcai Kiadóhivatal; IV. Egyetem u. 4 Megjelenik kéthetenként Előfizetési díj a 1. év julius—szeptemberi negyedére 30 K. A kéziratokat bérmentve a szerkesztői irodába kell küldeni, a megrendeléseket a kiadóhivatalba. TARTALOM: Dr. Osvald István budapesti törvényszéki ..elnök : A Pp. egyszerűsítése folytán előállott helyzetről. — I. Dr. Crömösy Zoltán egri kir. járásbíró. II. n. r. : A megszállásból eredő károk megtérítése. — Dr. Blau György budapesti ügyvéd : Házastársak közti ajándék és közszerzemény. — Szemle. Melléklet: Perjogi Döntvénytár V. k. 6. iv. A Pp. egyszerűsítése folytán előállott helyzetről.* Előadásom keretében azt kívánom feltárni, hogy a polgári peres és nem peres eljárás egyes szabályainak ideiglenes módosításáról szóló 3329/1920. M. E. számú minisztériumi rendelet a budapesti kir. törvényszéket, mily állapotban találta ? az említett rendelet végrehajtása a törvényszéknél mikép történt ? és mily változást okozott eddig a törvényszék ügymenetében ? Ehhez kérem nagyrabecsült hallgatóim megtisztelő figyelmét. A helyzet megítélésénél ne felejtkezzünk meg arról, hogy néhány nap múlva hat esztendeje annak, hogy a háború a maga borzalmaival reánk szakadt és azóta a bírói tevékenység csak a lehető legszükségesebbre szorítkozott, mert ügyfél, ügyvéd, bíró katonai szolgádást cslonult be. Az tény, hogy a forgalom a polgári ügyekben a háború első négy évében csökkent, de a megmaradt személyzet a csökkent ügyforgalmat nem győzte. Ennek következménye természetesen az elintézésre váró ügyek számának folytonos növekedése volt. Az 1918. év október havának végével a forgalom hirtelen megnövekedett és az 1918. év utolsó két hónapjának és az 1919.év első két hónapjának forgalma szerint a jövőben már akkor évi 10.000 elsőfokú perre kellett számítanom. Minthogy pedig az addig szerzett tapasztalataim szerint egy-egy tanács évente átlag 250 pert látott el, ezért 40 tanács kellett volna, hogy az ügyforgalmat a törvényszék meggyőzze. Az 1918. évben azonban csak 19 tanács foglalkozhatott az elsőfokú perekkel. Ennek eredménye az volt, hogy az 1918. év végén az 5811 vagyonjogi per beszámításával összesen 8770 elsőfokú per és ügy maradt folyamatban az előző évi 5903 hátralékkal szemben. Figyelembe kell vennünk, hogy az 1918. év utolsó két hónapjában a spanyoljárvány, és az akkor volt szerencsétlen viszonyok miatt a bíróság alig működött. Az 1919. év elején a bíróság működése épen hogy megindult, az ú. n. tanácsköztársaságnak a bírói függetlenséget félrevető rendelkezése következtében a március 21. napját követőleg már is megakadt. Eddig a napig — tehát nem egészen három hó alatt — az 1919. évben 4580 elsőfokú per és ügy érkezett (az 1918. egész év folyamán 15,279), köztük 2446 vagyonjogi per, ami az előző egész évi 5811 vagyonjogi perrel szemben a forgalom hirtelen megnövekedését mutatja. Az eredmény az volt, hogy az elsőfokú perek tárgyalására még akkor hathónapos határnapokat tűztek és emellett még kitűzetlen ügyek is voltak. A jogfolytonosság helyreálltával talált állapot szerint 10,411 elsőfokú polgári per és ügy várt elintézésre, ebből 6274 vagyonjogi és 2076 házassági per. Az 1919 augusztus végén ezek az ügyek még kitűzetlenek voltak. Az 1919. év végén 11,642 elsőfokú polgári per és ügy ma* Részlet dr. Osvald István budapesti törvényszéki elnöknek a Magyar Jogászegyletben tartott előadásából áradt folyamatban ; ebből 7893 vagyonjogi és 2108 házassági per ; a határnapok 1920 szeptember 9. napjáig terjednek, de még sok a kitűzetlen. És ezzel a munkateherrel a régi eljárású perekkel foglalkozó tanácson felül összesen 12 tanács küzködött ; ebből négy tanács házassági perekkel foglalkozott. A jogfolytonosság helyreálltával ugyanis a házassági perek elintézése mutatkozott legsürgősebbnek ; a házassági kötelék kérdését az ú. n. tanácsköztársaság rendelkezései összebonyolították és közérdekű volt, hogy ezek a kérdések lehető mielőbb megoldást nyerjenek. Ezért kellett a házassági perekkel foglalkozó tanácsok számát átmenetileg megkétszerezni ; most három tanács foglalkozott ezekkel a perekkel és egy egyesbíró a régi eljárású házassági pereket látja el; ez a munkaerő ezidőszerint elegendőnek mutatkozik a házassági perek megfelelő menetének biztosítására. A többi nyolc tanács a vagyonjogi perek növekvő forgalmával szemben a hátralékot nem tudta apasztani. Aszerint, amint menekült bírák a törvényszékhez beosztást nyertek és máshova kirendelt bírák ismét visszatértek, továbbá némely fellebbezésiel elsőfokú ügyek körében történt, foglalkoztatásával az elsőfokú vagyonjogi perekkel foglalkozó tanácsok száma növekedett ugyan, de lényeges javulást elérni még sem lehetett. Az eredmény az volt, hogy az 1920 március végén 12,948 elsőfokú polgári per és ügy volt tényleg folyamatban, ebből 9563 vagyonjogi per. Száraz számok ezek, de súlyosak és beszédesek, mutatják minő következetességgel súlyosbodott egyre a perek állapota és hogy nem alaptalanul beszéltek az igazságszolgáltatás csődjéről, mikor 9—11 hónapig kellett várni, hogy a kereset az első érdemleges tárgyaláshoz jusson. Nem kell ebben a körben magyaráznom, mit jelent az, ha az adós tudja, hogy vele szemben marasztaló határozatot egy éven belül is aligha hoznak. A tanácsok szaporításával ezen a helyzeten javítani nem lehetett volna, mert egyrészt az igazságügyi kormánynak nem áll annyi bíró a rendelkezésére, hogy csupán az elsőfokú ügyek elintézéséhez még mintegy 120 bírót lehessen beosztani, másrészt, ha jutna is erre a célra annyi bíró, nincs számukra megfelelő hely, felszerelés és elegendő kezelőszemélyzet. Tehát a meglévő bírói személyzet keretében lehetett csak a kérdést megoldani. Figyelembe kell venni, hogy nem egyszerű tehermentesítő, vagyis oly intézkedésről volt szó, amellyel az ügyforgalmat a jövőre nézve szabályozni kívánták, hanem a cél főként az volt, hogy a meglévő munkaerővel a kir. törvényszéknél elsőfokon megrekedt perek megfelelő menetét elérjék. Magának a kormányrendeletnek és az azt végrehajtó igazságügyminiszteri rendeletnek keletkezését, célját indokait Fodor Ármin tagtársunk a rendelet életbeléptekor kiválóan tanulságos előadás keretében részletesen ismertette és így áttérhetek arra, miként történt a rendelet végrehajtása a budapesti kir. törvényszéknél ? A vezető szempont az volt, hogy a pereknek lehetőleg szakok szerint való szétosztása az egyesbírói elintézés körében is megmaradjon, hogy az egyesbíró továbbra is az illető szaktanács tagjának érezze magát és egyes bírói működésében a jogegység érdekében azokat az elveket alkalmazza, amelyeket az illető szaktanács szokott alkalmazni , alkalma legyen arra, hogy a jogeseteket a szükséghez képest az illető szaktanács bíráival meg