Jövő, 1921. február-március (1. évfolyam, 1-31. szám)
1921-03-01 / 6. szám
5 k 415 magántisztviselő közül csak tizen-négynek tudtuk, kenyerét biztosítani. A vidéken még nagyobb a visszaesés. Szegeden a szakmunkások húsz százaléka, beállt napszámosnak, hogy megélhessen. Általában a helyzet jobb, de hirtelen javulásra nem számíthatunk. — Venizeles merénylőit elítélték. Parisból jelentik, hogy azt a két görög tisztet, akik a lyoni pályaudvaron merényletet követtek el Venizelos ellen, ötévi fogházra ítélték. A bratisslavai nyomdarombolás. Bratiszlavai tudósítónk jelenti: A „Volksrechtt” nyomdáját egy nap alatt annyira rendrehozták, hogy a lap szombati száma már rendes terjedelemben jelent meg. A ,,Volksrecht“ első oldalán közli a szociáldemokrata párt vezetősége fölhívását a munkásokhoz, amelyben élesen kikel a rombolók értelmi szerzői ellen. eeöö©8®o®©GS9e©e©e©«s»<ö®e©«ec A londoni konferencia. A német jóvátétel kérdései. Bécs, február 28. A német jóvátétel ügye a londoni konferencián napról-napra több szereplőt, bonyolultabb szempontokat hoz a szintérre. Az elkövetkező hét teljes expozíciót fog elénk tárni és lehetséges, hogy olyan arányú expozíciót, mely fontosság tekintetében csak a háborút megelőző diplomáciai akcióval hasonlítható össze. A német bizottság, dr. Simons vezetésével, vasárnap délben elutazott Berlinből A német közvélemény, pártokra való tekintet nélkül, egységesen kitart dr. Simons álláspontja mellett. A jobboldali lapok is teljes elismeréssel írnak róla és buzdítanak, hogy Németországnak el kell szánva lennie mindenre. A német ellenjavaslatokat szigorúan titokban tartják; londoni jelentés szerint az ellenjavaslatok a következők: 7600 millió font sterling lefizetése 30 év alatt. A 12 f os megadóztatást a kivitelre visszautasítják, ezzel szemben elfogadják a német ipar jövedelmében ▼aló részesedést Londonban pedig tovább folytatják a kardesőztetést Lloyd George nyilatkozik, hogy esetleges katonai akcióban Anglia is részt vesz, tanácskozásokat folytat a tábornokokkal. — ezzel szemben, az utolsó órákban, abban az irányban alakul ki a helyzet, hogy az antant nem rendez katonai bevonulást, hanem gazdasági rendszabályokat fog alkalmazni arra az esetre, ha Németországgal nem sikerül a megegyezés. Ha okokat keresünk, elsősorban a „Newyork World“ jelentése tűnik elénk, mely szerint Harding, az Egyesült Államok elnöke, tiltakozást jelentett be további német területeknek francia és angol csapatok által való megszállása ellen. Ez a hír, mely még nem erősíttetett meg, a legnagyobb fontosságú volna e napokban. A hírt pedig valószínűvé teszi az a jegyzék, melyet Amerika a napokban intézett a népszövetséghez a Kisázsiára és a Csendesóceánra vonatkozó megbízások tárgyában, és amely határozott és éles hangjával bizonyos tekintetben máris ellentétet jelent az Egyesült Államok és az európai antantállamok között Feltehető, hogy az új államfő a jogosság és méltányosság politikájának útjára vezeti Amrikát és ez a politika kénytelen-kelletlen, fizikai törvényszerűséggel volna hatással az európai helyzet kiegyensúlyozódására 16. A legközelebbi napokban kell eldőlnie, hogy az eruptió és megpihenés ’’ széles lehetőségei között milyen eseidényeket, hoznak a szavak, melyek a londoni konferencián fognak elhangzani. Pária, február 26. A Havas-ügynökség külön tudósítója jelenti Londonból. A Lloyd George és Briand között tegnap folytatott tanácskozásra vonatkozólag azt a felvilágosítást adták ma hivatalos francia körökben, hogy határozatot nem hoztak. Ennek oka többek közt abban van, hogy az olasz, belga és japán szakértők távol voltak. A szövetségesek magatartásukat a kényszerrendszabályokra vonatkozólag addig nem állapítják meg, amíg a német kiküldöttek ellenjavaslatait meg nem hallják. 1000 Kedd, 1921 március 1 A bécsi nemzetközi szocialista konferencia. A magyar népbiztosok sorsa. — A konferencia befejezése. — A JCSI tudósítójától - Mos, február 28. Közel egy heti tanácskozás után a nemzetközi konferencia vasárnap délután két órakor véget ért. Vasárnap délelőtt a konferenciának még nagyon serényen kellett dolgoznia, mert délután a küldöttek nagy része már okvetlenül akart utazni. A délelőtt eseménye Bauer Ottónak óriási hatást kiváltott beszéde volt, melyet az imperializmus és az ellenforradalom kérdésében tartott. A tanácskozások befejezése előtt a konferenciát újból magyar vonatkozású ügyek foglalkoztatták, amennyiben a halálraítélt népbiztosok kérdésében foglalt állást. Erről külön cikkben is írunk, itt adjuk a konferencia befejező üléséről szóló részletes tudósítást Vasárnap délelőtt 9 órakor nyitotta meg az ülést Adler és bejelentette, hogy Az „imperializmus és a szociális forradalom** kérdésében a bizottság teljesen befejezte munkálatait. Wallhead terjeszti elő a bizottság jelentését. Előadja, hogy a bizottság igen behatóan foglalkozott a kérdés egész terjedelmével, főleg azonban a haza védelmének és a szociálpatriotizmusnak kérdésével. A bizottság nagyjában arra a megállapodásra jutott, hogy az 1914. óta történtek fölött nem akar törvényszéket alkotni, mert azt tartja mérvadónak, hogy azóta mennyiben tudtak az egyes pártok a proletárság mai érdekének megfelelő álláspontig eljutni. Ma az a legfőbb kötelességünk, hogy a nagyhatalmak háborús és expanziós törekvéseivel a lehető legerélyesebben szembeszálljunk. A bizottság ezenkívül arra törekedett, hogy a nemzeti kisebbségek jogait biztosítsa hatályosan. Hogy ez mennyire szükséges, rámutat különösen Izland példájára, valamint Csehszlovákia német lakosságának helyzetére, úgyszintén Lengyelország és Románia nemzeti kisebbségeinek helyzetére. Minden kissebbség jogot formálhat elsősorban állampolgári jogok gyakorlására és nemzeti autonómia gyakorlására. Egyébként sokat foglalkozott a bizottság a haza védelmének proletárforradalmi okokból való szükségességével Ebben azonban a bizottságnak az a fölfogása, hogy ezt a kérdést egy újabb konferencián kell behatóbban megvizsgálni. Az előadó azt hiszi, hogy az elfogadásra ajánlott alapelvek lehetővé teszik majd, hogy a proletárság ezentúl minden erejét az imperializmus politikája ellen koncentrálja és egy nemzetközi szocialista társadalmi rend kiharcolásával a világ békéjét végleg biztosíthassa. A georgiai kérdés. Az elnöklő Adler bejelenti, hogy az e kérdés megvizsgálása céljából kiküldött bizottság nevében Lapcsevics (Szerbia) terjeszti elő a bizottság jelentését. Előadja, hogy a bizottság ennek a kérdésnek lelkiismeretes megvizsgálására törekedett, noha meg kell jegyeznie, hogy a konferenciához beérkezett jelentések alapján nem lehetett teljesen tiszta képet nyerni ennek a különben rendkívül fontosságú ügynek állásáról. A bizottság szükségesnek tartja a legnagyobb nyomatékkal való hangoztatását annak, hogy egy szocialista kormányzatú országnak egy másik proletármalommal bíró ország hadserege által való megtámadtatása oly borzasztó eset volna, amelyet a konferencia nem tudna eléggé súlyosan elítélni. Bármint is álljanak ennek a kérdésnek a részletei, a konferencia mindenképen azon a nézeten van, hogy szocialista kormányzati országok egymással szemben támadó konfliktusaikat nem intézhetik el a kapitalista országok által szokásos eszközökkel, vagyis semmiképen sem szabad fegyveresen egymásra támadniuk, hanem minden körülmények között a békebírósági intervenciót kell igénybe venniök. Minden más módszer csakis az ellenforradalomnak válnék hasznára és a többi országok proletárságára csak demoralizáló hatással volna. Lapcsevics még külön is rámutat azokra az illúziókra, amelyeknek Szovjetoroszország rabjává válik akkor, ha azt hiszi, hogy a Romai és Enver pasa-féle szövetségekkel való politika a szocializmus győzelmét mozdítja elő. Nem tud furcsábbat és egyben károsabbat, mintha Rema „elvtársról* és Kantsky „arról* firkálnak a lapok. Azt sem hiheti, hogy a szocializmus megvalósulásának éppen olyan országok lehetnének hordozói, ahol a gazdasági rendszernek még dívó formája a rablás és ahol azt vallják, hogy Isten semmiből teremtette hat nap alatt a világot. Nem szabad tágítanunk attól a meggyőződésünktől, hogy a szocializmus megvalósulásának a gazdasági fejlődés az alapfeltétele. Lapcsevics végül fejtegetéseinek szellemében szövegezett határozati javaslatot ajánlt elfogadásra. A georgiai kérdés előterjesztése után a konferencia újból rátért az előző napirendi pont általános vitájára. Az Imperializmus kérdése vitájának következő szónoka Csermák (csehszlovákiai német küldött). Azt fejtegette, hogy nemcsak a mai katasztrófáim politikai helyzetét köszönhetjük a háborús hatalmaknak, hanem a lehetetlen párisi békeszerződésnek egyik következménye Középeurópa balkanizálása is. Sajnálatosnak tartja, hogy Csehszlovákiában a proletárság egy részének képviselete a reakció szolgálatában állva, hozzájárult lehetetlen pártviszonyok létrejöttéhez. Minden erőnkből arra kell törekednünk, hogy elsősorban magában az országban megteremtsük a proletárság nemzetközi egységfrontját. A következő szónok Bauer Ottó, akit a konferencia viharos tapssal fogad. Elsősorban kimutatja, hogy a saint-germaini békeszerződés által teremtett Németausztria teljesen életképtelen ország, amelynek népe nemcsak hogy pillanatnyilag kétségbeejtő gazdasági helyzetben van, de jövő lehetőségeket sem lát, ha megtiltják, hogy megmenekülésének egyetlen lehetséges útjára, a Németországhoz való csatlakozás útjára lépjen. Bauer kimerítő módon foglalkozik különböző infantmisszióknak Ausztriában való reakciós üzelmeivel és ezekre, főleg a francia küldöttek figyelmét hívja föl Rendkívül mélyenjáró fejtegetésekben megrajzolja a imperializmus legközelebbi törekvéseit az európai politikában és főleg arra a következtetésre jut, hogy a francia hivatalos kormánypolitikának tulajdonítható az európai ellenforradalmi és reakciós mozgalmaknak a megerősödése. A francia küldöttekre apellál, rendkívül hatásos érveléssel és kimutatja, hogy a francia szocialista mozgalomnak az imperializmus és az európai ellenforradalom ellen való harcban ezidőszerint olyan történelmi hivatása volna, mint amilyen volt az orosz forradalmároknak a régi cári Oroszország ellen való küzdelme. Rámutat arra, hogy az osztrák szocialisták és különösen, személy szerint is, a háború előtt és a háború utolsó idejében állandóan és a legélesebb módon támadták a régi osztrákmagyar monarchia imperializmusát, az elnyomott nemzetek fölszabadításáért harcolva, holott biztosan tudták, hogy itt a monarchiának nemcsak politikai, de gazdasági összeomlásáról is van szó. Borzalmas a mai Ausztriának és egyes utódállamoknak is a helyzete, azonban mégsem sajnálja az osztrák-magyar imperializmus ellen vívott harcait, ma is a meggyőződése, hogy ennek az imperializmusnak az összeomlása a haladásra és az európai proletárforradalmak szempontjából előnnyel járt. Ismételten fölhívja a francia küldötteket az imperializmus és az ellenforradalmi törekvések elleni küzdelemre. Bauer Otto fejtegetéseit a konferencia hallgatósága mindvégig zajos helyesléssel kísérte, a beszéd végén pedig percekig tartó óvárióban részesítette a szónokot, L o n g n e t Baner fejtegetéseire válaszolva arról szólt, hogy a francia munkásosztály eddig is arra törekedett, hogy az imperializmus ellen való kötelességét komolyan teljesítse, társai nevében ünnepélyes ígéretet akar tenni ,ránézve, hogy erejükhöz képest a francia szocialisták a jövőben is a nemzetközi proletárság iránt való feladataikat a legnagyobb forradalmi energiával teljesíteni akarják. Kennadet az tartaná sükségesnek hogy az a konferencia mindenekelőtt az internal ensienjra való fölépítésével foglalkozzék, konkrét formában és igyekezzék a proletárság akcióképességét minél gyorsabban és minél hatásosabban visszaállítani. Hibáztatja, hogy e részben a konferencia még nem járt azzal az eredménnyel, amelyet remélni kellett. Azt hiszi, hogy Franciaország nem csinál imperialista politikát hanem inkább a félelem politikája az, ami egyes cselekedeteit diktálja. Nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy Franciaország a lezajlott világháborúban rettenetes sebeket kapott nem szabad megfeledkezni, hogy egész nagy országrészek pusztultak el a bábomban. Nem szabad megfeledkezni Elszász-Lotharingiának 1870-ben való annexiójáról és arról a reváns szellemről, amelyet ez az annexió maga után vont és amely reváns szellemet Franciaország most Németországban véli felismerni Bauer Bonandel fejtegetéseit nem hagyhatja szó nélkül és a konferencia nagy helyeslése közben rámutat arra, hogy minden ország proletárságának az a kötelessége, hogy a saját, kormánya és burzsoáziája imperializmusa ellen harcoljon. Ugyanilyen szellemben szólt Benandel fejtegetései ellen Wellhead angol küldött is. Ezzel a vitát a napirendnek e pontja fölött bezárják és a különböző határozati javaslatok és beterjesztett indítványok fölött való szavazásra térnek át. A konferencia az előterjesztett és a bizottság által módosított határozatokat és alapelveket a blop szavazásban nagy lelkesedéssel elfogadja. Az angol és francia küldöttek indítványára a konferencia rokonszenvét fejezi ki az 1920. évi romániai általános sztrájk áldozatainak és tiltakozik a bebörtönzöttek további fogvatartása ellen. A konferencia tiltakozik ezen reakció ellen, amely csak a magyar fehér terrorral hasonlítható össze és követeli a bebörtönzöttek szabadonbocsájtatását A halálraítélt magyar népbiztosok sorsa. A francia küldöttek a következő indítványt terjesztették a konferencia elé: A volt magyar népbiztosok, Bokányi Dezső, Ágoston Péter, Handrich József és Vántos Károly 1920 december 26. óta, más forradalmárok pedig hónapok óta halálra vannak ítélve és azóta a siralomházban ülnek. A konferencia a volt népbiztosok ellen való ezen embertelen bánásmód ellen tiltakozik és nyomatékosan követeli valamennyi politikai okokból üldözöttnek a szabadonbocsátását. A konferencia mind a két indítványt egyhangúan elfogadja. A magyar küldöttek nyilatkozatot adnak a konferencia jegyzőkönyve számára, amelyben kijelentik, hogy abban a pillanatban, mihelyst Magyarország proletársága azonhelyzetben lesz, hogy az Internacionále kérdésében való álláspontját akár legális, akár illegális úton kinyilváníthatja, missziójukat befejezettnek tekintik és küldetési jogaikat Magyarország proletárságának kezébe teszik le. Ezzel a konferencia napirendje kimerült. Ledeboun elnök a konferenciát hatásos beszéd kíséretében délután két óra húsz perckor bezárja. A küldöttek a forradalmi szocialista mozgalmat éltetik, a konferencia ezzel befejeződik. A török-görög kérdés, * London, február 28. (Reuter.) A konferencia hivatalos köreiből érkezett értesülés szerint az athéni kormány elutasítja az antant javaslatát, hogy Szmirnába és Tráciába vizsgálóbizottságot küldenek ki. Briand miniszterelnök visszaérkezett Londonba. lyiktés*. Hirdetések fel- C.U„|aL Heinrich hi’-rietést vétele kizárólag «jChaseK MelnnCll iroda JJi„n Wien, l„ Wollzelle ti Telefon 809, 527! Német könyv Magyar óráindról ! Egy kis nép nagy regénye! írja ai „8-I7hr-Abendblatt“: Széchenyi, Petőfi, Kossuth, Deák, Arany, Tisza Kálmán, Jókai, Mikszáth, Tisza István, Ady Endre, Károlyi Mihály élet- és telemrajzai. Das verwundete Land (E. P. Tal's Verlag, Wien), írta Hátrány Lajos. Kapható minden könyvkereskedésben. wer te héten -gBj •ttrgeset) szükségem van briluánsra, gyémántra, taakra. Carl Brüsk, VL, Hirschengasae 2 lieas. (Ousijie* Verier•krassó sarkiak